Természetesen nem kis kihívás ezt könyvből színpadra adaptálni, de nem is lehetetlen, s az eredmény egy különleges világ, mely beszippant. Mészáros Gábor tökéletesen meg is oldotta ezt a feladatot. Már rég nem szórakoztam ilyen jól. Egy remek előadás, melyben Gábor és a nagybőgő is brillírozik.

A Kosztolányi Dezső Színházban nem első alkalommal nyúlnak az egyik legizgalmasabb írónk, költőnk szövegeihez. A Könyökkanyar, A kisinyovi rózsa (illetve az ebből készült Rózsák), illetve most a Karton és karfiol — mely a Kosztolányi Dezső Színház és a Nyári Mozi Színházi Közösség koprodukciójában készült — rendezője Döbrei Dénes, és Tolnai Ottó úgynevezett karfiolos verseire épül. Gábor kedvenc karfiolos versei és egyéb karfiolos részletek elevenednek meg a Világpor és a Legyek karfiol című kötetekből, illetve a Karfioltanulmányok című versből.

Molnár Edvárd felvételei

Mészáros Gábor játszott már csapatban, Béres Mártával ketten a Két karodban című előadásban, most azonban első alkalommal áll egyedül színpadra. De itt sincs egyedül, hiszen hű partnere a nagybőgő, mely szintén végig jelen van, mert a zene nagyon fontos, nemcsak az előadásban, de Tolnai költészetében is. Szavai, mondatai kopognak és muzsikálnak, ő maga is többször olvasta már fel „énekelve” a saját szövegeit. Játékosság és zeneiség jellemzi az előadást, szórakoztató és néhol kacagtató is. Nem egy klasszikus történetet kell keresnünk, elég csak hátradőlnünk, és élveznünk Tolnai világát, Gábor meg a nagybőgő hangját, nevetnünk, majd belegondolnunk az élet dolgaiba. Csak ennyit kell tennünk.

S utána már azt is tudni fogjuk, hogy nemcsak a tengerimalacok élnek karfiolon, hanem az angyalok is. Bizony, ők is karfiolt tömnek pufók arcukba: „Súlytalanság feneketlen serpenyőjében be-bekap egy-egy falatot, karfiolon éltek mindig is az angyalok.”

Papírkarfiol aljáról beszél hozzánk Gábor, aztán a nagybőgővel dialógusban mesél a karfiolról, erről az agyra hasonlító „umó-gumóról”, fényképekről és gipszagyvelőkről.

Citromkopogás, nagybőgő-táncoltatás, szamárbőgés, pávarikoltás, felzabált ének, felzabált „én”-ek és sok-sok karfiol. Kár lenne kihagyni. Mindenkinek van egy karfiolja, és ha egy kicsit használja, akkor már tudja, hogy ott a helye a karfiol közepében, a Kosztolányi nézőterén, hogy megkóstolja Gábor főztjét Tolnai-fűszerezéssel és egy kis Döbrei-rántással — a nagybőgőn tálalva. Éljen a karton, éljen a karfiol!

Az előadás elkészítésében részt vett még Konstantin Stefanović, aki a zenét szerezte, Szűcs Dávid, aki a zeneszerző munkatársa volt, Ružica Inić, aki énekhangját adta a zenei aláfestéshez, és Milan Jančurić hangmérnök.

Melegen ajánlom tehát mindenkinek a karfiolt. Vagy hidegen. Hiszen úgy is jó. A karfiol mindenhogy jó. Mert ő a karfiol. Ne féljetek tőle. Lehet, hogy most még nem értitek őt, de az előadás után minden kérdés megválaszolódik, minden köd felszáll. És kisüt a karfiolnap.