Éjszakánként vandál fiatalok randalíroznak a szabadkai Šumica óvoda udvarán, tönkretéve a fából készült játékokat, közben szemetet — cigarettacsikkeket, papírhulladékot, műanyag flakonokat, üvegeket, használt óvszert, injekciós tűt és fecskendőt — hagyva maguk után. Az itt dolgozó pedagógusok tehetetlenek: a kisgyermekeket már nem merik kiengedni az óvoda udvarára, mert az ott található játékszerek életveszélyesek: letört fadarabok, kiálló szögek, éles facölöpök...
Egy évvel ezelőtt a szülők adományából összegyűlt annyi pénz, amennyiből az óvoda meg tudta venni a dróthálót, amelyet a meglevő vaskerítéshez szándékoztak erősíteni. Később kiderült, hogy ez nem biztonságos a kisgyermekek számára, mert a vállalkozó nem a szabványnak megfelelően helyezte el a dróthálót, ráadásul a vandálok ellen sem nyújt megoldást.
— Éjszakánként az óvoda udvara galerik találkozóhelyévé alakul át: tüzet raknak, rongálják a már amúgy is rossz állapotban levő játékokat — mondja Husar Zorica óvónő, aki szülőként és pedagógusként is szeretné elejét venné a most már hónapok óta tartó vandalizmusnak. — Reggelente, amikor megérkezünk a munkahelyünkre, magunk szedegetjük össze az éjszaka során a fiatalok által itt hagyott szemetet, de volt rá példa, hogy a randalírozók által a homokozóban gyújtott tűz is pislákolt még közvetlenül a gyermekek óvodába érkezése előtt... A szülők jogosan háborodtak fel, néhányan közülük már azzal fenyegetőznek, hogy amíg nem tesszük biztonságossá az óvoda udvarát, nem engedik hozzánk a gyermeküket. Jómagam egyetértek ezzel az állásfoglalással, hiszen 15 éves munkatapasztalattal a hátam mögött én sem merem kockára tenni a kicsik testi épségét azzal, hogy kiengedem őket az udvarra.
A város legnagyobb kiterjedésű, ugyanakkor a legtöbb iskoláskor előtti gyermeket befogadó óvodaépületének és udvarának a biztonságossá tétele az alapító, vagyis a városi önkormányzat feladata. A Naša radost Iskoláskor Előtti Intézmény vezetősége több alkalommal is kérte a város vezetőségét, hogy tegye meg a szükséges lépéseket az előállt probléma orvoslására, de sikertelenül.
— A megoldást egy, a jelenlegi alacsony vaskerítéshez hasonló, ám két méter magas kerítés jelentené. Azon remélhetőleg nem tudnának átmászni a huligánok, és ezzel talán meg tudnánk óvni az udvarunkat és a játszótereinket a további vandalizmustól. Ennek az új kerítésnek a biztosítása nem a szülők, hanem a város feladata. Tudjuk, hogy kevés a pénz, hogy sok egyébre kell, de kérjük, ne csak szóban támogassák a gyermekek biztonságát, hanem tegyenek is végre valamit a kisgyermekekért! Ne várják meg, hogy tragédia történjen, vegyék elejét a bajnak! Ez az utolsó reményünk és nagyon bízunk abban, hogy a városi önkormányzat végre eleget tesz a kötelességének. Itt ötszáz kisgyermek testi épségéről van szó. Ha már a rendőrség — akárhányszor is teszünk bejelentést az éjszakai randalírozásokról — nem tesz semmit, legalább a város vezetősége siessen a segítségünkre — mondta Husar Zorica óvónő.