
Mindenkinek vannak álmai. Sokaknak sajnos egy egész élet sem elegendő a megvalósításukhoz, mások pedig, mintha szerencsés csillagzat alatt születtek volna, képesek a beteljesítésükre.

Hétéves korom óta a sport szerelmese vagyok. Első élményem a szarajevói téli olimpiához köthető, amikor még az óvodából is kimaradtam, csakhogy élvezhessem a téli sportok hőseinek nemes küzdelmét. Már akkor elhatároztam, hogy felnőttként én bizony valamilyen sporttal kapcsolatos hivatást szeretnék űzni. Az utcabeli labdarúgó-örökrangadók alkalmával gyakran kiálltam a pálya szélére, és hangosan beszéltem arról, amit az út porában láttam. Ekkor már tudtam, hogy csakis sportújságíró vagy sportriporter leszek, mert más engem nem érdekel.
Mindig is célratörő voltam, sosem engedtem a negyvennyolcból, amit elhatároztam, azt tűzön-vízen keresztül meg is valósítottam. A sors úgy akarta, hogy tizenöt évvel ezelőtt egyik álmom, a sportújságírás valóra váljon, az elmúlt évben pedig a sportkommentátori szerepkört is kipróbálhattam. Még akkor sem gondoltam arra, hogy a sporttal kapcsolatos tevékenységem még magasabb fokra fejlesszem, egy könyv kiadásáról pedig álmodni sem mertem, hiszen az a költők, írók „kiváltsága”, az egyszerű, munkáját alázattal és megszállottsággal végző sportújságíróknak nem jár az efféle „fényűzésből”. Manapság azonban már bárki hozzányúlhat a sporthoz, ezért úgy döntöttem, hogy a sportújságírói betyárbecsület megvédése érdekében ki kell adnunk egy könyvet, melyben a mi (sport)hőseink előtt tisztelgünk! Аzok előtt a vajdasági magyar sportolók, edzők és sportmunkások előtt, akik a vajdasági magyarság jó hírét viszik szerte a nagyvilágba. Ők huszonkilencen — ennél lényegesen többen vannak, de a kezdő „körbe” nem fért bele mindenki — azok, akik veszíteni is emelt fővel tudnak, és a vereség okát sohasem másban, hanem csakis magukban keresik. A sport iránti szeretet, a sportolás iránti elkötelezettség, a sporttársak, az ellenfelek iránti tisztelet és megbecsülés jellemzi őket.
A hősöket általában ünneplik, ünnepeltetik magukat. A mi sporthőseink viszont nem azért sportolnak, hogy magukra irányítsák a közvélemény figyelmét. Ők nem sztárok, nem is képzelik magukat annak, csak hősök, akik teszik a dolgukat. A mi hőseink, akikre büszkék lehetünk!