Életünk folyamán mérföldkövek jelzik egy-egy szakasz kezdetét és végét. Születésünk után a legszűkebb család számunkra a világ, anya, apa, nagyszülők, majd az évek múlásával bővül a kör a rokonokkal és a barátokkal.
A világot megismerve, az otthonról kapott értékeket magunkban hordozva lépkedünk utunkon. Fiatal felnőttként a kamaszkor rázós időszakában eltávolodunk legközelebbi szeretteinktől, nem mindig hallgatunk a bölcsebb szóra. Zsenge gondolataink magasra szállnak, és néha irreálisak, de idővel, mint a gyümölcs vagy a jó bor, megérnek. Eljön az az idő, amikor talán és véletlenül meghallgatjuk felmenőinket. Amikor a telefon kijelzőjén felvillanó Anyu szó látványa nem sóhajt eredményez, hanem örömmel tölt el. Lépésenként haladunk, és egyre gyakrabban leszünk mi a hívást kezdeményezők, csak egy finom recept vagy hasznos tanács, netán lelki gondok megbeszélésére.
A rohanó mindennapokban egyre nagyobb jelentősége lesz annak, hogy mit tanultunk meg régen a szüleinktől, visszaemlékezünk apró mozzanatokra, nevelő dorgálásokra, kedves történetekre, melyek megszínesítették gyermekkorunkat. Ezen pillanatok adják majd meg a jövőnk alapját. A szülők áldozatos munkája és gondoskodása teremt alapot, illetve ad példát a következő generációknak arra, hogy milyen értékeket kövessenek életük folyamán.
Május első vasárnapjához közeledve egy kedves szóval, egy gondolattal, egy szál virággal meghálálhatjuk, hogy felneveltek, támogattak bennünket, és erőn felül mindent megtettek azért, hogy ma itt lehessünk. Ezért jár a külön köszönet az édesanyáknak, akik megszületésünk előtt és utána is, egész életükben szeretetükkel és teljes lényükkel támogatnak bennünket, és ezáltal lehetőséget adnak, hogy egyszer majd az ő példájukat követve mi is hasonlóan cselekedhessünk.
Minden gyermek életében meghatározó pillanat, amikor köszönetet mondhat az édesanyjának. Anyai nagymamám a mai napig boldogan idézi fel azt a versikét, amelyet még óvodában énekelt az anyukájának ezen a jeles napon:
„Csingiling gyöngyvirágok, fürtös fejű orgonák,
jertek, jertek bokrétába, várnak az édesanyák.
Május első vasárnapja, édesanyák ünnepe,
orgonák és gyöngyvirágok, hulljatok az ölükbe.
De ha soká ott virultok, mi még megirigyelünk,
mert az édesanyák öle egyedül a mi helyünk.”
