…és még mennyi-mennyi mindenről, az egykori, csodálatossá szépülő Szabadkáról, valamint mindazokról a hús-vér emberekről, akik városunkban a századfordulón innen és túl mertek nagyot álmodni. Tóth Borisz és Jelena Stojsavljević idegenvezetők felejthetetlen túrát ajándékoztak azoknak, akik éltek az invitálással, és elmentek a Bajai úti temetőbe. A szomorú sorsú huszárhadnagynak és szépséges szerelmének öltözve vezették a végtelenül sok látnivalót kínáló temető egy-egy kiválasztott állomásához az érdeklődőket a szombati, ragyogó őszi napsütésben és színkavalkádban. Emberi sorsokat, élettörténeteket elevenítettek fel egy-egy megállónál. Ha most kihagyták a lehetőséget, mindenképp éljenek majd a következővel, és vegyenek részt a kosztümös városnéző túráik egyikén vagy mindegyikén, hiszen Szabadka minden szegletének annyi mondanivalója van!

Regényi Gábor és kedvese, azaz Tóth Borisz és Jelena Stojsavljević idegenvezetők (Jurić Goran felvétele)

Regényi Gábor huszárhadnagy egész alakos, szomorú tekintetű, különleges szobra ott magasodik a Bajai úti temető egyik bejárata mellett, a Kálvária közelében. Az I. világháború során 1914 augusztusában kezdődött a Szerbia elleni hadjárat, a szabadkaiakat két gyalogezredbe, valamint egy honvéd huszárezredbe is besorozták. A tragikus sorsú Magyar Királyi 4. Honvéd Huszárezred félszáz huszárja esett hadifogságba szeptember elején. A kivégzettek között volt Regényi Gábor is, szülei ezt nagy tragédiaként élték meg, hiszen a holttestét sem találták meg, ám egy évvel később halottnak nyilvánították.

Regényi Gábor síremléke

— A holttestem végül 1916-ban került elő, amikor édesapám addig fohászkodott, hogy kapjon egy módot, hogy megtalálja a fia holttestét — mesélte el történetét Regényi, vagyis Tóth Borisz. — Leutazott a kivégzések helyszínére, és hihetetlen, de az első kapavágásnál a mocsárban talált egy huszárruha-maradványt, kiemelte a saját fia koponyáját, melyet a fogsoráról ismert meg, és a köntösömbe az édesanyám által írt R. G. iniciálé alapján tudott azonosítani, majd a földi maradványaimat elhelyezni a családi kriptában. Hitvesem pedig 1915-ben, amikor halottá nyilvánítottak, szerelmi bánatában elhunyt, és itt temették el velem szemben, hogy a halálban is közel legyünk.

A Vermes család sírboltjához vezető lépcső

E bevezető után mutatták be a legnevesebb szabadkaiaknak a sírhelyét, két nyelven, magyarul és szerbül. Az első megálló Lifka Sándornak, az Osztrák—Magyar Monarchia első mozialapítójának a síremlékénél volt. Szülei vándorcirkusz-múzeum tulajdonosok voltak, ő maga pedig később vándormozisként járta kinematográf-sátrával a városokat. Szabadkára 1902-ben, majd 1905-ben látogatott el, majd öt évvel később, rádöbbenve, hogy a vándorfilmszínházak ideje lejárt, engedélyt kért a szabadkai városvezetőségtől, hogy a közismert Hungária Szálló nagytermét állandó mozivá alakíthassa át. A Bajai úti temetőt járva megnéztük a ferencesek kápolnáját, mely egykor a bajsai Vojnits családé volt, illetve az egyházi kápolnát, a püspökség tulajdonában állót. A szürkéskék árnyalatú épület szecessziós stílusban épült, kupolája különbözteti meg a többitől, a csúcsain, négy oldalt, vízköpő sárkányokkal. Közelében található Gaál Ferenc karnagy, zenedeigazgató egész alakos szobor-síremléke, a temető egyik legszebb alkotása. Egy gyászoló női alakot mutat be, aki két koszorút tart a sír felett.

Itt nyugszik Csáth Géza

— Gaál Ferenc 1882-ben érkezett Szabadkára, a zeneiskola még nem abban az épületben volt, mint most. Egyébként városunk zenedéje 1868-ban lett alapítva, 152 évvel ezelőtt, így a közhiedelemmel ellentétben ez a mai Szerbia legrégebbi zeneiskolája, nem pedig a belgrádi, mint azt hivatalosan állítják. Gaál nagy zeneszerző volt, beindította a város zenei életét. A zenedét egészen 1906-ig vezette. Nagyon fiatalon hunyt el, mindössze negyvenhat évesen, májcirrózisa volt, mivel az alkoholnak adta át magát. Néhány hónappal később, 1907-ben került az iskola élére Lányi Ernő, ő tette naggyá, fontos kulturális intézménnyé a zenedét, és ő alapította meg a filharmóniát. Ezelőtt egy harmincfős zenekarral szervezett koncertet, melynek óriási sikere lett, Csáth Géza is egy nagyon pozitív kritikát írt róla, ennek hatására kezdett szakszerűen felépíteni egy zenekart, mely 1908. február 12-én Schubert Befejezetlen szimfóniáját és Mozart Jupiter-szimfóniáját, valamint Lányi saját szerzeményeit adta elő a bazilikában. Valójában ezzel a koncerttel született meg a Szabadkai Filharmónia. Kosztolányi Dezső első szerelme, a Fecskelány az ő lánya volt.

A városházát építtető polgármester végső nyughelye

Kosztolányi Dezső egyébként nem Szabadkán, hanem Budapesten van eltemetve, a család sírboltja azonban ott emelkedik fekete márványból a Bajai úti temetőben, édesapjának, a gimnáziumigazgató és egyébként szintén író Kosztolányi Árpádnak is emléket állítva. Kosztolányi Dezső unokatestvére, a morfiumfüggő orvos, a feleségét meggyilkoló, hátborzongatóan gyönyörűen író Csáth Géza viszont ebben a temetőben nyugszik, sírboltját azonban hiába keresnénk, lánya ugyanis nem volt hajlandó fizetni a bérleti díjat, így most a Serec család obeliszkje magasodik földi maradványai fölé. A szépséges városházát homokból, de nem homokra — a homokvidék parcelláit értékesítette, így teremtve pénzt a pompázatos épülethez, és Erdélyből hozatott gerendák erősítik az alapot — építtető Bíró Károly polgármester síremlékét is megtalálhatjuk ebben a temetőben, valamint a palicsi olimpiát megálmodó és megvalósító Vermes Lajos végső nyughelyét is, a szebb napokat is látott, beomlott lépcsőjű, gazzal benőtt Vermes-mauzóleumot. És vajon kié lehet az a kripta, amelyre egy réges-régi repülőgépet véstek díszítésül? Bizony Ivan Sarićé, a repülés szabadkai úttörőjéé.

Lányi Ernő, a Szabadkai Filharmónia megalapítója

Hacsak tehetik, látogassanak el a Bajai úti temetőbe, keressék fel ezeket a sírhelyeket, mutassák meg gyermekeiknek is, mert Szabadka híres szülöttei csakis így maradhatnak meg emlékezetünkben — kérték a mesélős körút végén a túra idegenvezetői.

Gaál Ferenc zenedeigazgató sírját borostyán takarja

A gyönyörű Lifka-síremlék

Vajon kinek az emlékét őrzi ez a sírbolt?