A környezetszennyezés egyidős a civilizációval. Az ember megjelenésével elkezdődött a bolygó életvilágának a tervszerű tönkretétele, bár mentségünkre legyen mondva: ezt sokáig nem tudatosan tettük. Ma már azonban az ipar és a háztartások által használt vegyszerek, a kipufogógázok, az égéstermékek és az eldobált hulladék olyan mértékben szennyezi a környezetet, hogy a Föld - az élőhelyünk - megmaradása forog kockán. Szennyezettek a folyóvizeink, a Föld légköre és a talaj is. Az ózonréteg, melynek legfontosabb feladata, hogy megóvjon bennünket a napsugár káros hatásától, egyre vékonyodik a mértéktelen gázkibocsátástól. Bolygónk segítségért kiált, és e segítségnyújtást az ún. zöld szervezetek vállalják magukra. Különféle rendezvények és felhívások útján igyekeznek rávilágítani környezetünk megóvásának fontosságára.
1972. június 5-én nyílt meg Stockholmban Ember és bioszféra címmel az ENSZ környezetvédelmi világkonferenciája. Az akkor elfogadott Nyilatkozat az irányelvekről című okmányban többek között a következő szerepel: ''Az embernek alapvetően joga van a szabadsághoz, egyenlőséghez és a megfelelő életfeltételekhez olyan minőségű környezetben, amely emberhez méltó és egészséges életre ad lehetőséget.”
A konferencia ezt a napot határozatában nemzetközi környezetvédelmi világnappá nyilvánította.
Mit tesz a környezetéért? - kérdeztük olvasóinktól.
KISPÁL János topolyai nyugdíjas:
- Érdekesmód minket már gyermekkorunkban a környezetvédelemre neveltek, valószínűleg nem tudatosan ugyan, hanem ösztönösen. A mi szüleink a földből éltek, ezért szerették, óvták annyira. Ma már egész másképp van: a gyermekek nem azt látják a felnőttektől, hogy óvják a természetet, hogy a hulladékot összegyűjtik és nem dobálják szanaszét, hanem ennek pontosan az ellenkezőjét. Én mindig rendben tartom a környezetemet, és csakis csak azt a hulladékot dobom a szemeteskukába, amelyet nem tudok újrahasznosítani. Például a gyümölcs vagy a zöldségféle héját beleásom a földbe, és az ott komposztálódik. Mindig is így tettük, még gyerekkoromban is, és én most is ehhez tartom magam. Nagyon haragszom azokra, akik szétdobálják, az erdő szélén rakják le a hulladékukat ahelyett, hogy azt a megfelelő szeméttárolóban helyeznék el. Nálunk sajnos már nem igazán működnek a gyárak, az üzemek, de amíg működtek, bizony jelentős mértékben szennyezték a környezetet: a talajt, a folyóvizeket, no meg a levegőt. Jelenleg a legnagyobb szennyezést - legalábbis a mi környezetünkben - maguk a polgárok végzik, akikben még nem ébredt fel a környezetvédelem iránti felelősségérzet.
TAKÁCS Dénes, a bácsfeketehegyi Zöld Dombok Közösség és Környezetfejlesztési Szervezet elnöke:
- Szervezetünk tagjai túlnyomórészt helybeli fiatalok. Ez azért is nagyon fontos, mert a fiatalok környezetvédelemre való nevelése jövőnk záloga. Egyik főcélunk pedig természetesen a környezetünk megóvása. Több alkalommal szerveztünk már településünkön környezetrendezési megmozdulást, és elmondhatom, hogy nem kis sikerrel. Begyűjtöttük a hulladékot, parkosítottunk. Fásítási akciónk során több mint négyszáz facsemetét ültettünk el a településen és környékén. Legnagyobb örömünkre az ilyen munkaakciókban a tagjainkon kívül több bácsfeketehegyi lakos is részt vesz, ami a közös cél érdekében való összefogás tanúbizonysága. A parkosítás során elültetett facsemetékről a helyi közösség gondosodott, akárcsak a gazos területek rendbetételéhez a fűnyíróról. A környezetvédelem közös ügyünk kellene legyen, ezért arra kérünk mindenkit, hogy rendezze, óvja a környezetét, ne szemeteljen, ne szennyezze a talajt és a vizeinket. Higgyék el, megéri az a kis odafigyelés, hiszen az egészséges élet alapfeltétele az egészséges környezet, amelyben élünk.
RÓZSA Katalin palicsi háztartásbeli:
- Nem szemetelek, a vegyszeres vizet mindig nagy elővigyázatossággal öntöm a lefolyóba, a kertemben pedig soha nem használok se műtrágyát, se permetszert. Gyomtalanítom a kertemet és az udvart, külön gyűjtöm a műanyag flakonokat és a fémdobozokat, így azok még véletlenül se kerülhetnek vissza a talajba, hogy azt szennyezzék. Szerintem ez a legkevesebb, amit mindenkinek kötelessége volna megtennie a környezetünkért. És nemcsak ezen az egy napon kell felelősséget vállalnunk a természetért, hanem az egész életünket kell ehhez igazítanunk. Erre kellene nevelnünk a gyermekeinket, jó példát mutatni nekik, hogy az ő számukra is természetes legyen környezetünk megóvása.
BORSOS Anasztázia szabadkai kereskedő:
- Igyekszem odafigyelni arra, hogy ne szennyezzem a környezetemet, hogy a hulladékot mindig megfelelően tároljam és szállíttassam el. Nem szokásom az utcán szemetelni, sőt a gyermekeimet is arra tanítom, hogy a szemétnek a szemétkosárban a helye, nem a fűben vagy a járdán. Nagyon elszomorít, amikor azt látom, hogy fiatalok és idősebbek egyaránt a szemeteskosár mellé dobják a szemetet, vagy amikor az autóból kidobják a cigarettacsikket. Nem értem, milyen emberek ezek. Úgy látszik, nekik nem számít, hogy tiszta, rendezett-e a környezetük, nekik a kényelmük fontosabb. Azt is kifogásolom, hogy a város vezetősége és az illetékes szervek nem tesznek semmit az illegális szeméttelepek felszámolásáért, illetve a szemetelők felelősségre vonásáért. Én még soha nem értesültem például arról, hogy valakit megbüntettek volna azért, mert közterületen szemetel, vagy mert parkok meg erdők szélére viszi, és ott hagyja a hulladékot. Ideje lenne már tenni valamit a környezetünk megóvásáért, nemcsak beszélni róla.