Mit hoz a Mikulás?
TÓTH Tibor, GYURKOVICS Virág
2012.12.05.
LXVII. évf. 49. szám

A legenda szerint halálakor a lelkét angyalok vitték a végső nyughelyére, ahol egy forrás eredt. Innen hirdeti azóta is a Mikulás a szeretetet a gyerekeknek. Erre a jóságos püspökre emlékezünk minden év december 6-án, amikor is az ablakba állítjuk fényesre pucolt cipőinket, hogy másnap reggel ajándékokkal telve találjuk. Mit hoz a Mikulás? — kérdeztük héten Olvasóinkat.

Közeleg december 6-a, Szent Miklós napja. A Mikulás története meseszerűen kezdődik: volt egy ember, akinek a három lányát senki sem akarta feleségül venni, mert túl szegények voltak ahhoz, hogy hozományuk legyen. Mikor már ennivalóra sem futotta, az édesapa napszámba adta a gyermekeit. Az első munkanapjuk előtti éjszakán a lányok keservesen sírtak, majd letérdeltek egymás mellé és fohászkodni kezdtek Istenhez. Panaszaikat meghallotta az éppen arra járó Miklós püspök, aki alamizsnát osztott a koldusoknak. Visszatért a kolostorba, s felnyitotta azt a ládát, amelyekben a hívők ajándékait őrizte. Kivett egy marék aranyat, és visszament a házhoz. Az aranyat  bedobta az ablakon, majd elsietett. A lányok azt hitték csoda történt. Másnap a három nővér elment a templomba, megköszönték Isten kegyelmét, a csodát, ami velük történt és megkeresztelkedtek. Egy évvel később a csoda ismét megtörtént. Harmadik évben az ablak zárva marad, mert kint nagyon hideg volt. Miklós püspök felmászott a tetőre és a nyitott kéményen át beszórta az aranyat. A harmadik lány éppen akkor kötötte fel harisnyáját száradni a kandalló szerű tűzhelyre. A keszkenőbe rakott arany épp belehullott a harisnyába. A legenda szerint halálakor a lelkét angyalok vitték a végső nyughelyére, ahol egy forrás eredt. Innen hirdeti azóta is a Mikulás a szeretetet a gyerekeknek. Erre a jóságos püspökre emlékezünk minden év december 6-án, amikor is az ablakba állítjuk fényesre pucolt cipőinket, hogy másnap reggel ajándékokkal telve találjuk. Mit hoz a Mikulás? — kérdeztük héten Olvasóinkat.
GABNAI Mónika hajdújárási molnár:
— Mint minden gyermeknél nálunk is a hagyomány szerint december 6-a reggelére megjelent a Mikulás. Előző este alaposan megtisztogattuk kis csizmácskáinkat, és az előszobai ajtóhoz helyeztük őket, annak reményében, hogy mire a bátyám, és én felébredünk a várva várt ajándék ott fog lapulni a csizmácskánkban. Izgatottan telt az éjszakám és reggel nem kellett  csalódnunk! Ott volt a várva várt meglepetés! Tele volt sok finomsággal! Édesanyám figyelt minket, mennyire örülünk, hogy járt nálunk a Mikulás. Már nagyobbak voltunk, amikor megtudtuk mi is volt az a kis mosoly mindig az arcán. Felnőttként örömmel gondolok vissza ezekre a december 6-i reggelekre! Ezt az élményt, ezeket a pillanatokat minden gyereknek át kell élnie. A hagyományt nem szeretném  megszakítani, át szeretném adni majd gyermekeimnek, hogy majd ők is továbbadhassák az ő gyerekeiknek. Volt rá példa, hogy felnőtt éveimben is megörvendeztetett anyukám egy kis csoki mikulással, ami mindig mosolyt csalt az arcomra! Most már mi is igyekszünk meglepni őt az ünnepnapokon, akár Mikuláskor is.
CSIZMÁR Anikó szenttamási háziasszony:
— Mikulás az egy hagyomány nálunk, engem nagyon szép emlékek fűznek a Mikuláshoz kislánykoromból. Nálunk a Mikulás subába és kucsmába öltözött, hosszú kender szakálla volt. Kezében nagy csengős bot állt. Mikulás váráskor kezdődött a téli ünnep kör. Meggyulladtak az első gyertyák az asztalon, amit a család körbe ült. De a legszebb emlékek mégis a csizma tisztításához és a szép kis dalocskák tanulásához fűződnek. Mit is hoz a mikulás? Hát valójában kis, apró ajándékokat és a virgács sem maradt el. Fontosnak találom a hagyományőrzést, ezért a helyi egyesületben már 17. alkalommal szervezzük meg a Mikulás–várást. E hagyomány az egyik legkülönlegesebb az új nemzedék számára. Hisz ilyenkor a gyerekek csillogó szemében látszik az öröm. Ez minden pénztől és vagyontól többet ér.
