Hogy mit érdemes a Holdról tudni, azt nemrégiben a Palicsi Vigadóban dr. Kiss László Széchenyi-díjas fizikus, csillagász osztotta meg velünk, aki interaktív előadása során az égitesttel kapcsolatos főbb tudnivalókat ismertette. Az esemény a Szekeres László Alapítvány SzekerEST elnevezésű rendezvénysorozata részeként valósult meg, és a Vissza a Holdra! Ismét célkeresztben az égi kísérőnk címet viselte.

Miért is érdemes a Holdról beszélni?

— A tudományos eredmények mellett a technológiai fejlesztések szinte hetente hozzák a legaktuálisabb eredményeket. Elindult egy újabb űrverseny, Kína szeretné lelökni a trónról az Egyesült Államokat. Ezért inkább azt mondanám, hogy a témaválasztás nem a tudományossága, hanem az időszerűsége miatt érdekes. Ez egy olyan terület, amelyről mindenki hall, ha egy kicsit is figyeli a sajtót — mondta Kiss László, aki semmiképp sem nevezhető átlagos tudósnak, legalábbis, ami az előadásmódját illeti. Közvetlen, laza, humoros stílusával rögtön belopta magát a közönség szívébe. Az est során négy fő témakört érintett. Elsőként azokról a tényekről beszélt, amelyeket mindenkinek érdemes lenne tudnia. Később az Apollo- és az Artemis-űrprogramokról, valamint a jelenleg zajló nemzetközi űrversenyről is szó esett, de azt is megtudhattuk, hol található víz a Holdon, illetve mi kellene egy holdbázis létrehozásához. — Alapjában a ’60-as években az Apollo-program az Amerika és a Szovjetunió közötti űrverseny tetőpontja volt. A szovjetek okosak voltak, az első műholdat, a Szputnyik—1-et ők lőtték fel, majd Lajka kutya, az első ember az űrben, az első űrséta, vagyis ez a sok orosz elsőbbség felbosszantotta az Amerikai Egyesült Államokat, és Kennedy meghirdette az Apollo-programot. Onnantól kezdve — ahogy mondani szokás — pénzt, paripát, fegyvert nem kímélve mindent beletett az USA, hogy megelőzze a szovjeteket. 1969 és 1972 között 12 amerikai férfi szállt le a Holdon, nagyjából 300 kilónyi holdkőzetet hoztak a Földre, aztán ’72-ben az egész véget ért — elevenítette fel az emberiség jelentős lépéseit az előadó. — A NASA-nál nem tettek le arról, hogy holdbázist építsenek, de egy fontos dolgot felismertek. A hosszú távú emberi tartózkodás olyan technológiát igényel, amely a helyszíni erőforrások hasznosítására alapoz. Ez arról szól, hogy a Földről túl drága mindent elvinni a Holdra, de ha találunk bármit, ami a helyszínen alkalmazható, azt használni kellene. Persze, ha ember jut a Holdra, az életben maradás mellett fontos etikai kérdések is felmerülnek, melyekre az emberiség még nem talált egységes választ.

Űrjog — sci-fibe illő szó vagy valódi dilemma?

Kié a Hold? Ha valaki kitűzi országa zászlaját, mondhatja, hogy az övé? Az amerikaiak kezdeményezésére létrejött az Artemis-egyezmény, mely azt a célt szolgálja, hogy lefektesse az űrkutatás jogi szabályait, és ehhez eddig több mint harminc ország csatlakozott.

