A tizenhárom gyermekes Szarvákékat sohasem kényeztette a sors. Elsősorban a gyermekeket kellett ellátni — a legidősebb huszonkilenc, a legfiatalabb pedig hatéves —, iskolába, óvodába járatni, a házra kevés pénzt fordíthattak, ha egyáltalán jutott valamennyi. A roskadozó otthon akkor sem volt sokkal jobb állapotban, amikor elkapták használatra. Viszont az összetartásuk példaértékű, a szerénység, a szorgalom a család minden tagjának ismertetőjele. Az idősebb gyerekek közül néhányan már kiröppentek a fészekből, családot alapítottak, öt unoka is született.

Egy sikeres jótékonykodás után: jobbról Szarvák András, középen Nenad Erić

Nemrégen a családapa, András csatlakozott a muzslyai Nenad Erić vállalkozóhoz, aki a nagybecskereki kórház sürgősségi osztályán dolgozik, de magánvállalkozóként huzamosabb ideje jótékonykodik. Eddig ingyenesen újította fel több nagybecskereki tanintézmény, óvoda, iskola tantermeinek padlózatát. Andrást éppen a jótékonykodás fogta meg, segíteni akart. Sőt, nemcsak ő, hanem Valentin fia is hozzájárult néhány munka elvégzéséhez.

Nenad Erić elmondása szerint minden akkor kezdődött, amikor először járt Szarvákéknál, és megtapasztalta, hol élnek. Elhatározta, mindent megmozgat, hogy a Szarvák gyerekeknek méltó életkörülményeket teremtsen. Felhívta a barátait, sok jóakaratú embert, és megkérte őket, segítsenek, ahogy tudnak. Az eredeti terv, hogy legalább a vizet bevezessék a házba, gyorsan megváltozott. Egy hónap leforgása alatt kibővítették az épületet, felfalazták a düledezésnek indult falakat, megoldották a szigetelést, megjavították a tetőszerkezetet. Nenad Erić hozzáfűzte, a régi házrész felújítását is tervbe vették, ahogy érkezik a segítség, olyan ütemben végzik. A szakemberek a munkájukkal járulnak hozzá a jótékonykodáshoz. Nagy gondot okoz, hogy a ház tulajdonjoga sincs elintézve, valamint villanyáram sincs, a kamat ugyanis felduzzasztotta az adósságot, és lekapcsolták a családot a hálózatról. A munkálatok idejére a szomszédtól kölcsönzik az áramot, de mindenképpen azon dolgoznak, hogy elintézzék a visszakapcsolást.

A tizenegy éves Valentin szorgoskodik

A beszélgetés már az új nappaliban folyt, melynek folytatásában a fürdőszobák is helyet kaptak. A tágas épületrészben ünnepelték a közelmúltban az egyik Szarvák nagylány születésnapját, hatalmas öröm, boldogság uralkodott náluk. És mindezek mellett még ajándékot is kapott, volt torta, valódi szülinapi bulit varázsoltak neki.

A családanya, Szarvák Gabriella elmondta, nagyon hálásak a barátjuknak, Nenadnak, hogy felkarolta őket, és valóban minden ismerősét megszólította, hogy aki amilyen módon tud, segítsen nekik. Hihetetlen, de a szakemberek jöttek, és díjmentesen tették a dolgukat. Az anyuka bevallotta, az első napon úgy gondolta, rendben van, nagy a tömeg, de másnapra már biztosan minden a régi lesz, csökken a lelkesedés. Ám nem így történt, mert nap mint nap váltogatták egymást a szakmunkások, és a legjobb belátásuk szerint azon iparkodtak, hogy mielőbb rendezzék Szarvákék házát. Hihetetlen volt végignézni, az épülő új házrész miként alakul ki.

A felújításban segédkezők egy csoportja

Az udvarban most nagy a káosz a sok lom miatt, semminek nincs helye. Építőanyag is van, de szeméttelepre való dolgokban, kacatokban sincs hiány, viszont mindenki iparkodik, hogy lakható otthonná váljon Szarvákék háza.

Leontina, az egyik lányka már a jövőképet is felvázolta. Öröm volt hallgatni, amint mesélte, bizony lesz majd egy lányos és egy fiús szoba, miután sikerül felújítani a meglévő helyiségeket. Azt sem hallgatta el a kislány, hogy mindannyian dolgoztak, senki sem keresett kibúvót. Még a legapróbb gyermek, Józsika is ott sertepertélt a nagyok között, botladozva a tégladarabban, és közben játszadozott a kiskutyákkal, kismacskákkal, vagy éppen a libáktól próbált elszökni.

A népes család egy része

Valentin, a tizenegy éves fiú elleste a munkák lényegét, és olyan buzgón dolgozott, mint egy felnőtt. A mesterek nem győztek csodálkozni rajta, milyen tanulékony, és mennyire kezére áll a munka. Még a meglett embereknek is példát mutathatna serénykedésével, mert falazott, meszelt, csempézett. Közben iskolába is járt, mert a tanulásról sem szabad megfeledkezni.

Szarvákék háza táján még sok munka lesz, de hála istennek jóakaratú emberekben és szorgos mesterekben, munkásokban nincs hiány, sőt az újabbnál újabb segélyek is érkeznek.

A tervek tovább szövődnek, és mint Nenad Erić fogalmazott, ő addig nem áll le, amíg megfelelő, emberhez méltó körülményeket nem alakítanak ki a családnak, mert megérdemlik, hiszen nem munkakerülők, inkább nagyon is szorgalmasak mindannyian. A gyerekek pedig tisztelettudóak, a kevésnek is örülnek. Legutóbb éppen a magánvállalkozó adta hírül az egyik közösségi portálon, hogy munkalehetőséget kínáltak a két szülőnek, és a jövőben nem alamizsnáért fognak gürcölni, hanem tisztességes fizetésért.

A régi házon is végeztek felújítási munkálatokat (a szerző és a Facebook felvételei)