— Valójában a zárdakápolna felújítása már jó néhány éve tart annak köszönhetően, hogy amikor a kollégium felújítása elkezdődött, akkor született egy olyan határozat, hogy a külső részét a kápolnának hozzáveszik ehhez a projektumhoz. Így a kollégiummal együtt a kápolnának a külső felújítása is befejeződött, mely magában foglalta a tetőzet rendbetételét, beázások voltak ugyanis, és ezt nagyon fontos volt elvégezni, valamint a külső festését. Amikor láttuk, hogy ilyen szép lett kívülről a kápolna, akkor elhatároztuk, megpróbáljuk belülről is, ha nem is az eredeti állapotába visszaállítani, de tekintettel arra, hogy műemlék, annak megfelelően egy teljes felújítást elkezdeni — mesélte Julianna nővér, majd hozzáfűzte, többlépcsős módszerrel kénytelenek ezt végbevinni.

— A következő legfontosabb dolog a beázások megszüntetése után a fa nedvességének a kiküszöbölése volt, úgyhogy az első lépcsőben ehhez kerestünk pénzügyi forrást. Egy egyházi pályázaton a Miniszterelnöki Hivataltól, illetve a Bethlen Gábor Alapkezelő által kaptunk akkora összeget, hogy meg tudtuk csinálni a fal átvágását ahhoz, hogy a kápolnának a vizesedését megszüntessük, meg egyéb kisebb munkákat, melyekre abban a pillanatban szükség volt. A második részben a Nemzeti Újrakezdési Program révén jutottunk támogatáshoz. Ennek keretében felszedték a régi padlózatát a kápolnának, beépítették a padlófűtéshez szükséges elemeket, és lebetonozták. Tehát most a padlózat már csak arra vár, hogy a járólapokat lerakják. A következő nagy projektumunk, melyet részben még az egyházi pályázatból tudtunk finanszírozni, részben pedig a Teleki László Alapítványtól kaptunk hozzá egy jelentős összeget, az ablakoknak a cseréje volt. Szerettük volna hőszigetelő ablakokra cserélni a régieket, hiszen négy hatalmas nyílászáróról van szó, mely miatt nyáron nagyon-nagyon meleg volt a kápolna, télen pedig hideg. Jelenleg ez a harmadik fázis fejeződött be december 15-ével. Teljesen kicserélték minden elemét az ablaknak, új kereteket készítettek, és hőszigetelő üvegeket helyeztek be. Ehhez fel kellett állványozni az épületnek egy részét. Megtörtént az ablakok cseréje is — magyarázta Julianna nővér.

Elmondta még, hogy most, a következő fázisban, a karzatot kell rendbe tenniük, a régi lépcsőzetet ugyanis már lebontották, mert anélkül nem fértek volna hozzá az ablakokhoz. Csigalépcsővel szeretnék megoldani, hogy a karzatra fel lehessen jutni.

— Ez most a következő lépés, illetve ki kell még cserélni a sekrestyében is két ablakot, de azok már jóval kisebbek és teljesen más stílusúak, mint amelyek a templomhajóban helyezkednek el. Saját forrásból restauráltuk az eredeti oltárképet, és arra várunk, hogy visszatehessük az eredeti helyére. Az oltárkép Borromeo Szent Károlyt ábrázolja. Maga az egész zárdaegység, az iskola, a kolostor, a kápolna annak idején Szathmáry Karolinának a hagyatékából tudott elindulni, fejlődni és egyre nagyobbra növekedni. Mivel Karolina védőszentje Szent Károly volt, a nővérek úgy gondolták, neki szentelik ezt a kápolnát. Egy hagyományt is elindítottak, hogy Borromeo Szent Károly ünnepén, mely novemberben van, minden évben szentmisét tartanak a Szathmáry család lelki üdvéért. Ezt mi sokáig nem tudtuk, de miután egy évkönyvben olvastunk róla, immár jó néhány éve mi is követjük ezt a hagyományt. A székesegyházban szentmisét mutatunk be a Szathmáry család elhunyt tagjaiért, és szeretnénk, hogyha az eredeti oltárkép visszakerülne. Nagyon köszönjük Magyarország Kormányának, a Teleki László Alapítványnak, hogy hozzájárulnak ehhez a nagy munkához, és segítenek abban, hogy a hitélet fejlődhessen itt. Emellett ez egy magyar turisztikai gyöngyszeme is lesz Nagybecskereknek, hiszen nagyon érdekes dolgokra bukkantunk a kép restaurálása során azzal kapcsolatban, hogy mennyi magyar vonatkozása van ennek a festménynek. Valójában az egykori zárda épülete közepe táján álló kápolna mint egy ékkő, úgy helyezkedik el a két épületszárny között, ahol nagyon meghitt rendezvényeket tartottak régebben, amikor a leányok ballagási ünnepségei folytak.

Gizella nővér a zárdakápolna történetéről elmondta, a kápolnának — a krónikánk szerint — 1889. november 4-én, Borromeo Szent Károly ünnepén volt a hivatalos megnyitása, szentelése. Nagyon szép esemény volt, az újság arról cikkezett, milyen nagy örömmel fogadta a város, hogy a nővérek kápolnát nyitottak. Utána sokáig mindennap reggel 6 órakor volt ott szentmise, mielőtt a nővérek iskolába mentek, illetve elkezdtek a gyermekekkel foglalkozni. Erre a reggeli szentmisére kívülről is jöhettek a hívek, és akkoriban az emberek ezt nagyon szerették.

Azt is megtudtuk, hogy a nővéreknek az volt a céljuk, hogy legyen egy kápolna, ahova nemcsak ők, hanem mindenki bemehet imádkozni. Egész nap nyitva tartott, állandóan volt oltáriszentség, lehetőség az imára. Mivel a nővérek abban az időszakban még nem jártak ki, hogy ne legyen összeütközés a hívekkel, a kóruson át közelítették meg a kápolnát, és részükre egy külön karzat is létezett. Persze a kápolnát nagyon megviselte az I. és a II. világháború, de a nővérek mindig szépítették, nézték, hogy a korral haladjanak, sőt egy lépéssel előrébb is voltak. Igyekeztek modernizálni, és arra törekedtek, hogy alkalmat adjanak az embereknek a Jóistennel való találkozásra.

A munkálatok is ehhez járulnak hozzá, hogy a kápolna mielőbb a nővérek, a kollégiumban lakó lányok és a hívek szolgálatába álljon, hogy bármikor betérhessenek egy-egy imára.

A Boldogasszony Iskolanővérek felvételei