— Ez valójában egy nagyon fontos űrjogi kérdés, az űrjogászok viszont le vannak maradva, hiszen jogi szempontból sok űrkutatási területen homályzónában vagyunk. Azt gondolom, hogy a civilizációnk azért működik, mert meghatározták a működési alapelveket és szabályokat, ezt nevezzük jognak, etikának, kultúrának. Az emberi viselkedés rendszerében a jogi szabályozás az, ami ténylegesen megmondja, minek mi a következménye, mit szabad és mit nem. Azzal, hogy újraindult egy verseny az űrért, egyfajta vadnyugat kreálódott, mert a jogi feltételek nincsenek pontosan tisztázva. Például Elon Musk egyszemélyes multimilliárdosként eldöntötte, feltelepít Föld körüli pályára 10 000 műholdat, ami azt jelenti, kijelölt egy bizonyos magasságot, ahol keringenek a műholdjai. Az a magasságtartomány, ahol ezek a vackok keringenek, kijelöl egy gömbhéjat, mely egy üres valami, aminek a belsejébe más nem juthat be. De például az sincs tisztázva mindmáig, ha van két űrhajó, akár emberekkel vagy csak robotokkal, és ütközési pályára kerülnek, kinek kell félrehúznia a kormányt. Amikor két űreszköz találkozik egymással 40 000 km/h-s sebességgel, ott minden széttörik, repül szerteszét, és az űrszemét hihetetlen károkat képes okozni. Mit csináljunk az űrszeméttel? Most az Európai Űrügynökség megfogalmazott egy alapelvet 2030-ig, hogy csak olyan Föld körüli műholdat küld fel az ESA, amelynél biztosított, hogy a működés legvégén legyen még annyi pályamódosítási üzemanyaga, hogy egy földi légkörben megsemmisülést eredményező pályára lehessen irányítani. Tehát nem lesz űrszemét, de ezt például csak az Európai Űrügynökség vállalta. Hihetetlen káosz van már a Föld körüli térrészben is. De feltehetjük azt a kérdést is, hogy kié a Hold. És ha valaki talál egy ritka földfémekből álló kisbolygót, az kié? Ezek mind olyan felvetések, amelyekre negyven évvel ezelőtt azt mondták, ráérünk még foglalkozni velük, most pedig a technika ugrásszerű fejlődése egy csomó űrjogi kérdést nyitott meg. Ezekkel foglalkozni kell, különben a földi konfliktusok kiköltöznek a világűrbe, és azt senki nem szeretné.

Nézzünk egy kicsit a horizont fölé

Bár az űrkutatás más tudományok fejlődésére is hatással volt, nem kellene inkább saját élőhelyünk gondjait megoldani, ahelyett, hogy az űr meghódítását tervezzük? — kérdeztem az előadót.

— Ez valóban egy érzékeny kérdés, mert nyilván a Földre kell fókuszálni. Teljesen egyértelmű, hogy nem az űrkutatásnak kellene a világ tudománya fókuszában lennie, de nem is áll azon a helyen. Ha megnézzük, mennyit költünk, mondjuk, más bolygóknak a kutatására, akkor ez évente sokkal kisebb összeg, mint például amennyit a mesterséges intelligencia, a genetika, a biotechnológia területén költünk. Az egy dolog, hogy nagyon jó az űrkutatás sajtója, de a finanszírozása egyáltalán nem kedvező. A klímaváltozáshoz való adaptáció, társadalmi problémák, háborúk, túlnépesedés, megszüntetjük a biodiverzitást, ön- és közveszélyes tevékenységet folytatunk… — teljesen egyértelmű, hogy az emberiségnek ezeket kellene elsőként kezelnie. De azt mondom, ha az összes erőforrásból csak egy fél százalékot abba fektetünk, hogy nézzünk egy kicsit a horizont fölé, és ne csak köldöknézegető, magába forduló emberiség legyünk, akkor hosszú távon mindenképp nyerni fogunk.

— Erőforrások szempontjából miért érdekes a Hold, mit lehetne a Földön hasznosítani?

— Ami a Holdnál fel szokott merülni, az a hélium-3-as izotóp, mely két proton meg egy neutron. Ha akarok venni egy kiló hélium-3-at, akkor 20 millió dollárt kell perkálnom, és az egész földi készlet néhány kilóban kimerül, merthogy 100 kilónál kevesebb van belőle jelenleg ezen a bolygón. Ami miatt a hélium-3 érdekes, az az, hogy a kvantumszámítógépek csipjei –270 fok alatt működnek igazán jól, és a nagyon nagy hűtést elérő elektronikai rendszerekben a hélium-3 a legjobb hűtőanyag. A holdi kőzetekben a Napból származó napszél eredetű hélium-3 bizonyos esetekben kiaknázható. Jelenleg még nincs technológia a kinyerésére, tehát ez csak távlati terv lehet.

Az előadás végeztével egy interaktív kvíz következett. A közönség QR-kód segítségével kapcsolódhatott be a játékba, ahol a résztvevők egymás ellen versenyeztek. Az elhangzottakból összeállított kérdéseket kellett minél gyorsabban és helyesen megválaszolni. Az első hat helyezett csillagászati-űrkutatási ajándékokkal gazdagodva térhetett haza, melyek között volt Vénusz étolaj, Mars, Tibi és MilkyWay csoki is.