Ez alkalomból Halász Juditot zenei munkásságáról kérdeztem. Beszélgetésünk kezdetén a tanulóéveit foglalta össze.

— A családi körben a zene átszőtte mindennapjainkat. Otthon édesanyám állandóan énekelt magának és nekünk: klasszikus számokat, operettet, slágereket és mindent, ami éppen eszébe jutott. Rengeteget ismertem ezekből már gyerekkoromban, a dalokat pedig jól megtanultam. A budai Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban érettségiztem. A középiskola híres volt zenei hagyományairól. Teljesen mindennapi dolog volt, hogy a diákok koncertekre, operába jártak, és széles körű zenei ismeretekkel bírtak. Aki e sorból kimaradt, az ugyancsak rosszul érezhette magát, s igyekezett a többiekhez felzárkózni. A zenei életet a kiváló pedagógus-zenetanár Sztojanovits Adrienne irányította. Széleskörűen művelt, nagyszerű asszony volt, nagyon sokat mesélt nekünk. Édesapja, Sztojanovits Jenő jó nevű zeneszerző volt, eredetileg őt kérték fel a János vitéz daljáték megkomponálására, de végül a feladatot Kacsóh Pongrácra bízták. Tanárom ezért nagyon haragudott a világra és a befutott szerzőre. Tanárnőnk a Kodály-módszer szakértője volt, s az ő nevéhez fűződik az iskolai énekkar alapítása. Sokat tett Kodály Zoltán műveinek népszerűsítéséért, ezért a zeneszerző a Pünkösdölő című kórusművét neki ajánlotta. Olyan sokszor adtuk elő, hogy ha valakit álmából ébresztettek, akkor is el tudta énekelni ezt a művet. Az énekkari foglalkozásokat a tanítási időn kívül tartotta, így amikor lovagolni kezdtem, dilemma elé kerültem: edzés vagy énekkar. Ki szerettem volna szállni a kórusból, de ez lehetetlen volt. Ekkor turpisságra kényszerültem, elkezdtem jó hangosan és hamisan énekelni. Először Adi néni furcsállta a dolgot, de végül békésen elváltak útjaink. Tele tarisznyával távoztam, hiszen az összes Kodály-kórusművet jól ismertem. Sok évvel később az öltözőmben bekapcsoltam a rádiót, és egy egészen gyönyörű darabra lettem figyelmes. Leesett a tantusz, a Pünkösdölőt adták elő. Véleményem szerint Kodály — a nevéhez fűződő zenepedagógiai módszeren kívül — kórusműveivel vált világhírűvé. A színiakadémiára nem kellett készülnöm énekszámmal, de amikor megkérdezték, tudok-e énekelni, talán a Tavaszi szél vizet áraszt kezdetű népdalt adtam elő. A mi évfolyamunkkal akkor egyébként nem volt párhuzamosan zenés színész osztály az intézményben. Később igen nagy hasznát vettem, hogy hetente három énekóránk, három hangképzésünk volt, és amikor a főiskolán végeztem, még évekig visszajártam a főiskolai beszédtanáromhoz, Fischer Sándorhoz is.

Halász Judit (1965) – Fotó forrása: Vígszínház archívum

Hogyan született a Micimackóról szóló dal?

Halász Judit a főiskola utáni évekről és énekesi karrierjének elindulásáról is beszélt.

— A színházi életben nem sok zenés darabban kaptam szerepet. Még Pécsett játszottam, amikor Várkonyi Zoltán meghívott a Vígszínházban műsorra tűzött, Az udvari kalap című háromfelvonásos Csiky Gergely-vígjátékba, ahol énekelnem is kellett. A darab zeneszerzője Gyulai Gaál János volt. Egy másik előadásra is jól emlékszem, Dóczi Lajos Csók című zenés vígjátékában játszottam az egyik főszerepet, a darabot 1968-ban mutatta be a Pesti Színház Marton László rendezésében, a betétszámokat a Fényes Szabolcs —Szenes Iván-páros szerezte. Akkoriban egyébként nem volt még természetes, hogy egy fővárosi színház minden évben bemutasson egy zenés darabot. Amikor első filmünket, az Esős vasárnapot forgattuk főiskolás osztálytársaimmal 1962-ben, megismerkedtünk a későbbi Illés-együttes tagjaival, mivel ők is játszottak a filmben. Nagyon tetszett a zenéjük, különösen Bródy János szövegeit kedveltem. Később különféle televíziós műsorokban is találkoztunk, így összebarátkoztunk. Olyannyira, hogy megkértem Bródyt, szerezzenek nekem egy dalt. Kérésem süket fülekre talált, mivel ők csak saját maguknak és néha Koncz Zsuzsának írtak számokat. A kívánságomat egyszer megismételtem. Bródy leemelt a könyvespolcról egy Weöres Sándor-kötetet, lapozgatta, majd elkezdte pengetni a gitárját. Így született meg a Csiribiri című dal. A hangfelvétel a Magyar Rádióban készült, s annyira tetszett Czigány Györgynek, hogy a zenei szerkesztők gyakran beválogatták különféle műsorokba. A következő Bródy-szám a Micimackó volt. Története a Szerelmesfilmhez kötődik. Akik látták, azok talán emlékezhetnek arra a lányra, akitől a főhős elmegy Franciaországba, hogy meglátogassa gyermekkori szerelmét. Később a férfi visszatér hozzá, s el is veszi feleségül. A szerep alakítója, Tóth Erika szerkesztőként dolgozott a Magyar Televízióban, és volt egy népszerű műsora, a Tavasz, nyár, ősz, tél. A téli műsorhoz kérte Bródyt, hogy írjon egy dalt a Micimackóból, „majd a Halász Jutka elénekli!” felkiáltással. Bródy ismét a polchoz fordult, levette Milne művét, és megakadt a szeme az „Egy napon, mikor Micimackónak semmi dolga nem akadt / Eszébe jutott, hogy tenni kéne valami nagyon fontosat” mondaton, megírta a ma már nagyon népszerű számot. Mivel, mint említettem, az Illés-együttes idegeneket nem kísért, így ezt a Tolcsvay-trióval vettük fel. A közös munka közben Tolcsvay Laci megkérdezte, miért nem csinálunk egy lemezt, ő vállalná a dalok megírását, és Bródy talán el tudná intézni a Hungarotonban a kiadást.

