Szalai Attila illusztrációja

November 25-én, szombaton lesz ötvenhárom éve, hogy a magyar labdarúgó-válogatott világszenzációt jelentő 6:3-as győzelmet aratott Anglia legjobbjai felett a londoni Wembley-stadionban. E győzelem óta ünneplik minden év november 25-én a magyar labdarúgás napját. Az Aranycsapathoz hasonló generáció azóta sem jelent meg Magyarország futballpályáin, s félő, hogy - ismerve a magyar foci jelenlegi siralmas állapotát - még nagyon sokat kell várni egy újabb sikeres együttesre. A körülmények és a labdarúgást körülvevő közeg napról napra egyre rosszabb, hozzá nem értő emberek ülnek a bársonyszékekben, az ország legnépszerűbb csapatát törvényellenes módon kizárták a legfelsőbb osztályból, ezek a tényezők mind aggodalomra adnak okot a magyar foci jövőjét illetően. Igaz, hogy a Várhidi Péter által irányított, felfiatalított válogatott legyőzte Kanada együttesét, küzdeni akarásból és lelkesedésből is jelesre vizsgáztak a fiúk, de tétmérkőzéseken még nem várhatjuk tőlük, hogy megváltják a világot. Mi lesz veled, magyar labdarúgás? - kérdeztük a héten olvasóinktól.
ÖZVEGY Józef, a Zenta Labdarúgóklub szakvezetője:
- Magyarországnak olimpiaközpontú társadalma van, ahol főleg a kisebb egyéni olimpiai sportágak dominálnak, mint amilyen a vívás, kajak-kenu, úszás, öttusa... A labdarúgást az egész világon játsszák, nagy a konkurencia, így természetesen nehezebb jó eredményt elérni. Egyszer volt egy Aranycsapat, többé azonban a keleti országokban ilyen csapatot nem lehet kialakítani. Rendszeresen figyelemmel kísérem az U19-es és az U17-es válogatott mérkőzéseit, ebben a korban még érkeznek a jó eredmények, később azonban - nem tudom, miért - elmaradnak. Véleményem szerint nagyobb türelemre lenne szükség, fiatal szövetségi kapitányt kellene találni, s időt adni neki a bizonyításra, nem lehet a válogatott játékosait állandóan cserélgetni, szinte minden találkozón hat újoncot avatni. Meg kell húzni a vonalat: eddig ezeket az eredményeket értük el, mától egy új korszak kezdődik. Az MLSZ vezetői hülyeséget csináltak, amikor elküldték Lothar Matthaust, hiszen az ő irányítása alatt a javulás jeleit lehetett a válogatotton felfedezni, eredményt viszont nem lehet azonnal produkálni, ahhoz idő kell. A magyar klubok elég gyengék, mivel a legjobb magyar játékosok külföldön játszanak, a válogatottba úgyszólván csak pihenni jönnek haza. A másik probléma a magyar játékosok mentalitásában rejlik: ők állandóan félnek valakitől. Nem kell a nagy sztároktól sem megijedni, hiszen ők is ugyanolyan hús-vér emberek, nekik is két lábuk van, mint a magyar futballistáknak. Jó ötletnek tartom a válogatottban végbemenő fiatalítást. Legalább két selejtező ciklusig, azaz nyolc évig hagyni kell őket nyugodtan dolgozni, akkor valószínűleg az eredmények sem maradnak el.
BAGAMÉRY László szegedi újságíró:
- Azt hiszem, az lenne a leghelyesebb, ha egyszer s mindenkorra hagynánk ,,kimúlni a jelen magyar futballját, s végre elkezdenének tenni valamit a jövő labdarúgásáért azok, akik nagyon jól élnek belőle. Felesleges lenne összeszámolni, hányadszor kezd új időszámítást labdarúgásunk. A Mészöly Kálmán fémjelezte korosztályt a csehszlovákok zúzták szét Marseille-ben, majd megértük a szovjetektől Mexikóban elszenvedett hatgólos vereséget, aztán évről évre lejjebb csúsztunk, megfeledkeztünk az utánpótlás neveléséről, a korszerű edzésmódszerek elsajátításáról.
A magyar labdarúgás mélyrepülése már jó ideje tart. Arra azonban senki nem gondolhatott, hogy a Bozsik Péter dirigálta, bokáján futó, tornából felmentett társaság, nemzeti tizenegyünk tagjain röhög az egész világ, miután a máltai amatőrök bohócot csináltak belőlünk.
