A beteg orvoshoz megy, mert gyógyulni kíván, az orvos pedig gyógyítani akar. Elkezdődik a közös munkálkodás, belekezdenek a betegség „legyőzésébe”, ám egyikük sem teszi fel a kérdést: mire is utal a betegség, miről árulkodnak a tünetek? Kevesen teszik fel a kérdést: mi rejtőzik a betegség és a tünetek mögött, mitől romlott meg az egészség?

Kinek jutna eszébe, hogy e jelzések a testnek azon üzenetei, amelyekkel igyekszik helyreállítani és fenntartani a belső-külső harmóniát, illetve az egészséget. Hiszen a létezésünk alaptermészete az egészség és a boldogság, valamennyi összetevőjével együtt: a mosollyal, derűvel, lelkesedéssel, örömmel, bizonyossággal, hittel, önbizalommal, szeretettel, felelősséggel, igazságossággal együtt. 

Tudatosság. Ha figyelünk testünkre, észrevesszük az apró jeleket is, melyek elmondják, hogy nem a megfelelő irányba tartunk

Minél többször sikerülne átélni ezeket a pillanatokat, annál többször és közelebb lennénk a teremtésben kapott eredeti alapállapothoz. Olykor-olykor sajnos többé-kevésbé mindenki kiesik a boldogság állapotának eléréséből és fenntartásából, ami a nevelés vagy a társadalom téves nézeteinek negatív következménye, sőt bennünk is kialakulnak sajátos, személyes ferdeségek, melyek kijavítási feladatokat rónak ránk. Ha a test jelzéseit huzamosan nem vesszük figyelembe, előbb-utóbb egészségkárosodást okoznak. Az elfojtott érzelmek, elkeserítő gondolatok, ijesztő képek tömegei raktározódnak el bennünk testszerte. A belül kavargó téves képzetek, vágyak ugyan nem okoznak fájdalmat, ám ha azok szabják meg döntéseinket és cselekedeteinket, az általuk gerjesztett indulatok képesek szenvedést, fájdalmat okozni, sőt idővel betegséget is.

Az életünk folyamatos döntések sorozata. Az, hogy hogyan érezzük magunkat egy pillanatban, azoktól a döntésektől függ, amelyeket éppen meghoztunk, és amelyeket meghozni készülünk. Valamennyien tapasztaljuk, hogy a hosszan, többször, ismétlődően átélt negatív érzelmek, téves gondolatok, hamis információk és pontatlan, de igaznak hitt valóságok mennyire képesek megkeseríteni mindennapjainkat. Nem kevésbé károsak a kevesebbszer megélt, de sokkszerűen és mélyen átélt, megrázó érzelmek sem.

Tudatállapotunkat jelentősen befolyásolják életünk külső körülményei, élethelyzetünk is, noha ez fordítva is igaz, tudatállapotunk, képzeletünk, gondolataink, érzelmeink, tetteink is hatnak a körülményeinkre. Ezt a bűvös kört csupán reagálásunk megváltoztatásával tudjuk megszakítani, mert ha mindig bánkódunk, szomorkodunk, bosszankodunk, félünk, méltatlankodunk, panaszkodunk valami miatt, semmi sem fog megváltozni. Minden marad a régiben, miközben a közérzetünk és az egészségünk folyamatosan romlik. A lelki tehetetlenség érzése idővel a betegség forrásává alakul. A tehetetlenségérzet a fő tényező minden betegség kialakulásában.

„Minél inkább kiderül számunkra, hogy valami árthat nekünk, vagy akár a vesztünket okozhatja, annál erősebbre kapcsol a védekezésünk ellene” (Jon Gordon)

A legtöbben szeretnénk megtudni, mi állhat a titokzatos, hosszan fennálló, időszakosan kiújuló testi tünetek mögött. Ennek ellenére kevés időt szánunk rá, hogy megfejtsük a testi üzeneteket, melyeket a betegség közvetít felénk, melyekkel figyelmeztetni kíván bennünket: figyeljünk állapotunk hátterére, mi az, ami megbontotta a harmóniát önmagunkkal és a környezetünkkel. A jelek, tünetek tehát a mi érdekünket szolgálják, érdemes elbeszélgetni velük, mert olyan lelki információkat hordoznak, amelyek kihatnak a testre. Califano szerint „az egyén többet tehet saját egészségéért, mint bármely orvos, kórház, gyógyszer vagy egzotikus gyógyászati eljárás”.

