Az EU-tagjelölti jogállás megadását javasolta Szerbiának az Európai Bizottság (Macedónia már hat éve tagjelölt).
Boris Tadić: ,,Büszke vagyok arra, hogy az Európai Bizottság rendkívül eredményesnek tekinti azokat a reformokat, amelyeket Szerbia megvalósított, és felettébb büszke vagyok arra, hogy jó értékelést kapott olyan kényes területeket illetően, mint a szervezett bűnözés és a korrupció elleni küzdelem, az igazságügyi reform végrehajtása. Büszkének kell lenniük ezért Szerbia állampolgárainak is.''
Elsősorban Szerbián múlik, hogy mikor válhat az EU teljes jogú tagjává, a csatlakozásig azonban még hosszú az idő. Több német napilap kételyeket hangoztatott csütörtökön Szerbia európai uniós tagjelölti státusával kapcsolatban, és annak megadását elsietettnek nevezte. Magyarországnak is kételyei vannak, főleg a nemrég elfogadott restitúciós törvény miatt. Martonyi János: ,,A kormány erkölcsileg, jogilag és politikailag is elfogadhatatlannak tartja a szerb restitúciós törvényt, és nem enged ebből az álláspontjából. Alapvető erkölcsi, politikai kérdésekben nem fogunk engedni, mert nem engedhetünk''.
Milyen országban élünk? - kérdeztük a héten.
BICÓK Géza óbecsei földműves:
- Szeretném azt mondani, hogy egy olyan országban élünk, ahol a lehető legnagyobb mértékben tiszteletben tartják a kisebbségek jogait, az emberek nyugati életszínvonalon élnek, a munkanélküliséget csak hallomásból ismerik, a családok telelni és nyaralni is mehetnek, s hamarosan az ország elnyeri az uniós tagjelölti státust. Természetesen ez csak álom, ami a valósággal még csak köszönőviszonyban sincs. Amíg az ország nem törli a kollektív bűnösség elvét, amíg magyar helységneveket firkálnak át, amíg főként csak papíron léteznek a kisebbségek jogai, addig sem az uniós tagjelöltség, sem az említett kiváltságok nem valósulhatnak meg. Az ember mindig bizakodik, hogy egyszer ez az ország is elindul a felemelkedés, a fejlődés útján, de valahogy csak nem akar összejönni. Amikor már úgy látszik, hogy minden jóra fordul, akkor biztosan elhangzik valamilyen kijelentés, ami visszazökkent bennünket a valóságba, és szomorúan kell megállapítanunk, hogy Szerbiában élünk, ahol bizony nem változik semmi. Nem tudom, mikor fordul itt is jobbra a helyzet, talán az uniós csatlakozással minden a helyére kerül. Személy szerint nem rajongok túlságosan az unióért, rengeteg előírást kellene megtartanunk, ami nem hiszem, hogy menne nekünk. Akkor pedig gondolom, hogy figyelmeztetésben részesülnénk, majd különféle megszigorításokat vezetnének be ellenünk. Mi már megszoktuk, hogy a saját fejünk után megyünk, nem hiszem, hogy tudnánk alkalmazkodni az unió követeléseihez. Bár lehet, hogy igen.
KOVÁCS József szentmihályi lakos:
- Ez az ország nagyon hangsúlyozza, hogy Szerbia. Sokkal jobban kellene ügyelnie a toleranciára, vagyis mások véleménye, vallása, etnikai vagy nemzeti hovatartozása iránti türelmességre. Ezt az érzést Nagybecskerek környékén nagyon jól ismerjük. A szentmihályi labdarúgócsapatban együtt játszik magyar, szerb és román. Az ilyenfajta türelemnek kellene jellemeznie az egész országot is. Becsülöm az országunkat, s büszkén vallom, hogy magyar vagyok. A társadalmi, a hivatali és a közéletben jelen van ugyan a korrupció, ezt mindannyian látjuk, de hát nem sokat tehetünk ellene. Vannak jó törvényeink, csak nem tartjuk őket tiszteletben, mint ahogyan például a dohányzás elleni törvényt sem. A munkahelyemen vannak dohányzók, és ha valamelyikük bejön abba a helységbe, ahol a nem dohányzó munkatársaimmal dolgozom, rágyújtanak, s még meg is sértődnek, ha megkérem őket, hogy fáradjanak ki a cigarettával. A dohányzást tiltó jelzés természetesen jól látható helyen ki van függesztve a falra. Egyszerűen nem tudunk megszabadulni a balkáni mentalitásunktól: a jogainkat jól ismerjük, a kötelezettségeinket viszont nem.
BUDAI László szentmihályi elektroműszerész:
- A legnagyobb gond, hogy a törvényes előírások nem mindenkire vonatkoznak egyformán. Ha munkahelyről van szó, akkor mi magyarok a jól fizetett állásokról rendre lecsúszunk. Úton-útfélen a toleranciát hangoztatjuk, de miért mindig nekünk, magyaroknak kell ezt gyakorolnunk? Ezzel nem értek egyet, mert mindenkinek meg kellene tanulnia toleránsnak lenni. A magyarok által is lakott környezetben a többségi nemzet diákjainak is legalább hetente egy alkalommal tanulniuk kellene vagy környezetnyelvként vagy választott tantárgyként a magyar nyelvet, a románok által lakott településeken pedig a román nyelvet. Így talán jobban megértenék egymást, és nem történnének nemzeti kilengések. Sok ember nem is tudja, hogy valójában mihez is van joga. A hivatalokban nem folyik minden ügyintézés magyar nyelven, és aki nem tud szerbül, az bizony nehéz helyzetbe kerül. A törvényes jogszabály szerint sok mindenhez van jogunk, de a gyakorlatban ez nem minden esetben érvényesül.
HORVÁTH Tibor temerini lakos:
- Boris Tadić szerb köztársasági elnök néhány évvel ezelőtt megígérte, hogy odahat: enyhítsenek a temerini fiatalok börtönbüntetésén (2004-ben összesen 61 évnyi fegyházbüntetésre ítélték ezeket a fiatalokat, egy máig vitatott verekedés miatt). Két és fél évvel ezelőtt nyújtottuk be a kegyelmi kérvényt, de választ mind a mai napig nem kaptunk rá. Vajon milyen ország az, amelyben még az államfő sem tartja meg az adott szavát? Milyen ország az, amelyben az elmúlt években a magyarok ellen csaknem 500 incidens történt, és közülük vajmi kevésre derített fényt a rendőrség? Milyen ország az, amely a nemzeti kisebbségeket kollektív háborús bűnösnek nyilvánítja? Olyan országban élünk, ahol kettős mércét alkalmaznak, ahol a nemzeti kisebbségek az állam terhére vannak, ezért csak másodrendű polgároknak számítanak. Igazságtalan, ami velünk történik. A fiam 18 évesen került börtönbe egy pofon miatt. Szerbia elrabolta a fiatalságát. Nemzetközi jogászok, ügyvédek mondják, hogy Szerbia nem jogállam. Mit is keresne egy ilyen ország az Európai Unióban?