A sportág morális zuhanórepülése már olyan mérvű, hogy a Kanadával való játékra lehetőséget kapó tini tehetségek sem állíthatják meg. Mindent elölről kell kezdeni. Elzárni a címeres mezt, eltakarítani az egyesületek közeléből a kétes szponzorokat. Megszüntetni a pénzmosodát! Olyan kollégiumi rendszerben kell elkezdeni nevelni a jövő profi sportolóit, ahol a legjobb edzők, tanárok, orvosok dolgozhatnának ideális körülmények között.
Ennyi átböjtölt esztendő után miért ne lenne még ennyi türelmünk? Valami végre talán elkezdődik. Mert ezek a mai labdarúgók ideig-óráig még rávehetők egy-egy feladatra, de folyamatos, magas szintű teljesítményre már nem képesek, hiszen hiányoznak az alapok. A semmire építkezésből pedig csak légvárak születhetnek!
NEMES István egykori válogatott labdarúgó, többszörös gólkirály, a szegedi Tisza Volán Focisuli technikai vezetője, edzője:
- A magyar foci végérvényesen jelentéktelenné vált nemzetközi szinten. Az utánpótlás-nevelésről máig csak beszélnek, áldozni viszont nem hajlandóak rá, az élvonalba alig kerül használható futballista. A többség egyik napról a másikra szeretne minél nagyobb hasznot húzni a haldokló magyar fociból, miközben gyerekeket lasszóval sem lehet bevinni a klubokba. Véleményem szerint a mai foci rákfenéje nem a játékosokban keresendő, hanem azokban, akik felkészítik őket. Nincs a labdarúgásban központi irányítás, szponzorok döntenek játékosokról, edzőkről, klubokról. Ma már üzemmé vált a labdarúgás. Dolgozgatnak, aztán, ha teljesítettek, ha nem, tartják a markukat. A mostani focisták már a játékos-kijáróban elbuknak.
Kell, hogy legyen kiút ebből a reménytelen helyzetből. Először is gazdasági szakembereknek fel kellene mérni, hogy mennyibe kerülne a magyar foci talpra állítása. Ezután ki kellene venni a szponzorok kezéből az ellentmondásos szakmai vezetést. Végül vissza kellene térni a központi irányításra, megfizetni az utánpótláscsapatoknál dolgozó szakembereket, helyére tenni az edzőképzést és minél több pályát építeni a fiataloknak. Mert ami most folyik, az egy nagy blabla, szemfényvesztés!
FAZEKAS József, a szabadkai Spartak Labdarúgóklub utánpótláscsapatainak edzője:
- Véleményem szerint a magyar válogatott körül levőknek el kellene gondolkodniuk azon, hogy ne mindig a szövetségi kapitányt hibáztassák, ha elveszítenek egy mérkőzést. Minden évben váltogatják a szövetségi kapitányt, ez nem járható út, nem őt kell leváltani, hanem azokat, akik az alapozást végzik a még fiatal játékosokkal. A szövetségi kapitányoknak már kiforrott, kész játékosokat kell kapniuk az utánpótlásedzőktől, hiszen csakis így tudják velük elérni a várt eredményeket. A magyar foci már az alapozásnál veszteségben van. Szerintem korosztályonként a csapatokat egy edzőnek kellene végigvinnie, a többi edzőnek pedig segítenie kell a szövetségi kapitány munkáját, nem pedig akadályoznia, mint ahogy a jelenlegi magyar fociban teszik.
Magyarországon elég sok a szociális probléma, a tehetséges gyerekek nagy része nem tud játékhoz jutni, mert nem foglalkoznak velük. A rengeteg családi probléma, a szülők részéről történő alkoholfogyasztás, a társadalom gyenge hozzáállása mind kihat a gyermek jövőjére és ezáltal a magyar futballra is. Nincs segítség az állam részéről. Ha az állam támogat egy sportágat, akkor ott van eredmény, ha magánemberek kezébe kerül a sportág, akkor ott nincs haladás. A magyar fociban azokat az embereket akadályozzák, akik tenni akarnak a fociért.
Vannak odaát tehetséges játékosok, de nincs, aki foglalkozzon velük, ezért elkallódnak. Fontos, hogy a játékosok szokjanak össze a pályán, de a csapatok közötti állandó vándorlás következtében nincsen mód erre. Legjobb lenne már az utánpótlás számára is profi edzőket alkalmazni - természetesen meg is kell fizetni őket -, akik testileg-lelkileg csak a focira összpontosíthatnának. A grundok megszüntetése, a központosítás, az edzők közötti feszült viszony, a gyakori edzőváltás, a csapatok túl korai benevezése a bajnokságokra mind-mind a magyar foci jelenlegi, cseppet sem rózsás állapotához vezettek.