A bemutatót Kavillón tartották (volna) meg, ha az égiek nem szólnak közbe. Félbeszakadt bemutató? Volt már ilyen — például amikor Kovács Nemes Andor utoljára játszott a Tanyaszínház deszkáin. S ezt el is meséli az előadást indító zenei betét után. És már itt fel is vázolják számunkra a szabályokat (talán éppen a kocsma falán lógó táblára, a hitelt jelző vonalak mellé). Lesz itt saját történetünkből, saját jelenünkből is elég, de itt lesz Petőfi kora is, s nem is oly nehéz megvonni a párhuzamot a kettő között. A lényeg, hogy mindkettőben ott a színház, a színészi, sőt, a vándorszínészi lét szeretete. Néhány kis belsős poén, odaszúrás is belekerült a darabba, hiszen azért egy előadásnak az is feladata, hogy reflektáljon, hozzánk szóljon, és rólunk, összekacsintson a nézőjével. S a Tanyaszínház nézői veszik a lapot, visszakacsintanak a színészeire. A színpad több síkján zajlanak az események, például amíg halad a fő szál, egy párbeszéd vagy monológ, a színpad közepén ott alszik az asztalra borulva a részeg Lapocka bíró, jobb oldalt a két cigány zenész éppen kártyázik csettintésre várva, vagy Vércse Piri csaplároslány fáradhatatlanul töltögeti a korcsmában megfordulók poharát.

S természetesen befut maga Petőfi is, még Borostyán Sándorként, ihletet merít az életből, a mindennapokból, ahogyan tette annak idején. A forradalmi lelkületű, ifjú költő színésznek szegődik Kétszery Szabad Vilmos társulatához, ám a nők miatt kitörő kocsmai verekedés következtében hirtelen ölébe pottyanó szerepét végül nem játssza el.

Bakos Árpád a Nem megyek én innen sehova és a Színészdal című Petőfi-versekből ismét slágergyanús dalokat szerzett az előadáshoz, sokat fogjuk még énekelgetni és sokat fogják még előadni színészgenerációk. Javaslom, tegyék elérhetővé, egy stúdióban felvett verziót szívesen hallgatnék jövőre az autómban Kavillóra menet a naplementében, a poros, vajdasági utakon.

„Mily szép a mi feladatunk, legyünk büszkék rá, hogy színészek vagyunk.” Szól a dal az előadás végén, s hogy kik is ők, a színészek? Petrovics Sándor segédszínész és poéta — Kőműves Csaba Bence; Kétszery Szabad Vilmos társulatigazgató — Kovács Frigyes/Kovács Nemes Andor; Eibenschütz Rózsi súgó és felügyelő — Greguss Lilla; Baky Sámuel hősszerelmes és intrikus — Dudás Dániel; Cipelle Borcsa komika, Petrovics viszonzatlan szerelme — Hodik Annabella; Tövisházi Kanóc Aranka tragika és hisztérika — Dedovity Tomity Lea; Kistompa Zsigmond segédszínész, díszmester és pénzszedő — Sadiković Marijo; Szekerce Panna segédszínésznő, ruhatárnok és színlapkiosztó — Szalma Antónia; Szemérmetes Erzsók fogadósnő, a társulat vendéglátója — Bagi Natália; Szélestenyerű Fejenagy kovács, Erzsók udvarlója — Ágyas Ádám; Kántor, titkon szerelmes Erzsókba — Gusztony Endre; Amazontermészetű Márta, a kántor felesége — Nagy Evelyn; Korsós Lapocka József bíró — Kéri Sándor Botond; Vércse Piri csaplároslány — Arnold Zsófia; Ozsonna Balázs cigány zenész — Szőnyi Márton; Ozsonna Gáspár cigány zenész — Medrei Zsolt. A koreográfiákat, a színházi mozgást és a színpadi harcot Crnkovity Gabriella készítette, a hang- és fénytechnikus Tóth Dániel, a plakátot Ónya-Oláh Dóra tervezte, a rendezőasszisztens Huszta Dániel. A Tanyaszínház útvonalát a Hét Nap honlapján is megtalálhatják.