* Mit érdemes tudnunk a magyar űrkutatás fejlődéstörténetéről? Honnan indult el a magyar csillagászat és meddig jutott el? Hogyan lehetne röviden összegezni a mögöttünk álló évtizedeket?

— Először is érdemes tisztázni a különbséget a csillagászat és az űrkutatás között. A csillagászatot szokták a legrégibb tudománynak nevezni, hiszen már az őseink is kémlelték az égboltot és követték az égitestek mozgását. Megfigyeléseiket naptárkészítésre, tengeri navigációra használták. Már az ókori csillagászok is számos fontos felfedezést tettek, Galilei pedig a XVII. század elején használt először távcsövet. Ezzel szemben az űrkorszak nagyon fiatal, 1957-ben az első Szputnyik felbocsátásával kezdődött.

Természetesen azért sok köze van egymáshoz a csillagászatnak és az űrkutatásnak. Az utóbbi felhasználja a csillagászat számos eredményét, például az űreszközök pályájának számításához vagy térbeli helyzetük meghatározásához. Másrészt a modern csillagászati megfigyelőeszközök jelentős része űreszközökön működik. A földi légkör elnyeli például az infravörös, ultraibolya, röntgen- és gamma-sugárzást, ezekben a tartományokban csak az űrből lehet kutatni az égitesteket. Szinte mindenki hallott már a Hubble-űrtávcsőről, melynek sok kevésbé nevezetes, de nagyon fontos társa működik vagy működött. Ma már egyébként helyesebb űrkutatás helyett űrtevékenységről beszélni, hiszen a Föld körül keringő műholdak túlnyomó többségét nem kutatási feladatra, hanem valamilyen gyakorlati alkalmazáshoz használjuk: helymeghatározáshoz, távközléshez, Föld-megfigyeléshez, meteorológiai adatok gyűjtéséhez. A magyar űrkutatás kezdetét egészen 1946-ig, Bay Zoltán híres holdradarkísérletéig szokás visszavezetni. De az 1970-es évek elejétől már repültek magyar készítésű űrműszerek is. Az Interkozmosz program keretében 1980-ban magyar űrhajós, Farkas Bertalan járt a Szaljut—6 űrállomáson. Ha egy mondatban kellene összegeznem a magyar űrtevékenység mögöttünk álló évtizedeit, akkor a folyamatos jelenlétet és fejlődést, az egyre szélesedő kutatási és alkalmazási témaköröket, a hazai űripar és oktatás megerősödését, a nemzetközi együttműködést emelném ki, mely révén egy sor nagy nemzetközi űrprogramban vettünk részt, és már saját készítésű műholdakkal is büszkélkedhetünk. 

* Feltételezem, hogy a magyar űrkutatás a rendszerváltás előtt szorosan kapcsolódott a világhírű orosz—szovjet rendszerhez. Ez mennyiben változott a rendszerváltás után? Milyen hatással van a magyar űrkutatásra az amerikai vagy az európai, esetleg a kínai rendszer az orosz mellett? Az együttműködések milyen formáiról lehetne beszámolni?

— Valóban, az 1970-es és ’80-as évek „aranykora” a szovjet kezdeményezésre létrejött Interkozmosz programhoz köthető. A már említett első magyar űrrepülés gazdag tudományos programjának hatása napjainkig nyúlik, hiszen különféle kutatási ágak hazai kifejlődését segítette elő. Az űrtevékenységben különösen fontos a nemzetközi együttműködés, így azt szinte minden szereplővel érdemes fenntartani és fejleszteni. Mostanság a legszorosabb kapcsolatunk az Európai Űrügynökséggel (ESA) van. A most 22 tagországot számláló kormányközi szervezetbe Magyarország 2015-ben lépett be, de már előtte is hosszú éveken át részt vettek magyar kutatók és mérnökök számos közös űrprogramban. Ha csak egyet kellene kiemelnem közülük, akkor az a Rosetta űrszonda volna, mely először juttatott leszállóegységet egy üstökös magjára. A fedélzeti számítógépben, az elektromosenergia-ellátó rendszerben és egy sor tudományos mérőműszerben magyar munka volt. A nagy európai űrküldetések általában úgy készülnek, hogy mind a tudományos program kialakításában, mind az űreszköz megépítésében több ország szakemberei vesznek részt — ki mihez ért a legjobban. De azt is érdemes megemlíteni, hogy az ESA éppen most toboroz új űrhajósokat a csapatába, május 28-án ér véget a jelentkezés. Minden tagállam, így — most először — Magyarország állampolgárai előtt is nyitva áll a lehetőség európai űrhajóssá válni.

