Miskó átlagos vadmalacként jött a világra, sorsát azonban az különböztette meg egy átlagos vaddisznóétól, hogy fogságban született. Kocamamáját vadászok találták és vadaskertben nevelték, így Miskó az első napjától kezdve emberekhez volt szokva. Testvérei a vadászoknál gyorsan otthonra találtak, ő viszont azért maradt a vadaskertben, mert Örzse néni kedvence lett. Egerentyűnek becézte, mert állítása szerint eleinte egy riadt kis egérkére hasonlított. Miskóvá akkor vált, amikor egy szerb nemzetiségű vendégnek Örzse néni a legjobb tudása szerint fordította le a nevét, ahogyan épp helyesnek gondolta. Mi már Miskóként örököltük meg. Igen, megörököltük, mert a kicsi Miskóból Örzse néni túláradó gondoskodásának köszönhetően gyorsan egy százhúsz kilós, szeretetet és ételt igénylő méretes vadkanná cseperedett. Röfögve rohant oda mindenkihez, akitől finom falatot remélhetett. Persze nem mindenki etetési szándékkal közeledett felé, ő viszont a maga tekintélyes méreteivel és a hatalmas szeretetével addig dörgölőzött, amíg enni nem kapott. Néhányszor az is előfordult, hogy fellökte a kíváncsiskodót. Miután több vendég is panaszt tett a váratlan por-, esetenként sárfürdő miatt, a vadaskert vezetői úgy határoztak, hogy Miskónak költöznie kell. A kérdés csak az volt, hogy hová. Végül a mi bekerített vadászterületünket választották. Nekünk is voltak fenntartásaink, de mivel szép állat volt, gondoltuk, jó lesz majd vérfrissítésnek. Akkor még senki sem számolt azzal, mekkora gondot okoz majd egy fogságban nevelt vadállat természetes körülmények között való gondozása. Igen, jól olvassák, a gondozása. Mert azzal, hogy életteret biztosítottunk neki, valójában semmit sem oldottunk meg, hiszen a vaddisznó kondában él, melyben a legidősebb koca dominál. Az ivarérett kanok csak párzási időben csatlakoznak a kondához, addig a saját területükön maradnak, és nem tűrnek meg idegent. Éjszaka táplálékot keresnek, nappal pedig rejtőzködnek. Miskó nem ilyen volt. Békésen, röfögve várta, hogy vigyük az élelmet, és ilyenkor nem tudta eldönteni, mit tegyen először, vakartassa meg a füle tövét, dörgölőzzön, vagy csámcsogva enni kezdjen. Az erdészetben dolgozók közül is voltak kedvencei, sokszor már a kapuban várta őket. Mivel mi elsősorban vadászterületként vagyunk bejegyezve, a viselkedése rontotta a tekintélyünket. Többször észrevettük, hogy éjszaka verekedett. Méretének köszönhetően szerencsére nem voltak súlyosak a sérülései. Nehezen illeszkedett be a vadon életébe. Vadászidény kezdetekor átcsaltuk egy kisebb bekerített területre, és ott tartottuk. Ez részünkről is nagyobb fokú törődést és külön embert igényelt. Miskót azonban nem olyan fából faragták, hogy egy kerítés kifogjon rajta, így sokszor áttúrta magát alatta, és többször ráijesztett a gyanútlan vadászokra is. Ilyenkor csak úgy tudtuk elijeszteni, hogy egy üdítősüvegbe kavicsot tettünk, és megráztuk. Annak a hangjától ugyanis úgy félt, mint ördög a szenteltvíztől. Egy-egy ilyen incidens után képes volt napokra eltűnni, amikor viszont megkerült, gondosan körbejárta azt, akivel találkozott. A vaddisznónak igen gyenge a látása és a hallása, a szaglása viszont kiváló. A vadászok sokszor tapasztalták, hogy mielőtt a vaddisznók előjönnek, mély szuszogás hallható. Ilyenkor tájékozódnak, van-e veszély a közelben. Ha nincs, akkor sem az öreg koca megy elsőként a tisztásra, hanem általában megvárja, amíg egyik, a rangsor alján álló társa kimerészkedik. Így van ez jól, mert ha véletlenül a bandagazda elpusztul, a konda szétesik, és csökken a fennmaradásuk esélye is.
(Folytatása következik a jövő héten.)