* Úgy tűnik, hogy Szlovákiában gyökeres fordulat áll be a választások után. Robert Fico egykori kormányfő ténykedése kapcsán már sokat tapasztalhattunk, de valójában mi várható a második kormányzásától?

— Talán a legfontosabb, hogy most egy olyan kormány alakulhat Pozsonyban, amely jobban tükrözi a szlovák emberek többségének az akaratát, mint a megbukott kormánykoalíció. A Nézőpont Intézetnek nemrég volt egy kutatása, mely azt mutatta, hogy a térség országai közül Szlovákia és Románia lakossága a legelégedetlenebb a saját kormányával. Szlovákiában az új kormány vélhetően elődjétől markánsan eltérően fog viszonyulni a háborúhoz, a szankciókhoz, az európai uniós migrációs politikához, illetve az európai föderalizációhoz. A kormányalakításhoz egyébként minimum két pártra volt szükség, de az egyeztetések után három politikai alakulat fogott össze, és alakított koalíciós kormányzatot. Mivel jövőre elnökválasztás lesz Szlovákiában, nem kizárható, hogy ez a tényező is alku tárgya volt a koalíciós partnerek között.

* A magyar politikai erők ha nem is sokkal, de az 5 százalékos küszöb alatt maradtak, ezáltal parlamenti képviselet nélkül maradt a felvidéki magyarság. Minek köszönhető mindez, és miért nem képes továbbra sem valódi összefogásra a létszámát tekintve Erdély után a második legnagyobb lélekszámú határon túli magyar közösség?

— Fontos megjegyezni, hogy az a 20 000 szavazat, amely most hiányzik, sajnos jóval több mint az a 400, amely az előző európai parlamenti választáson hiányzott. A matematikai magyarázat erre a magasabb részvételi arány, mivel most jóval magasabb volt a választói részvétel. A másik magyarázat azonban talán fontosabb, ez pedig nem más, mint hogy az utóbbi években a politikai munkát elhanyagolták a felvidéki magyar pártok. A magyar politikusok ugyanis nem nagyon szólították meg az ott élő magyarokat, főként a Kassától keletre fekvő részeket. Egy etnikai pártnak egyébként is az az egyik fő problémája, hogy ha túlságosan nyit a többségi lakosság felé, akkor nem tud pluszszavazatokat szerezni a kisebbségtől. Szóval újra kellene gondolni a stratégiát. Felvidéken egyébként az is nehezíti a helyzetet, hogy ellentétben Erdéllyel, itt jóval szétszórtabban él a magyarság, azaz nem egy tömbben.

* Maguk a felvidéki magyarok milyen helyzetben vannak jelenleg? Az Európai Unió állampolgáraiként jelentősen javultak az életkörülményeik, vagy ez a folyamat is inkább a beolvasztást gyorsította meg? Szóval merre tovább, felvidéki magyarság?

— Nyilván maga az Európai Unió vagy a schengeni övezet mindenképp előnyt hoz. Viszont a szlovákok valójában a tengerszint feletti magassághoz igazítják az uniós fejlesztési források elköltését. Ezt úgy kell érteni, hogy az uniós pénzek nem a déli, magyarlakta területekre kerülnek, hanem az északi, szlováklakta vidékekre. Ez természetesen nemcsak a magyarokat érinti hátrányosan, hanem az Alföldön élő szlovákokat is. Az is jól látható, hogy továbbra is Pozsony és Kassa a nagy vízfejek, és akik ezekbe a városokba költöznek, azok már inkább szlovákul beszélnek, és beolvadnak. Emellett a vegyes házasságokból származó gyerekek is inkább szlovák iskolába járnak. Szóval a beolvadási folyamat sajnos továbbra is megfigyelhető.

* Maga a szlovák belpolitika, illetve a szlovák társadalom mennyiben megosztott jelenleg? Ott is kiélezetten kétpólusúvá vált minden?

— Mint szinte minden kelet-közép-európai országban, Szlovákiában is nagyon megosztott a helyzet. A főváros és a nagyobb városok globalisták, liberálisak, miközben az ország többi része, a vidék konzervatívabb. Nem véletlen, hogy Fico pártja is vidéken egyre népszerűbb. Bizonyára ennek köszönhető a választási siker is.

* Végül kitérve a mindenkori magyar—szlovák viszonyra, Robert Fico egykor finoman fogalmazva sem volt Magyarország barátja, de az utóbbi években, főként a menekültválság, illetve az orosz—ukrán konfliktus kapcsán egyre közelebbi álláspontot foglalt el az Orbán-kabinettel. Ez a kormányfői beiktatása után is így lehet majd, vagy újabb konfliktusok törhetnek felszínre? Röviden fogalmazva, mire számíthatunk a közeljövőben a magyar—szlovák viszonyrendszeren belül?

— Ha őszinték akarunk lenni, akkor nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy az egykori Fico-kormány a magyar nemzetépítés ellen volt. Szóval a magyarellenes intézkedései valójában a határon túli magyar nemzetépítés ellen irányultak. Fő példaként lehetne említeni a „versenyt” a gyerekekért, avagy ki milyen nyelvű iskolába iratkozik. Mindez szintén folyamatos konfliktust gerjeszt. De azt is látni kell, hogy 2012 után Robert Fico és Orbán Viktor egyre inkább megtalálták egymással a hangot, mivel több dolog volt, mely összekötötte a két országot, mint amennyi elválasztotta. Ami a közeljövőt illeti, most sem fog a két kormányfő egymás keblére borulni, de bizonyos kérdésekben vélhetően erősebb lesz az együttműködés, míg a magyar nemzeti kérdésekben továbbra is kisebb-nagyobb konfliktusok várhatóak.