A megemlékezésre mintegy száz magyarországi KÉSZ-, valamint vajdasági KÉK-tag érkezett azzal a céllal, hogy megbocsásson azoknak, akik a szörnyű bűntetteket elkövették, továbbá hogy együttérzését fejezze ki azok iránt, akik az eseményeket személyesen vagy családtagjaik bántalmazása, meghurcoltatása révén élték át. „Éreznünk, tapasztalnunk kell a szolidaritást. Az anyaországnak is szüksége van rá, hogy ismerje az itteniek helytállását, hősiességét, áldozatát, és abból erőt merítsen” — mondta dr. Osztie Zoltán atya, a KÉSZ országos elnöke.

Horgoson, Martonoson és Adorjánon a hetven évvel ezelőtti történésekről Forró Lajos történész tájékoztatta a zarándokokat. A martonosi Emlékházban bemutatták a Jelöletlen sírok című filmet. A megrázó valóság minden jelenlévőt megdöbbentett — kínzások, gyötrelmek vallottak a délvidéki magyarok sorsáról.

A zarándoklat második napja az újvidéki ferences rendházban, illetve templomban kezdődött. A megjelentek a helyi ferences vértanúkra: Kriszten Rafaelre, Lukács Pelbártra, Kiss Szalézre, Károlyi Bernátra, Kovács Kristófra, Hajnal Zénóra és Körösztös Krizosztomra emlékezve rótták le kegyeletüket. Körösztös Krizosztom rendház- és templomalapító, valamint rendtársa, Kovács Kristóf életútját és a rendház történetét dr. Harmath Károly atya, házfőnök ismertette. A két atya vértanúságáról a rendház rendezvénysorozattal emlékezik meg, melynek kezdete a koszorúzási ünnepség volt. Erre az alkalomra az anyaországi zarándokok elhozták azt a kelyhet, amelyet a rendház vértanúvá lett első házfőnöke használt. A nagy értékű ereklye húsvétig marad Újvidéken — abban a városban, amelyben a legtöbb áldozat esett, méltó emlékhelye még sincs...

A szentmisét — melyet a Kapisztrán Ferences Ifjúsági Kórus éneke tett még ünnepélyesebbé — dr. Osztie Zoltán atya celebrálta, kiemelve a vértanúság jelentőségét. Horváth János, a KÉSZ elnökségi tagja és Tercsi Mátyás koszorút helyezett el a vértanúk emlékhelyén, majd Matuska Márton nyugalmazott újságíró, kutató tartott előadást. Saját kutatásaira hivatkozva kiemelte: a hét évtizeddel ezelőtti eseményekben mintegy harminc pap vesztette életét. A szentmise után a zarándokcsoport tagjai a Futaki úti temetőben, a csonka turulszobornál is főt hajtottak, majd meglátogatták a csúrogi emlékművet is.

A zarándokút részvevőihez Bács-földváron, a katolikus temetőben felállított emlékkeresztnél Légvári Sándor szólt, a helyi magyar lakosság által átélt atrocitásokról és személyes élményeiről, családja tragédiájáról beszélt. Óbecsén, a belvárosi templomkertben a vértanúhalált halt Petrányi Ferenc apátplébános emlékhelyét koszorúzták meg. A papi hivatását odaadóan végző, Isten tanítását követő, mások nemzeti és vallási hovatartozását tiszteletben tartó apátplébános életét és tragikus halálát Szilágyi Edit idézte fel.

Az emlékút harmadik napját a szabadkai Zentai úti temetőben tett koszorúzás és ima zárta. Rétvári Bence államtitkár és a zarándokok megkoszorúzták az ártatlan áldozatok megrongált — a Vergődő madár bronzszobrot ugyanis tavaly ellopták — emlékművét. Az emlékmű 852, Szabadkáról és környékéről elhurcolt, főleg magyar, horvát és német embernek állított emléket. „A magyar kormány számára minden magyar fontos a múltban, a jelenben és a jövőben is, éljen a világon bárhol” — hangsúlyozta az államtitkár. A kezdeményezést példaértékűnek tartotta, hiszen: „Nem az a múlt feldolgozásának a módja, hogy bármit is elhallgatunk a történelemből, hanem ha megismerjük azt. A magyar és a szerb köztársasági elnök tavaly nyári csúrogi főhajtása az ártatlan áldozatok előtt is a két nép közötti békés kapcsolatot mozdította elő.”

A KÉSZ- és a KÉK-tagok közös missziójuk végén annak tudatában vettek búcsút egymástól, hogy civil szervezeteik is megerősítették a két ország megbékélési törekvését.