Lapunk első száma 1946 áprilisában jelent meg. Az olvasó akkor vehette kezébe először, és az újságot készítők akkor még nem hihették, hogy ilyen szép kort ér meg ez a vajdasági magyar nyelvű hetilap.
Azóta hatvan év telt el, és az újság, a munkájukat odaadóan végző szerkesztőség tagjai számos megpróbáltatásnak volt kitéve. Az ország politikai és gazdasági helyzete mindig úgy hozta, hogy a kisebbségi médiumoknak ádáz harcot kellett vívniuk megmaradásukért. Éppúgy, mint a vajdasági magyaroknak, akiket immáron hatvan esztendeje szolgál hétről hétre.
A miloševiæi diktatúra következtében a lap végül háromfelé szakadt. Felbomlott a megértés, az eredményes együttműködés szentsége, és a szerkesztőség néhány tagja életre keltette a Szabad Hét Napot. A legnehezebb időszak volt ez nemcsak az újság, hanem az egész ország számára. Hihetetlen önfeláldozást és elszántságot igényelt minden egyes cikk vagy riport megjelentetése, de a maroknyi szerkesztőség a rendőrségi felszólításoknak, megfélemlítéseknek fittyet hányva tette a dolgát: maradéktalanul készítette beszámolóit, elemzéseit azoknak, akikért muszáj volt kitartania: a vajdasági magyar olvasókért. Fenyegetőzhettek a miloševiæi kormányt kiszolgálók, a sziréna és a bombázók zajától hangos szerkesztőségben - dacolva az áramszünetekkel és a kilátástalanság érzésével - folyamatosan készült a lap. A szerkesztőség tagjai és külső munkatársai közül soha senki nem tántorodott el a küldetésétől: hétről hétre letenni az újságot az olvasó asztalára.
A diktátor és csatlósai bukása után azonban a még megmaradt két lap, a Szabad Hét Nap és a kéthetente megjelenő 7 Nap egyesült.
Milyen Hét Napot szeretne? - kérdeztük olvasóinktól.
HARMATH István nagykikindai villanyszerelő:
- Talán egy kicsit színesebbet, már ami a színes oldalakat illeti. Tudom, hogy ez többletkiadással jár, de úgy érzem, még családiasabb lenne ezáltal az újság. Egyébként elégedett vagyok a lappal, mert nemcsak én, hanem a családom minden tagja megtalálja benne azt, ami a leginkább érdekli. Talán a politikából hagynék benne kevesebbet, ha én lennék a szerkesztő. Egyébként nagyon jó és aktuális témákat dolgoznak fel a helyszíni riportok, és az interjúalanyok is olyan személyiségek, akiknek van mondanivalójuk e közösség számára. Nagyon tetszik továbbá, hogy van külön Bánáti Újság, mert a minket érintő információk többségét abban találjuk meg. Tetszenek a színes rovatok, amelyekből ötletet meríthetnek a család nőtagjai egy-egy ünnep közeledtével. Egyszóval: elégedett vagyok az újsággal, habár külsőleg már egyáltalán nem hasonlít arra, amelyet még a szüleim vásároltak a 60-as és 70-es években. Nagyon kedvelem a Hét Napot, és mint családi örökséget őrzöm a rám bízott feladatot: minden szerdán megveszem.
SZILÁGYI Edit óbecsei nyugalmazott jogász:
- Nehéz kritikát mondani egy olyan hetilapról, amely időtlen idők óta a kedvencem. Elfogult vagyok vele kapcsolatban, ezt nem is tagadom. Mindig is a szívügyem volt. Amit hiányolok, az a tehetséges fiataljaink életútjának figyelemmel kísérése. Habár véleményem szerint ez nemcsak a Hét Nap hiányossága, hanem az egész országé. Úgy érzem továbbá, hogy egy kicsit sok benne a politika, de lehet, hogy ez csupán ez én szubjektív meglátásom. Ugyanakkor elkelne még néhány színes oldal, és valamivel nagyobb hangsúlyt lehetne helyezni az edukáció és a tolerancia témájára. Így vagyok az egészségüggyel kapcsolatos cikkekkel is. Talán néhány okfeltáró interjú vagy riport időnként helyet kaphatna a lapban, egyes témákat pedig részletesebben is fel kellene dolgozni. Az olvasó szereti azt is tudni, ami a háttérben húzódik meg. Itt van továbbá a jogorvoslás. Ez is hiányzik az újság hasábjairól. Számos nagyon jó törvényünk van, ezáltal bizonyos jogaink nekünk, polgároknak, amelyről tudniuk kellene az olvasóknak, hogy élni tudjanak velük. Talán, ha indulna egy jogi rovat... Meg kell említenem az egészséges életmódra, a helyes táplálkozásra utaló cikkek hiányát is. A Jó Pajtás rovatban pedig véleményem szerint nem ártana megjutalmazni a kis cikkírókat és a rajzok beküldőit. Ez minden bizonnyal ösztönözné őket a további munkára. Részemről mindez építő jellegű, pozitív értelemben vett kritika, hiszen én a Hét Napot olyannak szeretem, amilyen most is. Rendszeresen megveszem, és az első cikktől az utolsóig elolvasom minden számát. Nagyra értékelem azokat az újságírókat, akiknek a munkáit hétről hétre megtalálom az újságban, mert lelkiismeretesen, sok odaadással és igen magas szinten űzik ezt a hivatást. Sok sikert kívánok a hatvanéves Hét Napnak, és remélem, hogy még sokáig az olvasója lehetek.
SURÁNYI Magdolna szabadkai nyugdíjas:
- A Hét Nap az egyetlen hetilap, amely mellett mindvégig kitartottam, még a legínségesebb időkben is. Igaz, egy kicsit megzavart, amikor egyszerre három is megjelent belőle, de csakhamar rádöbbentem, hogy melyik az, amely az én hetilapom. A valamikori Szabad Hét Nap volt az, amely továbbra is olyan írásokkal ajándékozta meg az olvasót, amilyenre a háborús időkben szüksége volt, hogy lélekben erős tudjon maradni. Nekem nagyon sok erőt adott az akkori Szabad Hét Nap, akárcsak a jelenlegi Hét Nap. Nagyon örülök annak, hogy nem adta el a lelkét senkinek, és habár sokszor megbélyegezték, hogy a VMSZ hatása alatt áll, én biztos vagyok abban, hogy nem így van. Ha mégis, azt sem kifogásolom, hiszem egyébként is VMSZ-szimpatizáns vagyok. Ez az egyetlen vajdasági magyar párt, amelyre számíthat az itteni magyar kisebbség, Hét Nap viszont az a lap, amely eleget tesz az olvasók igényeinek.