JUT Olivér kúlai egyetemista:
— Emlékszem gyermekkoromban a december volt kedvenc hónapjaim egyike. A falinaptár „átlapozása” után mar csak ötöt kellett aludni az első nagy ajándékbontásig. Mindig a december ötödikét megelőző egy-két napon igyekeztem a legjobb kisgyereknek tűnni, mivel fennállt a veszélye annak, hogy az ajándék helyett virgácsot találok reggel a bakancsban. Annak ellenére, hogy párszor megpróbáltam kiérdemelni ezt a „büntetést”, valami oknál fogva a Mikulás mindig jó kisgyereknek ítélt meg. Számomra igazából a Mikulást az jelentette, amikor napokat készültünk az ünnepre, rajzoltunk a Mikulásnak stb. Visszagondolva arra az időszakra elmondhatom, hogy azok voltak a legszebb évek, amikor még gondolkodás nélkül hittünk dolgokban, amire a mai túlhajszolt életünkben nincs időnk és energiánk. Sajnos, úgy veszem észre, hogy a mai világban a gyerekek szemében az összes ünnepnek inkább az anyagi vonzalma kerül előtérbe, ami lassan, de biztosan háttérbe szorítja az ünnep jelentőségét és jelentését.
TÓTH Sándor szenttamási gépésztechnikus:
— Vajon a mai gyerekekben is úgy marad meg a Mikulás várás emléke, mint ahogy ez a mai napig bennünk él? Vagy ez a mai rohanó életmód elveszi az ünnep varázsát, és az egész egyszerű csomagosztássá zsugorodik némi kultúrműsor keretében? Bezzeg az én időmben egészen máskép zajlott a Мikulás várás, s talán ennek köszönhetően a mai napig élénken él bennem az ezzel kapcsolatos emlék. Mikulás napján nagy készülődés volt a családban, hiszen anyám szerint, akinek tiszta lábbelije lesz a teraszon, annak a mikulás ajándékot hoz, aki viszont koszosan teszi oda, az hagymát, krumplit és virgácsot kap. Akkortájt korán jött a tél és már hó fedte a tájat. De a mikulás csak nem jött, így hát elmentünk a nagyiékhoz. Menet közben az utca túloldalán megpillantottam a Mikulást. Egy ideig rémült, majd boldog voltam. Nagyszőrű bundája, hosszú szakálla volt, görbe bot a kezében, melynek végén kis csengők csilingeltek. Vállán nagy zsák és körülötte két kis lurkó szaladgált. Az esti félhomályban nem lehetett látni, vajon miféle szerzemények lehettek azok. Létezik a Mikulás, hiszen láttam. A Mikulás várás hagyománya környezetünkben még él, és éltetni is kell! A hagyományápolás valójában a nemzet megmaradásának egyik fő pillére. Törekednünk kell arra, hogy gyermekeink szép élményként éljék meg a Mikulás–várást, így biztosan boldogan emlékeznek majd vissza gyermekkorukra és továbbadják hagyományainkat.
BISZTRICZKY Ildikó szabadkai nyugdíjas
— Az ajándék ötlet dolga, például ablak és csillár dekoráció vagy díszgyertya is lehet, ami ünnepi hangulatot idéz. A legfontosabb az együttlét, a közös megvalósítás, zene és mese, valamint a finom házi sütemény készítése. Amikor a fiam kicsi volt, akkor sem vetett fel a pénz. Most a kis unokámnak veszünk ajándékot, rááldozunk annyit, amennyi reálisnak tűnik. Szeretném visszaidézni az én gyermekkorom hangulatát. Mi nagyon boldogok voltunk egy kis csokival, naranccsal, almával, dióval. A nagymamám kiszobrászkodott egy gipsz krampuszt, amit ki is festett és arany virgácsot kaptam.
 

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Heti Körkérdésünk rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..