A Nagybecskereki Képzőművészek Egyesületének (ALUZ) kiállítótermében április végéig tekinthető meg egy nagyon érdekes kiállítás, mely négy iskola diákjainak a munkáiból állt össze, és a Mindennapok csodái címet kapta. A diákok mentora egy pályázaton nyerte el ezt a lehetőséget, hogy bemutassa tehetséges tanulóinak az alkotásait egy kiállítás keretében.
Venczel Valentina rajz szakos tanárnő vázolta fel az előzményeket.
— Jelentkeztünk munkáinkkal egy pályázatra, melyet az ALUZ-galéria hirdetett meg, ez valójában a 17. körzeti képzőművészeti pályázat volt, és a témája a portré, az emberi alak, a test volt. Ezen a pályázaton egy olyan elismerésben részesültem, amelyet úgy hívnak, hogy a legjobb kollekcióért járó díj, ezzel pedig megkaptuk ezt a szép kis galériát, és kéthetes tárlatot rendezhettünk. Mivel én négy iskolában dolgozom, vagyis három iskolában, négy helyen, akkor ezekből azoknak a diákoknak a munkái láthatóak, akik a legügyesebbek, legtehetségesebbek, legszorgalmasabbak.
* Milyen időszakot ölel fel az itt látható munkák sokasága?
— A 2021/22-es iskolaévből származik a legtöbb, de van néhány alkotás, mely a tavalyi „koronás” iskolaévnek a szüleménye, eredménye, ezekből kevesebbet raktam ki, de szerintem nagyon jók, és ezért döntöttem úgy, hogy néhányat közülük is bemutatunk.
* Nagyon színes a kiállítás, a gyerekek tehetségesek, és nemcsak a falakra kerültek az alkotások, hanem különféle installációkat is láthatunk.
— Valójában mi nemcsak rajzzal, festészettel, kollázzsal meg ezek kombinációjával foglalkozunk az iskolában, hanem szobrászattal, újrahasznosítással, a művészet újragondolásával is, és itt található néhány példája ezeknek a mindennapi csodáknak. Például van egy egész sor régi cipő, melyekből egész érdekes arcok lettek, nyelvekkel, szemekkel, hajjal, mimikával. Az újrahasznosítás rész másik csoportja pedig az elhasznált, régi háztartásbeli tárgyak, a műanyag- és a fémhulladék vagy a hulladéknak az újragondolása. Ezekből lettek a különféle madarak is, amelyek itt láthatóak. A következő érdekes installációnk az a plafonról, lámpáról lelógó, icipici földgömb, amely el van rejtve rengeteg műanyag flakonban, és arra hivatott ráirányítani a figyelmet, hogy a szemét lassan az egész földünket ellepi. A gyerekek ezeket a dolgokat nagyon jól látják, és ahhoz, hogy megszülessenek ezek az alkotások, sok beszélgetésre volt szükség. Az egyik tanuló fel van háborodva az állatkínzás és az állatoknak a laboratóriumban való tartása miatt, és ezt nagyon érdekes módon mutatta be. Beletömött egy csomó plüssállatot egy nejlonzsákba, így próbálta hangsúlyozni, hogy az állatokat kínozzák. A kirakatban pedig van egy csomó kétliteres vagy kétkilós műanyag zacskóban színes víz, ez annak a diáklánynak a munkája, aki úszó, és akinek az élete többé-kevésbé a víz körül forog.
A tanárnő azt is elmesélte, hogy az egyik osztály arra vállalkozott, hogy egy interaktív szoborcsoportot alkot meg, mely fakockákból áll, és a színes kockákat forgatni lehet. A gyerekek odamehetnek, és megcsinálhatják a saját „képüket” a saját érzésük, ihletésük szerint. Ezeknek a szobroknak majd a Sonja Marinković Általános Iskola udvarán keresnek helyet, ahol a diákok minden szünetben átalakíthatják.
Fényképezte: Kónya-Kovács Otília