Koncertfotó 2017-ből (Fotó: Vígszínház / Szkárossy Zsuzsa)

Egy vers és huszonhét dal

A művésznő a Hungarotonnal való közös munka kezdetéről s a születésnapjára kiadott Miénk a Világ! című albumról mesélt. A korong érdekessége, hogy a számokat maga az előadó válogatta össze.

— Jóllehet, akkor már számos sikeres színházi és filmszerep állt mögöttem, amikor a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat vezetője, Bors Jenő fogadott bennünket, és előterjeszthettük a lemezkiadási kérésünket. Először majd leesett a székről, és csak némi tépelődés után adta be a derekát. 1973-ban készült el a Kép a tükörben című album, melyen a Micimackó szám is szerepelt. Egyébként Koncz Zsuzsának is megtetszett a szerzemény, s a saját lemezére is feltette. Így történhetett, hogy — noha én énekeltem először a televízióban, de — Koncz Zsuzsa jelentette meg korábban lemezen. Ez volt a kezdet, s az első zenei kiadványt még huszonhat követte. A Miénk a Világ! című lemez a születésnapomra jelent meg a Hungaroton gondozásában októberben, a szerkesztését én vállaltam. Igen, az öt évtized alatt figyelemmel kísértem, melyek a kicsik és a felnőttek körében a legnépszerűbb dalok. Generációk nőttek fel e számokon, így nem véletlen, hogy a lemez ajánlásában így fogalmaztam: „Köszönöm minden gyereknek, akiknek a közreműködésével, tehetségével és szeretetével ezek a dalok megszülethettek…” Majd folytattam: „…és azoknak a felnőtteknek, akik nem felejtették el, hogy ők is voltak gyerekek, és továbbadják ezeket a verseket, dalokat az új gyerekeknek.” Azért fogalmaztam így, mivel az összeállítás vége már egy kicsit a felnőttekhez szól. Itt említeném az Ismeretlen ismerőst vagy a Semmi sem tökéletes című dalokat. A kiadványon egy vers és huszonhét dal szerepel, az első prózai darab, egy angol népköltés, melyet Weöres Sándor felesége, Károlyi Amy fordított magyarra: „Egy szög miatt a patkó elveszett.” Meggyőződésem, hogy mivel nagyon tanulságos intenciókat tartalmaz, ezt minden gyereknek ismernie kell. A válogatás ment, mint a karikacsapás. Az Ákom-bákomot, az Állatkerti útmutatót általában nagyon szerették, a Micimackóról már beszéltünk, de a Csiribiri és a Helikoffer is nagy népszerűségre tett szert. Van köztük számos olyan dal, amelyet én szeretek nagyon, de koncerteken nem énekeltem. A válogatás az első tizenhat év termése, s nagyon kedves volt a Hungarotontól, hogy születésnapomra felajánlotta a kiadvány gondozását: egészen meghatódtam az ötlettől. Először ők éltek a javaslattal, melyet én alaposan átgondoltam, és kijavítottam. Minden számhoz fűződik egy-egy emlékem, de természetesen vannak olyan slágerek — mint az említett Micimackó vagy a Boldog születésnapot —, amelyeket minden koncertemen előadok a közönség nagy örömére. Más darabok, mint a Micimackó és barátai Babits Mihály versét éneklik, a Bóbita vagy a Sehallselát Dömötör is közel állnak a szívemhez, és boldog vagyok, amikor a gyereksereg velem énekli őket.

Halász Judit a zenészekkel (Vígszínház / Szkárossy Zsuzsa)

Lemezborító