Feljegyzések nem létező polgárságunk történetéből — Milánó lehet Velence, de Firenze is akár. A lényeg, hogy a fotó Olaszországban készült, de nem Triesztben, ahová bárki, de bárki eljutott. Vásárolt: szivacspongyolát és arany ékszert viszonteladásra meg limonádét a gyereknek. Ezen a fotón az urak nemzetközi konferencián vettek részt. A legjobbak voltak, a legjobbak közt is a páratlanul jók. Elképzelhető volna, hogy vásároltak is, de nem valószínű. Mert nem azzal a céllal érkeztek, hanem képviselni a tudást, a szakértelmet.
Bűvös korszak.
Azt beszélik, hogy a Sever gépárugyár előde a Ferrum volt, amelyet 1919-ben államosítottak. Ugyanúgy, mint a Ruff édesség- és cukorkagyárat, amelyből a Pionir lett. Elvették a magyaroktól. Azt is mesélik, hogy az 1904-ben megalapított Klotild kénsav- és műtrágyagyárat Zorka néven hozták létre. De hát annyi mondat végigsuhant a tájban az elmúlt évtizedek alatt, hogy erre már a gyengébb idegzetűek sem kapják fel a fejüket, hogy a Klotildot Zorka néven hozták volna létre. Bár, így jegyzi némely, a szájber térben olvasható tanulmány. És még a papír bír el mindent?!
Bűvös korszak.
— Miért kell neked folyamatosan a provokáció mezsgyéjén egyensúlyoznod? — szegezi a mellemnek a kérdést (a szöveg). A válasz magától értetődő, egy újságban, vajon, mi egyébbel foglalkozhatna egy író, ha nem ilyesmivel? Talán azzal kellene nekem is foglalkoznom, hogy milyen címkét kellene Gavrilo Princip neve mögé ragasztani? Számomra ez nem kérdés, de mások számára izgalmas terület, újságok, hetilapok taglalják. Feuilleton-sorozat a „vonal alatti részen” (Pallas Nagylexikon).
Bűvös korszak.
A fotón látható urak a valóságban elvtársak voltak. Nincs kitől megkérdezni, a fénykép szereplői meghaltak régen. Öltönyük, nyakkendőjük, kiállásuk cáfolta, hogy a proletár diktatúra építőiről volna szó. Van köztük egy, akiről ez teljes bizonyossággal állítható, mert semmilyen módon és vonatkozásban nem kedvelte a kommunizmus dolgát. A legjobbak közt a legjobb volt, azért kerülhetett a sorban álló többi férfi közé. Nem jutalomból. Tréfamester is volt, nem csak kiváló szakember, így aztán évtizedeken át mesélték, hogy midőn a hotel társalgójában veszett kártyacsatát folytattak, a fotó egyik szereplője, félbehagyni akarván a kártyázást, fürdőt kívánt volna venni, odaintette hát a személyzetet, elmutogatva a kívánságát, mire közölték vele, hogy: subito. A tréfamester (maradjunk az egyszerűség kedvéért a valóságnál: a nagyapám), akinek igazán jó lapjárása volt, a felé forduló kérdésére azonnal rávágta: szombaton. Bele is nyugodott a kérdező, végül is logikus, hogy Olaszországban is, ebben a csodás hotelban is, Milánó, Velence vagy Firenze városában, csak szombaton lehet fürdeni. Ugyan miért jelentené a subito azt, hogy azonnal? A csodálatos, hatnyelvű szótár, amelyből a tréfamester az útra készülve oly sok szót megtanult, köztük a subitót is, évtizedekkel később elkerült a tréfamester lányához, akinek nagy segítségére van a rejtvényfejtésben.
— Türelmetlen olaszul, vízszintes, tíz betű... felüti a szótárt a lila színnél, és már írja is be: i-m-p-a-z-i-e-n-t-e.
„Amíg a Hartmann és Conen elsősorban a nyugat-európai piacokra fókuszált, addig a Steiner Kálmán (későbbi nevén Dragutin Štajner — D.Z.) által alapított Ferrum elsősorban Szerbiában értékesítette termékeit, fő megrendelője a Közlekedési Minisztérium volt, ami elsősorban a cég belső struktúrájának volt köszönhető. ’Minden tagunk jugoszláv állampolgár. Tudomásunk szerint az igazgatóbizottság tulajdonában van a részvények többsége, a többit nem tudjuk meghatározni, mert azok a bemutató személyére szólnak. Biztonsággal állíthatjuk azonban, hogy a cégben semmilyen külföldi érdekeltség nincsen, mert a mi cégünk belső (hazai) jelleggel bír, mivel a felszabadulás után (1919) alakult meg.”
Bűvös korszak.
A Sever nem azonos a Ferrummal. A Severt 1923-ban mint a Ferrum leányvállalatát alapították a Ferrum öntöde és az Adis mellett. A cégtulajdonosok nagyjából ugyanazok voltak.
A kezdeti siker után 1923-ban a hanyatlás következett. Sztrájkok sora. „Elsőként az Adist fogják 1929-ben felszámolni [...] az anyacég bezárásáról 1939-ben döntöttek, egyedül a Sever gépárugyár élte túl a hirtelen óriásivá duzzadt gyáróriás hosszú, másfél évtizedes agóniáját.”
Tanulság? Az nincs. Csak egy régi fotó, egy tréfamester emléke.
