E besorolásokon töprengtem, miközben nemrégiben a budavári Mátyás-templomban Monteverdi Mária-vecsernyéjének főpróbáján ültem. Igazi műhelymunkának lehettem részese a Magyar Rádió Művészeti Együtteseinek koncertjén, a pulpituson a kiváló karnagy, Pad Zoltán állt. Még a Hungarotonnál tapasztaltam, hogy a Nagyboldogasszony-templom — kivételes szépsége ellenére — akusztikailag problémás, ez különösen akkor igaz, amikor üres padsorok előtt folyik egy próba. Ezt az együttes vezetői is tudták, ezért az egyik munkatárs sokszor a távolabbi pontokról hallgatta az előadást, s osztotta meg észrevételeit a karmesterrel.

Monteverdi kompozíciója igazi remekmű. Még Mantovában fejezte be, de a szerző már Velence felé kacsingatott: munkája során alkalmazkodott a velencei hagyományokhoz, a Szent Márk-székesegyház akusztikájához, a szereplők térbeli elhelyezéséhez. A reneszánsz-barokk találkozásán alkotó szerző tökéletesen felhasználta a gregorián örökséget, a cantus firmust, a fődallam súlyát, s az új törekvéseknek is helyet adott. Már az elején meglepi a hallgatót az Orfeóból ismert fanfárszólóval, s egy-egy tételbe reneszánsz vidámságot is becsempész. A tizenkét tételes mű bibliai szövegekre épül, és benne az Énekek éneke textusait is felhasználja Monteverdi. Számomra a legszebb része a 126. zsoltár szövegére komponált Nisi Dominus… (Ha az Úr nem őrzi a házat, hiába virrasztanak, akik őrzik azt.) A részletben a szólamváltások, súlypontok változása igazi megpróbáltatás minden előadónak. A Magnificat tételt általában el szokták hagyni a végéről, s az Ave maris stella résszel zárnak, de ezúttal az önálló műként is funkcionáló Maganificattal fejezték be a művet.

Az együttes, Pad Zoltán vezetésével, korrektül oldotta meg feladatát, a nehezebb ritmusoknál és belépéseknél érződött némi bizonytalanság — de hát próbán voltam. A rádióban hallgattam meg két napra rá a bemutatót, ami szintén nagy élmény volt. A Liszt-díjas maestro igazi bátorságról tett tanúbizonyságot, amikor a szólószámokat a kórus tagjaiból kiválasztott művészekre bízta. Különösen Kovács Ágnes és Kalafszky Adriána interpretációja tetszett, de az utóbbi művész az előadásra sajnos megbetegedett.

Bach és Händel munkásságáig Monteverdi vecsernyéjét tartom a legkiemelkedőbb egyházi műnek. Ezzel nem vagyok egyedül, itt említhetem a XX. század legnagyobb zenepedagógusát, Nadia Boulangert vagy a régi zene sztárját, Jordi Savallt. Olyannyira megkedveltem az opust, hogy megvettem Monteverdi kortársának és munkatársának, Alessandro Grandinak a Mária-vesperását is. Az is kiváló darab, szívesen meghallgatnám az együttes előadásában.