Hogy mi kerüljön a fa alá — tiszteletben tartva mások szokásait is —, egyre jobban arra int bennünket, hogy figyeljünk oda arra, akinek az ajándékot szánjuk. Vajon kellően ismerjük-e őt? Tudjuk, tudhatjuk-e, mi az, aminek igazán örülne? Egy pillanatra a fókuszba helyezném Gary Chapman elméletét az ötféle szeretetnyelvről, mellyel kifejezhetjük érzelmeinket a másik felé: az együtt töltött idő, az ajándékok, a szívességek, a dicsérő szavak és az érintés. Ezek segítségünkre lehetnek az ajándékválasztás folyamatában is. Az ajándékozás ugyanis akkor valódi öröm, ha leképezi az emberi kapcsolatokat is, melyekben képesek vagyunk a perspektívaváltásra, és tudunk olyat adni, aminek a másik örülne, nem pedig mi.

Ilyen meglepetés lehet például egy élménynap, melyben a célszemély által kedvelt dolgokra kerül a fókusz — óvatosságra intek minden szülőt az igennapok kapcsán (az a nap, amikor a gyerek minden kívánságának, igényének eleget kell tenni, azaz nem lehet nemet mondani). Persze nem hátrány, ha ezek számunkra is kellemes programok.

Sokat segíthet, ha fülelünk és jegyzetelünk egy-egy vágyakozás kifejezésénél. Az ajándékozási politikája mindenkinek egyéni. Egyetlen nagy ajándék helyett a több figyelmes apróság is hatásos lehet. Az élmények mellett nagy örömöt tud szerezni egy-egy szellemi táplálék, és mivel mindenki máshonnan töltődik, valakinek ez egy színházjegy, másnak egy könyv vagy magazin-előfizetés.

Olvastam olyan szerzők gondolatait, akik arról írnak, hogy maga az ajándék is szimbolikus jelentésű. Én most nem adnék ennek ilyen jellegű tartalmat, mert nekem például nem sértő, ha valakitől egy jó ránctalanító krémet kapok, és még akkor sem izgulok a testszagomon, ha dezodorral lepnek meg. Talán egy vicces ajándék is lehet találó, anélkül, hogy célzásértéket adnék neki.

Az ünnepek után sokan visszacserélik az ajándékokat a boltban — talán mert a méret nem jó, vagy ennyire mellélőttünk volna? Az ajándék értéke mutathat érezhetően nagy eltéréseket a felek között. Ilyenkor felmerülhet annak a lehetősége, hogy személytelen gazdasági kapcsolattá alakítja azt, ami kettejük között van.

Az ajándékokat néhány dolog különösen értékessé teheti. Ilyen például az ajándék nosztalgikus értéke, mondjuk, egy családi ereklye vagy valami, ami az ajándékozottat egy múltbéli eseményhez, helyhez, alkalomhoz köti. Hasonlóan értékes lehet egy kézzel készített tárgy, melynek megalkotásába időt és energiát fektetünk. Izgalmassá teheti az ajándékozást maga a titkolózás, a meglepetés tartalma is, vagyis valami olyasmi, amire bizonyosan nem számíthatunk.

Előfordulhat, hogy az ajándékkal olyasmiben nyújtunk segítséget, ami a másiknak nagyon fontos — hiszen így törődést, támogatást adunk. A tökéletes ajándék mítosza persze mindenkiben él. Ez sokszor olyasvalami, amit mi magunknak, a vágyakozás ellenére, valószínűleg nem vettünk volna meg. Vagyis olyasmi, amit nagyon akartunk, amire szükségünk volt, amit megérdemeltünk, és amit igazán tudunk értékelni. S mivel nem mi magunk költöttünk rá, még a bűntudattól sem kell tartanunk.

A rituális ajándékozás minden társadalomban egy eszköz arra, hogy az ember megerősítsen egy számára fontos, de valamilyen okból bizonytalan kapcsolatot. Ezért amikor ajándékot adunk a másiknak, az odaadásunkról biztosítjuk, ő viszont az ajándék elfogadásával azt fejezi ki számunkra, hogy ő is hajlandó a kapcsolat folytatására. A nagyobb ajándék mindkét fél részéről magasabb szintű elköteleződést feltételez. A személytelen ajándék érzelmileg akkor is értéktelen lehet, ha a pénzbeli vagy a szimbolikus értéke egyébként magas.

Azért adunk a másik embernek személyes ajándékot, hogy éreztessük vele, fontos nekünk, különlegesnek tartjuk, és egyúttal kifejezzük, hogy örömet akarunk neki szerezni. Olykor azonban az ajándék az udvarlás egyik eszköze is lehet, és ezzel a taktikai ajándékozással a férfiak gyakrabban élnek, mint a nők. Bár ellentmondásosan hangzik, a kutatások szerint ha az ajándék tükrözi annak személyiségét, aki adja, az közelebb hozza egymáshoz a feleket.

Az ünnepek előtt ildomos a csillivilli csomagoláson is elgondolkodni, mert bármilyen meglepő, ez sokat számít, de tegyük hozzá, az emberek jobban örülnek annak az ajándéknak, amelyet egy kicsit silányabbul bugyolálunk, mint a szépen csomagoltnak. A kutatók azzal magyarázták ezt, hogy a csúnya csomagolás lejjebb viszi az elvárásokat, ezek után pedig nagyobb öröm és meglepetés egy remek ajándék. Sikert arathat az az ajándék, amely nem vagy csak lassan használódik el, és nehezebben válik a mindennapi tevékenységek eszközévé. Így minden alkalommal, ha elővesszük, emlékezteti az ajándékozottat az ajándékozóra.

Végezetül irányelvként szem előtt tarthatjuk, hogy az ajándék valami olyan legyen, amiről az ajándékozott már nyilatkozott, hogy vágyik rá, és ne izguljunk, ha csúnyább a csomagolás, illetve azzal se foglalkozzunk, hogy mennyibe kerül, az érzelmi értéke ugyanis nehezen mérhető. S ne feledjük, ha azt szeretnénk elérni, hogy a karácsonyi ajándék minél boldogabbá tegye azt, aki kapja, figyeljünk oda arra, hogy az ajándék emléke a lehető legtovább megmaradjon, és használata során a lehető legnagyobb pozitív élménnyel járjon.