A tánc egy művészeti ág, amely a test (jellemzően ritmikus zenére történő) mozgásával fejez ki érzelmeket, épít társadalmi kapcsolatokat, de spirituális tartalommal is bírhat. Az emberek közötti nem verbális kommunikáció eszközének is tekinthető, de a szót más élőlényekre, például az állatok vonatkozásában is használják (méhtánc és remegő tánc). A sportok közül a torna, műkorcsolya és jégtánc, illetve a szinkronúszás tartalmaz táncelemeket, a harcművészetek formagyakorlatait pedig gyakran hasonlítják tánchoz. A nyelv gyakran az élettelen tárgyak mozgását is táncként írja le. Annak meghatározása, hogy mi minősül táncnak, nagyban függ társadalmi, kulturális, esztétikai, művészi és erkölcsi szempontoktól vagy a funkcionális mozgásoktól (pl. néptánc) a baletthez hasonló virtuóz technikákig. A tánc célja lehet minél több ember mozgósítása, de vannak társasági táncok és közönség számára előadott táncok is. A tánc lehet ünnepélyes, versenyszerű vagy akár erotikus is. A táncmozdulatok lehetnek közvetlen tartalom nélküliek (mint a balettben vagy az európai népi táncokban), de bírhatnak jelnyelvi vagy szimbolikus jelentéssel, amint számos ázsiai tánc. A tánc kifejezhet gondolatokat, érzelmeket, vagy elmondhat egy történetet is. A tánc nemzetközi világnapját április 29-én tartják. Az ünnepet 1982-ben az UNESCO Nemzetközi Színházi Intézetének egy részlege, a Nemzetközi Táncbizottság hozta létre. Időpontját Jean-Georges Noverre francia táncos és balettművész születésnapjára tették. A nemzetközi táncnap céljai közé tartozik a tánc népszerűsítése az általános felfogásban, és hogy arra ösztönözzék a kormányokat, hogy minél nagyobb teret szenteljenek a táncnak az oktatási rendszerben az alapfokú oktatástól egészen az egyetemig. Sokan szeretnék, ha úgy táncolnánk, ahogy ők fütyülnek. Az elmúlt években bebizonyosodott, hogy a szolgáltatott zene csak a társaság egy kis részének nyerte el a tetszését. Ha a vendégek unatkoznak és csak üldögélnek, akkor általában nem bennük van a hiba. Ilyen esetekben a karmester-, illetve a prímáscsere csodákat tud tenni. S akkor azok fújhatnák az indulót, akik eddig nem tehették, a karmesterek pedig a táncparketten mutathatnák meg, hogy valóban olyan ügyetlenek és tehetetlenek-e, amint azt karmesterként bizonyítottak. Megtáncoltatják-e? - kérdeztük a héten kedves olvasóinkat.
SZABÓ Julianna zombori nyugdíjas:
- De még mennyire! Fiatalkoromban, lánykoromban bizony gyakran megtáncoltattak a legények. Rengeteget jártunk bálokba, különböző mulatságokba, hiszen imádtam táncolni, és gyakran egész este talpon voltam, csak úgy roptam, pörögtem-forogtam. Valahogy akkoriban ki sem fáradtam, no persze fiatal voltam, s alighogy véget ért az egyik mulatság, máris számoltuk a napokat, hogy mikor mehetünk újra bálba. Az akkori idők is nehezek voltak, de valahogy mégis jobbkedvűek voltak az emberek, nem annyira temetkeztünk bele a mindennapi gondokba, mint manapság. A mai világban mosolygós embert alig lehet látni, régebben ez nem így volt. Dolgoztunk, mulattunk, s könnyebben éltünk, mint most. A mostani középkorosztály is eljárogat ugyan bálba, de ma már a legtöbb helyen csak álmodnak a telt házról, a fiatalok pedig inkább csak a diszkókban élik ki magukat, más szórakozóhelyre és mulatásokra ritkán járnak.
BATHÁZI Ákos szabadkai munkanélküli:
- Amikor még munkaviszonyban voltam, bizony gyakran megtáncoltatott a főnököm és a magasabb beosztású munkatársaim. Nem esett jól, de kénytelen voltam eltűrni, hiszen az ember a munkahelye megtartásáért sok mindent kénytelen elviselni. Sohasem értettem azokat az embereket, akik abban lelték örömüket, hogy másokat kihasználjanak, megtáncoltassanak, hogy parancsolgassanak nekik.
KOZMA Krisztina királyhalmi közgazdász technikus:
- Talán nem véletlen, de épp a napokban jutott eszembe, hogy az idén immár tizedik éve, hogy táncolni kezdtem. De hosszú idő telt el azóta. Kezdetben én is ugyanolyan botlábú voltam, mint sokan mások, de mára már büszkén mondhatom, hogy nem volt hiábavaló ez a tízévi fáradozás. És most már nemcsak hobbim a tánc... Úgy is mondhatnám, hogy kicsit olyan, mint az élet: néha túl könnyed, máskor lendületes és magával ragadó, olykor pedig nagyon kemény, és rettentően nehéz. A szenvedélyemmé vált a tánc, amiben felszabadulhatok, amiben az lehetek, aki vagyok, amelyben nincsenek szabályok, mint valami játékban. Mielőtt fellépnék, mindig nagy lámpalázam van, de amint a színpadra kerülök, egyszerre minden eltűnik, és csak a tánc számít. Sajnos tudom, hogy örökké ez sem tarthat, mint ahogy semmi sem, de amíg lehet, táncolok.
SZÁRAZ Áron, szabadkai fizikus:
- Igen meg. Olykor úgy érzem magam, mint az a westernhős, akit filmbeli ellenfele körbelövöldöz, ő pedig nem győzi kapkodni a lábát, nehogy eltalálja. Én is ugyanígy táncolok, amikor ugyanezt teszi velem az állam. A zenét is ő húzza, meg a ritmust is ő diktálja. Néha - talán éppen ilyen világnapok alkalmával - vissza kellene venni tőle a vezetést, és határozott mozdulattal, szemérmetlenül meg kellene emelni a szoknyáját, hogy ha mást nem is, de egy kis élvezetet nyújtson. A megfelelő partner bárki lehet. Csak azon múlik, hogy ha felkérjük, elfogadja-e, és szeretné-e követni a ritmust, amit más diktál. Én készen állok rá: mind a felkérő, mind a felkért oldaláról.