Tímea diplomás méhész, aki vallja, amellett, hogy a könyvekből rengeteg tudást lehet szerezni, ameddig a szakmájával foglalkozik, akár a jó pap, ő is holtig tanul. Ez azért van, mert minden év különbözik az előzőtől, és minden legelőn másként hordanak a méhek, a kaptárok is eltérnek egymástól, és az időjárási tényezők is különböző módon fejtik ki hatásukat.

Elmondása szerint az idei évvel nem lehet dicsekedni, és örülnek, hogy végre túljutottak rajta. Ennek ellenére mégis egy összességében pozitív esztendőt tudhatnak maguk mögött.

Fotók: Facebook

— Méhészetünket a tavasszal, a gyümölcsök virágba borulásakor igen nagy mérgezés érte, aminek következtében rengeteg dolgozó bogár elhullott. Ezt alig tudtuk kiheverni, és felerősíteni a családokat egy olyan szintre, hogy napraforgóra mehessünk velük. A napraforgón elég szép hordás történt. A kaptárok előtt azt vettük észre, hogy rengeteg méh hullott el. Nagyon lecsökkent az egyedszám. Csoda szép legelőn voltunk, ahol megannyi virág várta a méhek odaözönlését, de nem volt meg az mennyiség, amely képes lett volna elvégezni a szükséges munkát. Egyébként folyamatosan küzdöttünk a rajzással, a méhek valamiért úgy gondolták, hogy nincs maradásuk a kaptárokban. Ezt úgy próbáltuk megakadályozni, hogy a családokat szétszedtük, esetleg már előre legyengítettük őket, vagy műlépeket tűzdeltünk ki, hogy lefoglaljuk őket némi munkával. Érdekes volt látni a rajoknál, hogy mennyi bölcsőt húztak. Egyszerűen nem tudtunk elég okosak lenni. Augusztusban fejeztük be a mézelvételt a családoktól, és miután megbizonyosodtunk a helyzetükről, megkezdtük a beteleltetést. Azonnali hatállyal belefogtunk az atkairtásba. Mindegyik méhész társsal egyetértünk abban, hogy az atkáknak különösen nagy figyelmet kell szentelni, mivel egyre huzamosabb ideig kell a jelenlétükkel megbirkóznunk, hiszen állandó jelleggel fellelhetőek a méhkaptárokban. Bízunk benne, hogy a még hidegebb idő beköszöntekor a fiasítás csökkenni fog, amivel az élősködők száma is apad majd.

* Milyen hozamról beszélhetünk?

— A méz mennyisége kaptáronként általánosságban 10 kilogramm felett volt, mivel az idén a rajzás miatt folyamatosan szedtük szét a családokat, így nem lehet egy reális számot mondani. Ennek az az oka, hogy amely rajcsaládokat megbolygattuk, azoknak is kellett mézes keretet betenni. Mi bent hagyjuk az egész téli mennyiséget is, tehát bőven marad méz a családoknak, mellyel az áttelelés tapasztalataink szerint tökéletesen végbemegy.

* Említette, hogy megpróbálkoztak a családok gyengítésével is. A rajok száma ezzel párhuzamosan növekedett?

— Igen. A méhesnek a létszáma jócskán megemelkedett, úgyhogy most el kell gondolkodnunk, hagyjunk-e ennyi családot, mivel a munka is több lett, és talán még az eladás is szóba jöhet. Ez természetesen attól függ, hogy a kiteleltetés hogyan fog sikerülni. A méhészeten belüli munkálatokat a családdal oldjuk meg, vagy esetleg néhány méhész kolléga összefogásával. A pergetés az egyik legnehezebb része, hiszen színtiszta fizikai munkáról beszélünk, így aki él és mozog, az be van fogva, hogy mihamarabb befejezhessük. Amint elfogynak a kinti teendők, a kicsiben való mézeladásra összpontosíthatunk. Zentaiként kihasználjuk a helyi rendezvényeket, melyeken magánszemélyként vagy méhészegyesületi tagként is értékesíthetjük portékánkat. Készülünk a Mikulás-, majd a karácsonyi vásárra is. Ezeknek a rendezvényeknek az az előnyük, hogy a vásárlók közvetlenül a termelőktől vehetik meg a mézet, valamint az egyéb méhészeti termékeket.