A múlt heti kánikula miatt körülbelül ötven százalékkal lett több a mentőszolgálatok munkája, jóval több riasztás történt, mint egy átlagos napon. Ez az időjárás leginkább a szívbetegek, az idősek és a gyermekek egészségét kezdte ki. De az egészségesebbek sem élvezték igazán ezt a forróságot, hiszen a magyar ember tűréshatára is véges... A héten arra a kérdésre kerestük a választ, hogy mitől forrt fel az agya.
PÓSA Zoltán szabadkai munkavezető:
- A napokban a melegen kívül két dologtól forrt fel az agyam. Először is nagyon ellenzem, vagyis értelmetlennek tartom a kormánynak a piacok legalizálása iránti szándékát. Sokan pusztán ebből élnek, csupán a létminimumot próbálják ilyen módon megteremteni. Nem értem azokat az embereket sem, akik azt gondolják, hogy ezek a piaci árusok úsznak a pénzben és a gazdagságban. Bizonyára vannak olyanok, akik a csencseléssel vagyonra tettek szert, de szerintem a számuk elenyésző, és ők biztosan nem a piacon árulnak fagyban és hőségben. A másik dolog, ami a napokban kiborított, az a vezeték nélküli internet-szolgáltatás. Nemrég szereltettem be, és azóta nem telik el egy nap se, hogy ne lenne valami gond vele. Nagyon akadozik a kapcsolat, de nem biztos, hogy a szolgáltatónál keresendő a hiba, lehet, hogy nálam.
VARGA György hajdújárási nyugdíjas:
- Kormányunk tevékenységétől égnek áll a hajam, felforr tőle az agyam. Nem őszinte a néphez, nem teljesítette a választások előtti ígéreteit. Nem látszik, hogy a nép érdekében tevékenykedne, csak a saját érdekeivel törődik. Nem teremtett új munkahelyeket sem, sőt a meglévők közül is néhányat felszámolt. Ha valaki megpróbálja magát fenntartani anélkül, hogy lopna vagy csalna, akkor azt rettenetesen megadóztatják, ellehetetlenítve ezáltal a további megélhetését. Hangoztatják, hogy tele van az államkassza. Ha ez igaz, akkor miért nem törődnek jobban a nyugdíjasokkal, miért nem fordítanak valamennyit a lakosság életkörülményeinek a javítására. A demokráciában - ha ezt annak nevezik - az ilyen teljesítményű kormány már rég lemondott volna. Csalogatják a népet az Európai Unióval, de legalább tíz évre lesz még szükség, hogy beléphessünk, s aztán még ugyanennyire, hogy változzon is ebben az országban valami, ha ezt országnak lehet egyáltalán nevezni. Nagy a pénztelenség, az árak nyugatinak nevezhetők, a keresetek pedig, mindannyian tudjuk, milyen alacsonyak. Az emberektől megkövetelik, hogy minden kötelezettségüknek eleget tegyenek, de ugyan miből? Amit én is kapok, azt nem nevezhetem nyugdíjnak, esetleg szociális segélynek. A képviselők fizetése óriási, s mindezért nem csinálnak semmit, csak ásítoznak, olvasnak és alszanak a padsorok között, a nép pedig ezalatt éhen hal. Egymással vitáznak, ahelyett, hogy azzal törődnének, hogy az emberek jobban éljenek. Beleavatkoznak egymás munkakörébe, ahelyett, hogy a sajátjukkal foglalkoznának. Az a véleményem, hogy ennél a kormánynál se lesz jobb soha, de soha.
FEJŐS Mária horgosi háziasszony:
- Felháborítónak tartom, hogy Magyarországon rólunk tárgyalnak, de nélkülünk. A minap is volt valamilyen tanácskozás Budapesten a kettős állampolgárságról. Ha jól értesültem a sajtóból, akkor most sem hívtak meg egyetlen határon túli jogászt sem. Az az érzésem, hogy a magyar kormány nem szándékozik ezzel a kérdéssel komolyan foglalkozni.
Szerbiában élek 1979-óta, Szegedről költöztem Horgosra, nemrég kaptam vissza a magyar állampolgárságomat. Mivel első gyermekemet annak idején magyar állampolgárként szültem, megkapta a magyar útlevelet. Második gyermekemet már mint jugoszláv állampolgár hoztam a világra, de ő nem kapta meg a magyar állampolgárságot, és a férjem sem. Sajnos, állandó lakásom nincs Magyarországon, és rokonaim is elhaltak. Egyszóval azokkal az engedményekkel, amelyek a visszahonosítást könnyítenék meg, nem igazán tudunk élni. A másik lehetőség, amely alapján megkaphatná a család többi tagjai is a magyar állampolgárságot, az a családegyesítés lenne, no de ehhez is hasonló feltételeknek kell megfelelni. Ezekkel az engedményekkel nagyon kevesen tudnak élni, hiszen kinek van arra pénze, hogy ingatlant vásároljon Magyarországon, vagy hogy hat hónapot - vagy kitudja, mennyit - külföldön töltsön!?
MASA Katalin feketetói munkanélküli:
- Az idei búzaterméstől, illetve a felvásárlási ártól forrt fel igazán a fejem. Az idén nagyon keveset vetettünk, kellett a hely más növényeknek is, és kevés is termett belőle. A termést Csókán adtuk át 7 dináros áron, de az érte kapott pénz még a költségek fedezésére sem elegendő. Hallottam arról a tervről, hogy felemelik a búza felvásárlási árát, de ez minket nem érint, mivel nekünk már kifizették az átadott búzát, így az árkülönbözetet minden valószínűség szerint más fogja zsebre vágni. Meggondolandó, hogy érdemes-e jövőre is búzát vetni ilyen feltételek közepette. Mindenesetre mi optimisták vagyunk, és bízunk benne, hogy a következő évben a termés is meg a felvásárlási ár is sokkal jobb lesz.
MÉSZÁROS KISS Lajos bánátmonostori földműves, a Gazdakör elnöke:
- Három hold búza betakarításáért 9000 dinárt fizettem ki, a szalma préseléséért pedig 10 000 dinárt. A termelőket mindenki ott nyírja, ahol csak tudja. Kérdezem én, miből lehet többet látni manapság: újonnan nyílt pékségből vagy új traktorokból az utakon? Ki arat tulajdonképpen nálunk: a termelők vagy a pékek? Lassan már minden sarkon pékség nyílik. 1 kilogramm 11 dináros lisztből kisütnek egy darab másfél kilogrammos kenyeret, amit aztán 70 dinárért árulnak. Hol vannak itt az árarányok? Miért a pékeknek kell aratni? A 7 dináros búzából 70 dináros kenyér lesz, ezt nagyon felháborítónak tartom. Szégyenletesen alacsony a felvásárlási ár is. Az idei termést átadtam Zentán, a szövetkezet révén, a Žitoprometnak. Ami a kifizetést illeti, ígéret, az van ugyan, de eddig én még egy dinárt sem láttam belőle. Jövőre csak annyi búzát termelek, amennyi a saját szükségletünkre, illetve cserére szükséges.