
Asszociatív gondolkodás, rendkívül összetett nyelv és gyakorlatias életszemlélet. Ezek talán a leggyakrabban használt jelzők a magyar emberekkel kapcsolatban. Vannak természetesen kevésbé hízelgő megközelítések is, de alapjában azok is arról szólnak, hogy a magyar emberek leleményességüknek és a bonyolult nyelv által kialakított analitikus gondolkodásmódjuknak köszönhetően hogyan is járnak túl más nemzetek fiainak és lányainak eszén. Gondoljunk csak a szinte mindenki által ismert forgóajtós hasonlatra, azaz még ha sikerül is bejutnia valakinek valahova a forgóajtón egy magyar előtt, az elég találékony ahhoz, hogy előbb jusson ki onnan.

Mindezeket évszázados tapasztalatok alapján sokan látják így. Osztrákok, németek, amerikaiak, angolok vagy éppen írek számos esetben szembesültek a magyarokkal, és álltak némileg értetlenül az előtt, hogy mennyire másak, mint ők. Egy ír származású üzletember jellemzése szintén megerősíti mindezt, az ő véleménye szerint a magyarok ha falba is ütköznek, mindig át tudnak rajta jutni, körbe, felül, alul, de valahogy mindig sikerül nekik.
Akik kívülről tekintenek a magyarságra, azok ezt a bizonyos túlélési ösztönt legtöbb esetben a nyelv szerkezetével és ebből fakadóan a rendkívüli elemzési készséggel magyarázzák. A filológusok szerint a magyar nyelvben előforduló milliónyi főnévi végződés, illetve toldalék szinte rákényszeríti az embert az analitikus gondolkodásmódra. Ezért számos esetben a magyarok még az olyan tömör nyelvet is, mint az angol, túlzott verbális redundanciával használják, ez pedig eléggé idegesíti a tömörséghez szokott angolokat.
A leleményes magyar elmének természetesen van egy, a filológiától távoli magyarázata is, mégpedig az, hogy a magyar nemzetet évezredeken át annyiszor sújtotta a balsors, hogy egész egyszerűen megtanulta használni a józan eszét. A New York Times egykori újságírójának sorai fanyar humorral, de tökéletesen megerősítik mindezt: A Szovjetunió vezetői csúcstalálkozót hívnak össze, és minden küldött székére egy rajzszöget tesznek, annak érdekében, hogy ellenőrizzék a reakciójukat. A cseh leül, megpróbálja nem kimutatni a fájdalmat, és hallgat. A lengyel leül, és üvöltve felugrik. A magyar először megnézi a széket, titokban lesöpri a rajzszöget, leül, majd felordít.