Invokáció: „Légy hív mindhalálig, és neked adom az életnek koronáját” (Jel 2,10).

Történt mindez helyszínileg falán annak az Ótemplomnak, melyben végtére nemcsak az említetteket keresztelték, és lettek majdan egymás hites házastársai, de mely istenház erkélyéről az elnéptelenedett temesközi/torontáli pusztát birtokukba venni induló dél-magyarországi telepeseket is lelkesítették elszántságukban. Az idősíkon az említetteknél valamivel korábban: az Úr 1794. esztendejében.

A házaspárt, Cseszkó Gyula doktor urat (1902—1945) és annak nejét, Eörhalmi Hadady Emma Róza asszonyt (1907—1944) 1931 decemberében kísérte ki missziós útjára a kibocsátó vásárhelyi gyülekezet. Alkalmasint egy ószövetségi igeszakasz (1Móz 12,1—3) lelkipásztori tolmácsolásával, mely passzus a jelenkori ünnepi istentiszteleten is elhangzott. A megannyi, súlyos évtizedre „leosztott” és kényszerű „csendben és veszteg maradás” utáni verbális és cselekvő megnyilvánulások idején.

„Az Úr ezt mondta Ábrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok néked! Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel. Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.”

A mostani alkalom igéjének (Jel 2,10) hirdetője ft. dr. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke volt.

„Ne félj attól, amit el fogsz szenvedni. Ime, az ördög börtönbe fog vetni közületek némelyeket, hogy próbát álljatok ki, és nyomorúságotok lesz tíz napig. Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.”

A meghívottak között a torontálvásárhelyi delegáció is jelen volt, lelkipásztoruk, nt. Beszédes Mária esperes asszony vezetésével.    

S hogy ki is volt a Cseszkó házaspár? Hódmezővásárhely hosszú időre elfeledett szülöttei. Bethlenes öregdiákok, a református élet és közösség tagjai, akik a gazdasági válság éveiben nagyot álmodtak, és minden bizonytalanság ellenére útnak indultak.

„Gyula orvosi egyetemet végzett Debrecenben. A vásárhelyi Ótemplomban kötöttek házasságot 1930-ban, majd ezt követően Hollandiába mentek, és a református egyházon keresztül a mai Indonéziában vállaltak szolgálatot. A Celebesz-szigeteken (Sanghine sziget, Tahuna város) missziójuk a gyógyítás volt. Kórházat építettek, betegeket gyógyítottak, a második világháború vészterhes évei alatt háborús sebesülteket ápoltak. Családjuk négy gyermekükkel hat főre gyarapodott, és tervezték a hódmezővásárhelyi életüket, melyhez a telket is megvásárolták. Erre nem kerülhetett sor, a háború utolérte őket. A japán megszállást követően a szigeteken maradva odaadóan folytatták humanitárius szolgálatukat, gyógyító munkájukat. A megszállók a férjet 1944-ben fogságba hurcolták, aki egy bombatámadásban megsérült és 1945-ben meghalt. A feleséget a japánok megkínozták és 1944-ben kivégezték (lefejezték). A házaspár gyermekeit — a szülők elfogását követően — az őslakosok hónapokig bújtatták, mielőtt a holland misszió rájuk talált volna. Ezt követően az árvákat a holland királyi udvar Vilma királynő személyes közbenjárására és költségén kitaníttatta. Az általuk alapított, ma is működő kórház alkalmazottai adakozásból 2022-ben szobrot állítottak dr. Cseszkó Gyula emlékére. Alakjukat korabeli újságcikkek, eredeti dokumentumok és későbbi visszaemlékezések elevenítik meg. A méltatlanul elfeledett házaspár életére, életútjára 2024-ben derült fény, ekkor döntött úgy a hódmezővásárhelyi-ótemplomi református közösség, emléket állítanak nekik. Domborművük a templom oldalában, Szőnyi Benjámin (1717—1794) református lelkész emléke mellett kapott helyet.”

A kórházalapító mártír házaspár emlékének szülővárosukban történő megörökítésére az ótemplomi gyülekezet annak lelkésze, nt. Bán Csaba tiszteletes úr kezdeményezésére domborművet készíttetett. A mesterek (Kotormán László szobrászművész, továbbá segítői: Kotormán Ábel és Lindner László szobrászművészek) alkotása az Ótemplom cintériumának falára került. A dombormű két, Celebeszen őshonos, lombkoronájában összeérő fügefát ábrázol 12 fügével a tanítványság és a gyümölcsöző élet szimbólumaként. A fákon a szigetvilág jellegzetes állatai is megjelennek. Gyökérzetében olvasható sírfeliratként a két név és a Jelenések könyve versével, a Károli Gáspár-féle fordításban.

Az eseményen a szolgálatot tevő helybéli hangszer- és énekszólisták, (kamara)kórusok és (kamara)zenekarok, valamint (testvér)gyülekezeti elöljárók mellett személyes tiszteletét tette Lázár János miniszter úr, országgyűlési képviselő, illetve Désirée Bonis, a Holland Királyság magyarországi nagykövete is.

S persze megfogalmazták a szervezők céljait is: a Cseszkó házaspár emlékének nemzeti örökségként való fennmaradása, valamint életáldozatuk példaértékűvé állítása. A társadalmunkban, közösségeinkben szolgáló szeretet megerősödése érdekében. Egy olyan világban, ahol az igaz hit megvallása is egyre inkább hiánycikknek számít…

Fotóink a helyszínen készültek.