A Mise éjfélkor hét epizódja éppen a Squid Game premierjekor jelent meg, a dél-koreai széria azonban teljesen elorozta tőle a reflektorfényt. Pedig talán azoknak is érdemes megnézniük, akiktől távol áll a horror — ez ugyanis jóval több egy egyszerű ijesztgetős sztorinál. A Mise éjfélkor olyan mély kérdéseket feszeget a vallással és az emberi sorsszerűséggel kapcsolatban, amelyek elsőre talán közhelyesnek tűnhetnek, jobban megfigyelve és átélve őket azonban mívesen kidolgozottak, mélyrehatóak és logikusak is. A sötét és komor epizódokban ráérősen, már-már cammogva halad a történet, ha viszont a végére érünk, rájövünk, miért volt szükség a szereplők részletes, elmélyült bemutatására.

Két világ találkozik a Mise éjfélkorban: a bigott vallási fanatizmus egy elzárt közösségben, illetve az ide visszatérő, nagyvállalati, istent elutasító világ. A corporate-startup környezet képviselője, Riley Flynn (Zach Gilford) négy év börtön után tékozló fiúként tér vissza szülőhelyére, az isten háta mögötti Crockett-szigetre. Ez a hely egyébként nem valóságos, több létező, turizmustól mentes, fagyos amerikai helyszínből alkották meg. A szigeten alig kétszázan élnek, leginkább halászok, de van itt még muszlim seriff, egyedülálló várandós kismama és néhány jobb sorsra érdemes tinédzser. Az egész miliő olyan, mint egy Stephen King-regény, a karakterek részletes bemutatása is az ő írói stílusára emlékeztet. A sziget lakosait a napi két kompjárat köti össze a szárazfölddel. Ami viszont jóval erősebb kötelék és közösségformáló erő ezen a zord, kietlen vidéken, az isten dicsőítése a városka apró templomában. Néhány embert, főképp a helyi orvost és még néhány szereplőt leszámítva mindenki megváltásként várja a vasárnapi misét: köztük Riley szülei és a hozzá legközelebb álló emberek is.

Riley Flynn részegen okozott balesetet, ezért kellett vezekelnie négy éven át. Vallásosan nevelték, majd később elfordult istentől, a börtönben pedig ateizmusa csak felerősödött. Miután hazatér, tétován próbál újra a közösség része lenni. Eljár a misékre, legbelül azonban már nincs hite. A helyiek kedélyeit egy nem várt esemény borzolja fel: a Crockett-sziget idős, demenciában szenvedő szellemi vezetője egyszer csak eltűnik, a helyére pedig egy fiatal és tettre kész pap kerül, Paul atya (Hamish Linklater). Energikusságával, új gondolataival teljesen magával ragadja a szigetlakókat. Mindenkinek tudja a nevét, és mindenkihez személyesen is ellátogat a falu bolondjától a beteg, idős asszonyig. Ennek hatására többen is elgondolkodnak, megbánják múltbéli bűneiket, vagy újra Isten felé fordulnak. Mindenki rajong Paul atyáért, akin valóban látszik, hogy jót akar: de vajon milyen áron?

A Crockett-szigeten másfajta csodák is történnek: a kerekesszékhez kötött fiatal lány újra járni kezd, a halász hátfájása elmúlik, és mindenki csodaszámba menő gyógyulásokról számol be. Mindeközben valami sötét, gonosz erő is munkálkodik: macskatetemek tűnnek fel, majd később szigetlakók tűnnek el. Úgy látszik, a sziget vallási megújulása csak még jobban elzárja a közösséget. Újabb és újabb meghökkentő események követik egymást, a főszereplők pedig csak az utolsó pillanatban eszmélnek rá, hogy visszafordíthatatlan folyamatok indultak be a szigeten.

Kép: sorozatjunie.hu

A Mise éjfélkor egy vámpírsorozat. Azok közül is az egyik legjobb, melyet az utóbbi években láthattunk. Már csak azért is, mert a jó és a gonosz harca az utolsó percekig sem fekete vagy fehér, a jótevő és a szörnyeteg karakterei között sincs markáns választóvonal. Már magára a szörnyre is angyalként hivatkoznak, a vérre pedig mint éltető táplálékra. Mindez ott van a Bibliában, a készítőknek nem kellett újraírniuk az ősi szövegeket.

Flanagan sorozatában az eredendő gonoszon túl a bigott vallási fanatizmus megközelítésének, a körülmények bemutatásának, az okoknak és okozatoknak is részletes — már-már áhítattal teli — ábrázolás jut. Néha túl hosszúak a párbeszédek, véget nem érőek a monológok, a speciális effektusok pedig láthatóan olcsók, ezáltal nagyon gyengék, csúnyácskák lettek. A Mise éjfélkor erejéből és misztériumából azonban mindez mit sem von le. Mike Flanagan tehát ismét megcsinálta, egy jó forgatókönyvből elgondolkodtató, érdekes horrorsorozatot készített, minimális ijesztgetéssel. A Netflixen megtekinthető mind a hét epizód, ráadásul nagyszerű magyar szinkront is kapott. A Biblia jó ismerői számára a Mise éjfélkor valódi csemege: a szentírást, a megjelenő példabeszédek mindegyikét — bár állítólag néhol szabadabb fordításban — idézi a szereplők egy része, a hatás azonban szinte minden alkalommal erőteljes.