Ha sikerül megváltoztatnunk a lelki folyamatokat, megváltoznak a testi életműködések is. Sejtjeink pontosan érzékelik a lelkiállapotunkat és annak változásait, így a szervezet minden sejtje „tud” az összes többiről, és képes befolyásolni a nagy egészet. Ha csupán gondolunk valamire, mondjuk, egy megoldatlan problémára, legyen bármilyen is (pl. olyan lelkiállapotok, mint az aggódás, bánat, gyász), akkor az a másodperc töredéke alatt a biokémiai folyamatok szédületesen összetett hullámzását eredményezi testünkben. Ezt az „érzelmek molekulái”, a neuropeptidek teszik lehetővé, mivel azonnali hatással vannak testünk minden egyes sejtjére, melyek felszínén megtalálhatóak. Az érzések (akár ártók, akár segítők) valójában hatásos vegyi anyagokat termelnek az agyban (neuropeptideket), melyek testünk minden szövetének, szervének receptorain (ingerületfelvevőin) kiköthetnek. Eszerint a szervezetünk minden kiejtett szót, megfogant gondolatot, mindent, amiben hiszünk, tudomásul vesz. Pl. a nyugtalan, folyton panaszkodó egyén agyában, mellékveséjében, de még a vérlemezkéiben is kimutatható az adrenalinszerű anyagok megnövekedett szintje. A depressziós, melankóliás beteg egész testében eluralkodik a nyomottság és a kilátástalanság érzése: az agya, a bőre, a mája, sőt még a körme is lehangolt.

Az érzelmek és az érzelemmolekulák teremtik meg a lélek és a test közötti kapcsolatot. Az is bebizonyosodott, hogy az átélt érzelmekkel telített élmények (pl. szomorúság, harag, szégyen vagy szeretet) hosszú időn át képesek a tudattalanunkban elraktározódni, hiszen a túlélésünkhöz szükségünk van rájuk. Azok az élmények vésődnek belénk leginkább, amelyekhez a félelem, a harag vagy az öröm érzése társul. A pozitív vagy negatív érzelmek mindennapi átélése mindannyiunkra jellemző.

Ha a külvilág felé szüntelenül elfojtjuk, magunkba zárjuk érzéseinket, előbb-utóbb káros lelki folyamatokat indítanak el (szorongás, álmatlanság stb.). Bizonyos mértékig mégis kénytelenek vagyunk leplezni viselkedésünket, észleléseinket, hiszen csak így tudunk megfelelni az elvárt társadalmi viselkedési normáknak. Ezek az elfojtott érzelmek (érzelemmolekulák) idővel kórosan felhalmozódnak testünk bármely részében (belső szervekben, belekben, bőrben, a gerincvelő idegsejtjeiben). Végül már megakadályozzák az agyi neuropeptidek áramlását is, melyek fontosak a sejtek, szervek működésének fenntartásában. Blokkolják az ingerületfelvevő receptorokat is, ezzel zavarják az idegi ingerületátvitelt is, ami hosszú távon felborítja a bioegyensúlyt, a szervezet funkcióinak zavarához és betegségek kialakulásához vezetve. A test kénytelen pszichoszomatikus jelekkel tudatni velünk a problémát. Ilyen pl. a gyomorfájdalom, magas vérnyomás, szívpanaszok stb.

Csernus Imre szerint az érzelmek elfojtása „gyilkosság” 

Mit üzen a betegségünk? Hogy elfojtunk bizonyos erőteljes érzéseket, nem tudjuk levezetni szorongásainkat és félelmeinket, melyek előbb-utóbb testi panaszokat/betegségeket okozhatnak. A testünk újra és újra jelez, ám ha nem vagyunk hajlandóak tudomást venni a jelentéktelennek tűnő panaszokról, és nem változtatunk szokásainkon, akár a legegyszerűbb megfázás is súlyos betegségbe torkollhat. Az üzenetet meg kell fejtenünk, mert hiába kapkodjuk be a gyógyszereket, állunk sorban naphosszat a rendelőkben az azonnali javulás érdekében, a tüneti kezelés csak ideig-óráig lesz hatásos. Mi hát a feladatunk, hogy az üzenetet megértsük? Andrew Matthews tanácsa: „A negatív gondolatok úgy viselkednek, mint a patkányok. Csapatostul érkeznek. Megjelenik egy, és mielőtt észrevennéd, már el is lepnek mindent. […] Az első negatív gondolat felbukkanásakor tedd fel magadnak a kérdést: Mi ebben a helyzetben a jó és pozitív?”