Kroll történelmi áttekintése szerint a kapcsolatrendszer a csúcspontját a XIX. század második felében, a kiegyezés és a Monarchia időszakában érte el. A gazdasági és kulturális együttműködés ekkor volt a legerősebb, Magyarország és Németország sorsa összefonódott. A trianoni és a versailles-i békeszerződések után mindkét ország vesztesként élte meg a háború végét, Magyarországtól területeket vettek el, Németországot pedig kemény feltételekkel sújtották. „Olyan volt, mintha egy csónakban evezett volna a két ország” — fogalmazott Kroll.

A későbbi korszakban azonban Hitler politikája döntő törést hozott. Magyarország a náci Németország szövetségeseként sodródott bele a háborúba, ami végül mindkét országot a romlásba vezette. Kroll szerint ez a történelmi tapasztalat máig kihat a két nemzet viszonyára.

Kroll kitért a jelenre is. Úgy látja, a magyar társadalomban még mindig él a rendezett, fegyelmezett és gazdag Németország képe, ám ez mára inkább mítosz, mint valóság. A harminc évvel ezelőtti jóléti modell meggyengült, a közszolgáltatások és az infrastruktúra romlik, a munkamorál is sokat változott.

Személyes tapasztalatai alapján Kroll úgy véli, a német társadalom ma erősen megosztott, nincsenek reformok, a politikai vezetés elvesztette a kapcsolatot a mindennapok valóságával. A migrációs politika különösen megosztó kérdés: „Minden bevándorló havi 600 eurót kap, házaspárok a dupláját, gyerekek után még többet. Így akár 2000 eurót is kitehet a támogatás anélkül, hogy akár az ágyból kikelnének, munka nélkül, és ez sokakat felháborít” — mondta.

A professzor szerint a német média jelentősen befolyásolja a Magyarországról alkotott képet, gyakran negatív sztereotípiákat erősítve. „A német sajtó hajlamos elítélő módon beszélni Magyarországról, mintha ez tudatos irányvonal lenne” — fogalmazott. Példaként említette, hogy a német közvélemény gyakran hallja, hogy a magyarok antiszemiták, miközben Németországban naponta átlagosan 24 antiszemita támadás történik, Magyarországon viszont gyakorlatilag nincs ilyen jelenség. Kroll szerint a valódi tapasztalatok, különösen azok körében, akik sok időt töltenek Magyarországon, egészen más képet mutatnak, mint amilyet a német sajtó sugall.

Bauer Bence azt hangsúlyozta, hogy a magyar—német kapcsolatok több évszázados múltra nyúlnak vissza. A közös történelem, a nyelvi és kulturális kapcsolatok, valamint a gazdasági együttműködés mind erős hidat alkotnak. Németország mindig is kapu volt Magyarország számára a Nyugat felé.

Az előadás címében szereplő mítosz, mondta Bauer, arra utal, hogy a magyarok fejében élő „bezzegország”-kép mára megkopott. A munkafegyelem és a gazdasági erő legendája már nem állja meg a helyét: a németek dolgoznak a legkevesebbet Európában, évi 1350 munkaórát, a gazdaság növekedése pedig lelassult. A közbiztonság romlása és a migrációs problémák tovább árnyalják a képet. Bauer szerint egyre több német Magyarországon keresi azt a rendet és biztonságot, amelyet otthon elveszettnek érez. Több tízezer német telepedett le az utóbbi években vidéki térségekben, ahol nyugalmat, közösséget és stabilitást találnak. Számukra Magyarország „a régi Németország”, ahol még megvannak azok az értékek, amelyekből otthon már keveset éreznek.

Az est összegzéseként az előadók hangsúlyozták: a magyar—német kapcsolat mindig kettős volt, mélyen gyökerező, de időnként ellentmondásos. A történelem, a gazdaság és a média torzításai egyaránt alakítják a kölcsönös képet. A jövőbeli együttműködéshez ezért elengedhetetlen a mítoszok lebontása és a valódi tapasztalatok megismerése.