* Néhány évvel ezelőtt a magyar külügyminisztérium űrkutatásért felelős miniszteri biztost nevezett ki. Ez mennyiben változtat a magyar űrkutatás helyzetén? Lényeges lépés vagy inkább jelképes döntés, mely ráirányítja a figyelmet e tudományterület fontosságára?

— Magyarországon 2018 óta valóban a Külgazdasági és Külügyminisztérium végzi az űrtevékenység kormányzati felügyeletét. A miniszteri biztos kinevezése egyáltalán nem csak jelképes volt. Az elmúlt néhány évben számottevően nőtt az űrtevékenység költségvetési támogatása. Meg tudtuk például növelni befizetéseinket az ESA olyan programjaiba, amelyek közvetlen haszonnal járnak az országnak — például Föld-megfigyelés, távközlés, navigáció —, és megrendeléseket hoznak a magyar űripari cégeknek. Előkészületben van egy magyar kutató űrhajósprogramja is, orosz együttműködésben. Az űrtevékenység híre is egyre többekhez jut el. Sokan még ma is azt gondolják, hogy ez egy haszontalan dolog, pedig az itt befektetett pénz sokszorosan megtérül. Az űrszektor az egyik leginkább „válságálló” ágazat világszerte. Nem túlzás azt állítani, hogy a modern társadalom és gazdaság működése meghatározó mértékben az űrtevékenység eredményeire épül.

* Milyen űrtávlatokban, csillagászati jövőképben gondolkodik a világ élvonala jelenleg? A Mars benépesítése egyre inkább alaptémává válik, de mi a helyzet a Naprendszeren kívül? Milyen lesz az úgynevezett holnap világa a Földön és a világűrben?

— A leginkább belátható távlat körülbelül ötéves. Ez idő alatt, amerikai vezetéssel, szeretnénk emberekkel visszatérni a Hold felszínére. Várható egy Hold körül keringő űrállomás felépítése, majd rendszeres utak a Holdra. Még később szó lehet egy állandó holdi bázis kialakításáról is. Mindez a következő lépcsőfok lenne a Mars meglátogatásához, űrhajósokkal. Ez persze sem nem olcsó, sem nem egyszerűen kivitelezhető vállalkozás. Én magam nem számítok rá, hogy a 2030-as évek vége előtt megtörténne. Ha a következő egy-két évtizedre gondolunk, akkor a holnap világa a Föld körüli pályákon keringő űreszközök (műholdak, űrállomások) kereskedelmi hasznosításáról szól majd. Ahogy egyre kisebb műholdakat építenek, és élesedik a verseny a hordozórakéták piacán, egyre nagyobb számban lehet őket felbocsátani. A mi évszázadunkban még nem volt egyetlen olyan nap sem, hogy ne tartózkodott volna űrhajós a Nemzetközi Űrállomáson! Az emberes űrutazások „frontvonala” jelenleg még az alacsony Föld körüli pályán húzódik, de nemsokára már a Holdig érhet. Hamarosan eljöhet az a korszak is, amikor egyre több fizetős űrturistának nyílik lehetősége „kirándulni” a Föld körüli térségbe.      

* A világűr kapcsán leginkább a fekete lyukak és a kvazárok mozgatják meg az emberek fantáziáját. Továbbra is annyira misztikusak, mint voltak, vagy évről évre egyre többet tudunk róluk?

— Ismét visszatértünk tehát az űrkutatástól a csillagászat felségterületére. Ezek a kérdések inkább a csillagászat témakörébe tartoznak, de ettől még persze elképzelhető, hogy akár űrcsillagászati eszközöket is bevetünk a kutatáshoz. A tudományos megismerés rohamléptekkel halad, így valóban egyre többet tudunk a példaként említett aktív galaxismagokról is. De ennek ellenére még bőven marad kutatnivaló. Szóval, aki erre a pályára készül, nem kell aggódnia, hogy számára nem marad mit felfedezni. Az elmúlt évek nagy áttörése volt ezen a területen, hogy egy földi rádióteleszkóp-hálózat nagy felbontású mérései alapján először sikerült közvetlenül képet alkotni egy szupernagy tömegű, az M87 galaxis közepén található fekete lyuk „árnyékáról”. A 2020. évi fizikai Nobel-díjat is a fekete lyukak kapcsán elért eredményekért ítélték oda, felerészben a saját galaxisunk, a tejútrendszer centrumában levő, több millió naptömegnyi fekete lyuk létezésének bizonyításáért.