— Éveken át Németországban dolgoztunk, és a férjem, a kemény munkája után szabad idejében úgy kapcsolódott ki, hogy a gyerekkorában használt lószerszámok kicsinyített mását kezdte el készíteni. A férjem parasztgyerek volt, nincs neki sok iskolája, így hozta a sors, de ennek köszönheti azt, hogy pontosan emlékszik a szerszámok legapróbb részletére is. Németországban sok ehhez hasonló makettel találkozott, ezért úgy döntött, hogy ő is nekilát egy ilyen betlehem elkészítéséhez — magyarázta Klára. — A lényeg az volt, hogy az összes részlet természetes anyagból készüljön. Az évek során egyre csak gyarapodott a betlehem, mindig új tartalommal bővült. Amikor elkészült, azon tanakodtunk, hogy hová is kerüljön, mert eléggé sok helyet foglal el. Az első gondolatunk az volt, hogy a ház hátsó épületébe helyezzük el, de később úgy döntöttünk, hogy egy egész szobát szentelünk neki benn a házban, hogy mindenki láthassa, akit érdekel — tette hozzá.
A házi betlehem elkészítése több mint tíz évbe telt, mert nagyon aprólékos munkával jár. A házikón található cserepek mindegyikét egyenként faragta ki a ház ura, amint a kerítés léceit is, sőt még áramot is vezetett a kis kunyhókba, hogy megvilágítsa a belső teret.
— Nekem nincs sok szerepem ebben a hobbiban, csak néha-néha leporolom a háztetőket és a juhász udvarát. A fűként szolgáló mohát pedig rendszeresen permetezem, hogy sokáig zöldelljen — mosolyodott el Klára.
— Hozzánk bárki eljöhet megnézni a kis betlehemet, a napokban például óvodásokat láttunk vendégül, nagyon illedelmesen viselkedtek. Örülünk, ha megmutathatjuk a férjem remekét, melyet a lányainkra és az unokáinkra hagyunk majd — mondta Klára.