Mikor kapok munkát?
A munkanélküliség napjainkban súlyos társadalmi, szociális probléma. Sajnos, nagyon sok embert érint valamilyen formában, sőt azok is érintve érezhetik magukat, akiknek van állandó munkahelyük, mert bármikor kerülhetnek hasonló helyzetbe. A munkanélküli - a közgazdaságtan meghatározása alapján - az a személy, aki már teljes hónapja nem dolgozik, és azóta munkát keres. A munkanélküliség csökkenti az egyén önbecsülését, mellőzöttnek érzi magát, olyannak, akire nincs szüksége a társadalomnak, és kénytelen segélyekből megélni. Frusztrálva van, amiért nem tudja családját, önmagát kellőképpen eltartani. A társadalomból egyre kitaszítottabbnak érzi magát, egyrészt azért, mert nincs rá szükség, másrészt szégyelli, hogy társas életet sem élhet. Nem is törekszik emberek közé, zárkózottá válik, nem látja élete értelmét.
A munkanélküliség problémájának megoldásához nagyon fontos a társadalmi összefogás, csak így tehetünk ellene bármit is. A társadalmi összefogást hátráltatja, hogy sok ember úgy gondolja, hogy a munkanélküli csak azért nem dolgozik, mert nem akar. Így segíteni sem hajlandóak rajtuk. Pedig ez a megállapítás nem helyes, bár tény és való, hogy vannak olyan munkanélküliek, akikre érvényes. Szerbiában, mint megannyi más, a munkanélküliség is drasztikus méreteket ölt. Senki sem érezheti magát biztonságban, nagyon sokan egyik napról a másikra válnak munkanélkülivé, új munkahelyek teremtése pedig ritkaságszámba megy. Mikor kapok munkát? - kérdeztük a héten Olvasóinktól.
NÉMEDI Annamária nagykikindai munkanélküli:
- Fogalmam sincs, mikor lesz már végre munkahelyem. A férjem segédmunkásként dolgozik, az ő csekély fizetéséből éldegélünk négyen. Mindkét lányom középiskolás, nekik is szükségük lenne pénzre, de nem adhatok nekik, mert nincs miből. Húsz évig munkavezetőként dolgoztam egy helyi üzemben - a nevét nem említem, nehogy reklámot csináljunk neki -, de a privatizációnak ,,köszönhetően" a létszámleépítést követően én is munkaerő-felesleggé váltam, s immár két éve a munkanélküliek keserű kenyerét eszem. Helyzetünk javulását vártam a közelmúltban megtartott választásoktól, de úgy látszik, ebben az országban belátható időn belül semmi sem fog változni. Ígérni ugyan ígérik munkahelyek megnyitását - de ígérettel már tele van a padlás! -, csak legyen erőnk és türelmünk kivárni, hogy meg is valósítsák.
HICSIK Dóra szabadkai frissdiplomás magyartanárnő:
- Amikor befejeztem az egyetemet, azt hittem, hamarosan kapok munkát. Én azért tanultam. Nem a pénzért, hanem az örömért, amit a tanítás nyújtani tud számomra. Nagyon sok olyan tanszékesről tudok, akinek nincs diplomája, mégis évek óta tanít. Persze, vidéken könnyebb munkát találniuk, mint nekem itt Szabadkán. Ehhez azonban az is hozzájárul, hogy sokan itt szeretnének dolgozni, miközben lehet, hogy vidéken tanárhiány van. A közelmúltban dolgoztam egy általános iskolában, s eközben helyettesítettem egy középiskolában is. Odavoltam érte. Soha nem éreztem olyan jól magam, mint akkor.
A munkanélküliség borzasztó. Láttam az embereket sorba állni a munkaközvetítő előtt, tudom, mi mindent meg nem tennének azért, hogy dolgozhassanak. Láttam viszont olyanokat is, akik tétlenül várják, hogy a sült galamb a szájukba repüljön, s a kisujjukat sem mozdítják, hogy munkához jussanak. åket azonban nem zavarja az, hogy egész nap otthon ülnek. A munkanélküliség csak annak fáj, aki tudatában van annak, mi mindent tehetne meg, ha lenne rá lehetősége.
A munkanélküliség kiábrándít, szomorúvá tesz, lelkiismeret-furdalást okoz, megaláz. Nehéz kibírni, de muszáj. Muszáj, mert lehet, hogy holnap, jövő héten valakinek szüksége lesz rám.
Fiatal vagyok, és menthetetlenül optimista. Tudom, hogy nem hiába tanultam. Valahonnan egyszer hiányozni fogok... Én fogok hiányozni...
FODOR László szabadkai munkanélküli:
- Hát ha keres, mert aki nem keres, az nem is talál. Úgy gondolom, hogy aki valóban dolgozni akar, az talál is magának valamilyen munkát. Sokszor hallom, hogy azt mondják az emberek, hogy havi 5-8 ezer dinárért inkább el sem megy dolgozni. Azt hiszem, ez rossz hozzáállás, de az is igaz lehet, hogy ha valóban rá lenne szorulva az illető, akkor biztosan elvállalná még ezt a csekély jövedelemmel járó melót is. Például építkezéseken bármikor lehet munkát találni, igaz, nem könnyű, de a lehetőség adva van. Egy ilyen keserű időszakot élünk, hivatalosan én is munkanélküli vagyok, mégis dolgozom. A munkaadók is tisztában vannak a helyzettel, és előszeretettel élnek vele vissza. Rengeteg ismerősöm van, aki hozzám hasonló helyzetbe van: dolgozik, de mégsem. Sokan kénytelenek vagyunk megbékélni ezzel a helyzettel, hiszen örülhetünk, hogy egyáltalán van munkánk, és valamilyen szinten megélünk belőle.
PÁTRIK Zsolt szabadkai munkanélküli gépésztechnikus:
- Lehetőségek vannak, de általában a munkaadónak nincs elképzelése, hogy konkrétan kit keres, ezért sokszor mi munkakeresők járunk pórul, hiába kilincselünk. Pillanatnyilag is munkát keresek, előttem az újság, és böngészgetem. Több helyre is beadtam az önéletrajzos kérvényemet, a visszajelzést rá valamikor februárban várhatom - legalábbis ezt mondták a munkaadók. Az iskolát hat évvel ezelőtt fejeztem be, azóta kisebb-nagyobb megszakításokkal dolgoztam körülbelül két évet, ebből három hónapot hivatalosan, és egy éve vagyok munkanélküli. A munkaközvetítőbe is be vagyok jelentve, és sajnos azok a munkák, amelyeket felajánlanak, nem felelnek meg a képzettségemnek, nem tudnám őket végezni. Tulajdonképpen az, hogy magyar az anyanyelvem, a munkakeresés során csak az előnyömre vált. A munkaadók többsége is végre belátta a kisebbségi nyelvek ismeretének szükségességét. Úgy gondolom, hogy az a legnagyobb baj, hogy a legtöbb munkahelyre csakis ,,vezá”-val lehet bekerülni. Akinek nincs ismeretsége, az eláshatja magát örökre.