home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Mennyi jut a betevő falatra?
Rencsényi Elvira
2012.10.17.
LXVII. évf. 42. szám

Heti körkérdésünk

Az Egyesült Nemzetek Szervezete 1992-ben nyilvánította október 17-ét a szegénység elleni küzdelem nemzetközi napjává.
A gazdasági válság és a megszorító intézkedések hatására a társadalmi rétegek közötti egyenlőtlenség még nagyobb lett, különösen az elmúlt két évtizedben. Miközben a középosztály tagjai közül sokan a szegénységbe vagy annak peremére csúsztak, a már korábban is nélkülözők helyzete tovább romlott. A bizonytalanság növekedése, a kiszolgáltatott helyzetű társadalmi csoportokat egymás ellen fordító, a legszegényebbeket — köztük a kisebbségeket — még inkább elnyomó politikai állásfoglalás hatására a társadalmi szolidaritás, a közösségi felelősségvállalás és a közösséghez tartozás érzése tovább csökkent.
Mindezeknek a — társadalom egésze szempontjából kedvezőtlen folyamatoknak — a megállításában kiemelt szerepe van az államnak. Feladata, hogy visszaszorítsa a szegénységet, hogy újra munkát, ezzel pedig megélhetést biztosítson a népnek.
Egyre több család él a létminimum alatt. Nélkülöznek, és nemcsak a felnőttek, hanem velük együtt a gyermekeik is. A gyermekszegénység talán a legfájóbb. Őket nem fenyegeti, hanem máris utolérte a szegénység. Ebbe születtek bele elszegényedett szüleik révén.
A svájci székhelyű Pékek Világszövetsége 2001-es kongresszusán döntött úgy, hogy október 16-a legyen a kenyér világnapja. Célja, hogy bemutassa a világ legfontosabb élelmezési cikkének — az életfontosságú ásványi anyagokat tartalmazó, fontos energiaforrásnak —, a kenyérnek a jelentőségét. A világnapot már csaknem 30 ország ünnepli, elsősorban karitatív jelleggel, mivel ezen a napon a pékek adományaikkal segítik a rászorulókat. Az ünnep alkalmat ad arra is, hogy a pékek áldozatos munkájára és a kenyér jelentőségére a nagyközönség figyelmét is felhívják.
Mennyi jut a betevő falatra? — kérdeztük olvasóinktól.
JUHÁSZ Violetta magyarkanizsai munkanélküli:
— Alig jut rá. Három éve élek egyedül, amióta édesapám után meghalt az édesanyám is. Azóta szinte mindent megpróbáltam, hogy jobb életem legyen, de hasztalan, egyre nehezebb lett a sorsom. Szinte semmilyen munkalehetőség nincs, hiába jelentkeztem bárhova, mindenhol csak néhány hónapra sikerül elhelyezkednem, pedig minden munkát szívesen elvállaltam. Takarítottam vállalatokban is meg magánházaknál, más helyeken pedig mosogattam, és ameddig ezek a munkalehetőségek megvoltak, legalább a számláimat ki tudtam fizetni. Már három hónapja azonban egyáltalán nincs bevételem. A munkanélküli segély épp csak arra elegendő, hogy éhen ne haljak. A számlákat kölcsönből fizettem eddig, de így is felszaporodott a tartozásom. A legtöbb helyről, ahová elküldöm az önéletrajzomat, még csak vissza sem jeleznek. Korábban, ameddig futotta a telefon-egyenlegemből, hívogattam is az álláshirdetőket, de már nem tudom feltölteni a kártyámat. Nincs senki, aki segíthetne. Eladtam néhány bútort, amit nélkülözhetek, de már szinte semmim sincs. Szerencsére a szüleim halála után a ház az enyém lett, így legalább albérletet nem kell fizetnem. Kilátástalan helyzetben vagyok...
SEBŐK Ferenc szabadkai tanár:
— Ha betevőről beszélünk, az ma már csak falatka. Így kicsinyítő képzővel és nem véletlenül. A hihetetlen méreteket öltő munkanélküliség, a bizonytalan minimálbérek és az egekbe szökő árak a kisember vesztét okozzák. Mélyponton van manapság minden, és nincs is kilátás a javulásra. A kötelező költségek kifizetése után csak pár ezer dinár marad gyermekeink iskoláztatására, ruházkodásra és silány minőségű élelem beszerzésére. Ezért az átlagember betevő falatja napról napra kisebb és keserűbb lesz.
ÁGOSTON Aranka óbecsei eladó:
— A havi 15 ezer dináros fizetésemből élünk hárman a férjemmel és a kisfiammal. A párom alkalmi munkákat vállal, mióta önhibáján kívül elveszítette az állását. Ha van miből, jut húsra, ha nincs rávaló, marad a krumplileves. Ruházkodásra már jó ideje nem költünk, szerencsére a kisfiam részére kapok használt ruhákat a barátnőmtől. Most, hogy jön a tél, nagyon ideges vagyok, mert még mindig nem sikerült megvennünk a tüzelőt. Legalább 10 köbméter fára lenne szükségünk, de jó, ha a felét meg tudjuk venni — természetesen kölcsönből. Már annyi embernek tartozunk, hogy magam sem tudom, miből és mikor adjuk meg nekik. Nagyon jó lenne, ha a férjem találna egy állandó munkát, vagy én jutnék egy jobban fizető álláshoz. Mindennek drasztikusan felment az ára, a fizetéseket pedig nem növelik. Már tűrhetetlen ez az állapot!
BARANYI Ferenc kelebiai magántermelő:
— Hiába a törekvés, a szorgalom, már nem fizetődik ki a piacozás. Az emberek egyre szegényebbek, nincs miből vásárolniuk. A legtöbben épp csak a legszükségesebbet veszik meg, abból is az olcsóbbat, a silány minőségűt. A télen a hó súlya alatt beomlott két fóliasátram is, és ebből nagy anyagi kára lett a családi vállalkozásunknak. Azóta sem álltunk talpra, még mindig fizetjük a kölcsönt, melyből az új sátort megvettük. Ha így megy tovább, éhezni fogunk, mert nem tudjuk megtermelni a zöldségfélét, ám ha mégis, nem lesz, aki megvegye. Egyre kevesebb jut a betevő falatra. Majdnem ugyanolyan nehéz körülmények között élünk, mint a szüleink a II. világháború idején. Az árak csillagászatiak, az elszegényedett néppel senki nem törődik. Hát ilyen kizsákmányoló államban élünk...
BÁLINT Etel szabadkai nyugdíjas:
— A betevőre még jut, de szinte csak arra. Sem húsra, sem gyümölcsre, sem egyéb luxuscikkre nem futja a kevéske pénzemből. Számomra, kisnyugdíjas számára még a sajtos tészta is tabunak számít, mert nem vehetem meg a sajtot, olyan drága. Most vásároltam meg a tüzelőt, természetesen részletre, másképp nem is tudnám. Lesz, ahogy lesz. Én már belefáradtam a folytonos idegeskedésbe, a nélkülözéshez meg már hozzászoktam. Csak a fiatalokat sajnálom, mert tőlük még azt a lehetőséget is elvették, hogy egyáltalán munkát kapjanak és családot alapítsanak.
 

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..