Tavaly több mint 60 gyermek népesítette be Kálmán Jenő szervező, egyesületi elnök és felesége, Hajnalka családi házának udvarát, sőt, csak néhány napon múlott, hogy a házaspár első gyermeke, Dávid itt lássa meg a napvilágot.

Az idén Tóthfalu Helyi Közösségének köszönhetően az élménytábort már a régi iskola épületében és udvarában rendezték meg, melyet a szervezők ez alkalommal is kicsinosítottak, s az óriási érdeklődés miatt két turnusban fogadták a gyerekeket: július második felében, illetve augusztus elején.

A lógondozás is öröm (fotók: Remete Karolina)

Mindkét tábor a lovazásról, a lovak megismeréséről és gondozásuk elsajátításáról szólt, ám emellett a nagy kánikulában rengeteg vizes programot is kiötlöttek a vendéglátók (mindenki nagy örömére egy napra a helyi tűzoltó egyesület gondoskodott a felhőtlen szórakozásról egy lajtos kocsival), s önkéntesek népes tábora, 12 fős csapat dolgozott azon, hogy lovak, lovasok és táborlakók jól érezzék magukat. Ottjártamkor a résztvevők éppen az oromiak világtalálkozójáról érkeztek meg lovas kocsikkal, a gyerekek zsibongva mesélték, milyen jól érezték magukat, milyen remek programokon vettek részt, mennyi mindent láttak az oda- és a visszaúton, majd mindenki elvonult lemosni magáról az út porát, és miután a lovakat ellátta, az ötletgazda is mellém huppant a padra, fáradt volt, ám nagyon-nagyon elégedett és boldog. Szeretem a gyerekeket és a lovakat, csakis ezért csinálom — most ahogy jöttünk hazafelé Oromról, meleg volt, és por, azon gondolkodtam, hogy milyen jó a gyerekeknek, hogy kocsikáznak!

A lovaskocsizás kánikulában is élmény

— Az első táborban 26 résztvevőnk volt, most 29, és szerintem végre egy nagyon jó csapatot állítottunk össze. Jelenleg 15 lovunk van — Zentáról, Tornyosról, Magyarkanizsáról, Oromhegyesről, Szabadkáról érkeztek kisegítő lovas barátaink —, egy fias szamarunk, illetve egy fias kecskénk Felsőhegyről, melyet reggel-este fejünk, így friss tejjel lát el bennünket a jelenlévők nagy örömére. A gyerekek is nagyon ügyesek, rengeteget lovagolnak, megmutatjuk nekik a lovak közötti különbséget, illetve azt, hogy mire figyeljenek. Tapasztalatot gyűjthetnek, hogy melyik lovon milyen lovagolni, ráérezhetnek, melyik típusú, vérmérsékletű ló tetszik nekik, hiszen a 15 ló mindegyike külön egyéniség — akadnak idősebb, nyugodt lovak, valamint félvérek is, melyek elevenebbek, gyorsabbak. Örülök, hogy vannak visszajáró táborlakóink, és újak is, annak meg különösen, hogy a korhatáron túliak segítőként térnek vissza. Sőt, az egyik táborlakónknak annyira megtetszett a júliusi élmény, hogy az augusztusira újra jelentkezett, s egyáltalán nem unatkozik.

A helybeli, hatodik osztályba induló Sziráki Gréta éppen az egyik nagy táborkedvenc, a Szabadkáról érkezett, Cuki névre hallgató póniló sörényét fonta, amikor megérkeztem. Néhány évvel ezelőtt Jenőnél tanult lovagolni, most pedig segíteni jött a táborba.

— Már nem lovagolok, de szeretem a lovakat, mert nagyon különlegesek, és bár ezeknek a hatalmas állatoknak különböző a természetük, hiszen van köztük kedves és undok is, valahol mégis egy nyelvet beszélnek — ezért jöttem, meg segíteni Jenőnek, amit és ahol kell. Szeretek itt, tavaly is voltam, akkor megismertem egy félig magyar, félig szerb lányt Nagykikindáról, akivel nagyon jól kijöttünk, s aki az idén is itt van a táborban. Év közben sokat chatelünk, most meg újra együtt tölthetjük ezt a néhány napot.

Gréti egyébként nagyon aktív, zeneiskolába jár, a helybeli Csillagok gyermekzenekarban hegedül, néptáncol is, szezonban önkéntes tűzoltó, s nemcsak azért, mert apu az elnök, hanem mert szeretem a tűzoltóskodást is, az állatok gondozása sem idegen tőle, ha kell, otthon is szívesen segít például a birkák itatásánál vagy éppen a kukoricamorzsolásban.

A tizenhárom éves Losoncz Anna Svájcban lakik, Magyarkanizsán tölti a nyár egy részét a családdal, ott hallottak a lovastáborról, a lány kedvet kapott hozzá, s két testvérével együtt jelentkezett.

— Nagyon szeretem a lovakat, a csapatom is kiváló, sok ismerősöm lett itt, akikkel esténként jókat beszélgetünk — remélem, megnyerjük a csapatjátékokat! Vizesmétáztunk, az lett a kedvencem. Jövőre is biztos itt leszek Tóthfaluban. Kedvencem a táborban Cuki. Svájcban sajnos nincs földünk, házban élünk, ott nem férne el egy ló, pedig nagyon szeretem ezeket az állatokat. A lógondozást is örömmel végeztem, szerintem Jenő nagyon kedves, őszinte, igazi tanyasi ember, aki szívesen megmutat, megtanít nekünk mindent, ami a lovakkal kapcsolatos. 

Tábori vizes játékok

Természetesen az oromhegyesi Trininić Nikola is nagyon szereti a lovakat, harmadik éve jár vissza a táborba.

— Nagyon sokat lehet lovagolni, kocsizni, a játékok is jók, például tányérban kellett vizet átvinni egy pályán. Szeretnék saját lovat, már mindent bevetettem otthon, hogy anyu és apu vegyenek egyet nekem, és ez most is így lesz, ha hazamegyek a táborból. Vannak kedvenc lovaim: a Tündér, a Vidám, aztán Jenő lova, a Remény meg a Cuki.

A martonosi Császár Anna és Adél gyakori vendég Tóthfaluban, a tizenhárom és a kilencéves lány rendszeresen jár lovagolni Jenőhöz. Már az első élménytáborban is részt vettek — Adél volt akkor a legfiatalabb jelenlevő, s még mindig emlékszik arra, hogy lovas kocsival jártak az itteni tájházban. Anna elmesélte, öt-hat éves koruk óta lovagolnak, korábban Szabadkára vitték őket a szüleik, az első tábor óta, vagyis négy éve viszont ha ló, akkor Tóthfalu. Tudunk lovat csutakolni, felnyergelni — sorolták boldogan.

A második tábor a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi — Nemzeti Közösségi Titkárság támogatásával valósult meg, az első pedig a Magyar Nemzeti Tanács és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. segítségével, emellett sok helyi vagy környékbeli gazda (a többi közt a tóthfalusi Csikós biokertészet és a Barta kertészet, valamint a Tisacoop) ajánlotta fel, hogy termékeivel hozzájárul a népes gyereksereg étkeztetéséhez.

Tábori vizes játékok

Vendégségben Oromon

A legnagyobb boldogság: lovagoltatás

Gréti és Cuki (fotó: Fehér Márta)

Kálmán Jenő és a csipet csapat egy része (fotó: Fehér Márta)

Érkezés Oromról (fotó: Fehér Márta)