Késő este érkeztem Doroszlóra — látni szerettem volna a kegyhelynek azt az arcát is, amely nem járja be a médiát. A korábbi évek gyakorlatától eltérően kihagytam az előesti szentmisét és a gyertyás körmenetet is, pedig ezek meghittsége áll hozzám a legközelebb. A 22 órai szentségimádásra készítettem fel lelkemet. A majdnem kétórás magányos autózás segítette a ráhangolódást. Ahogy közeledtem Vajdaság legrégebbi és legnagyobb Mária-kegyhelyéhez, egyre sürgetőbben vágytam a megérkezésre. Óriási örömet éreztem, amikor a majdnem zsúfolt parkolóból megpillantottam a jól ismert, folyamatosan fejlesztett, korszerűsített épületeket, a magasba nyúló tornyot, a szabadtéri oltár elé helyezett padokon ülő zarándokokat, a Mária-szobor és a csodakút előtt, körül sorakozó emberek sokaságát, a gyertyát gyújtó kezeket és az áhítattal teli arcokat. Eszembe jutottak Stock János fotói a Szentkút Facebook-oldaláról, melyek a készülődés napjairól számoltak be, az egyik bejegyzés alatt a következő szöveggel:

Kisboldogasszony ünnepe falunk legnagyobb eseménye, ez egy jó alkalom, hogy megmutassuk a „szép arcunkat”. Mivel van a gond, kérdezné a jámbor. Hát a segíteni akaró kezekkel… ugyanis kevés van belőlük. Erősítsd a közösséget, légy büszke, hogy a Délvidék legnagyobb zarándokhelyének vagy a részese, számítunk rád! Hajrá! 

Mint később megtudtam, a faluban éppen hagyományos doroszlói lakodalomra készültek, ez sok segítő kezet elvett a kegyhelytől, ám akik eljöttek, megsokszorozták erejüket, így a zarándokok többsége ebből mit sem vett észre, csupán egy-egy figyelmes éjszakai szemlélődőnek tűnt fel, hogy éjfél előtt milyen lázas igyekezettel szedte össze egy férfi a felhalmozódott  gyertyaviaszt a hatalmas mécsestartókból, hogy a Mária-szobor előtti virágokat két gondos kézpár helyezi vízbe, majd a legszebbeket felviszi a kegytemplomba, hogy a szemeteszsákok ürítése és a takarítás lassabban halad, mint máskor szokott.

A recepción többedmagával szolgálatot vállaló Klemm Valéria kántor, a Keresztény Értelmiségi Kör doroszlói csoportjának vezetője, a helyi általános iskola igazgatója évek óta jelen van a megszámlálhatatlan láthatatlan szolgálatban Doroszlón.

— A Szentkútra érkezőknek az év minden napján lehetőségük van megpihenni, és gyönyörködni a tágas, rózsákkal övezett, szorgos kezek gondoskodását dicsérő, rendezett parkban, melyet a doroszlói Rózsafüzér Koszorú, valamint a Keresztény Magyar Nyugdíjas-egyesület tagjai gondoznak. Aktívan kiveszik részüket a folyamatos karbantartásból a Szent György Lovagrend tagjai, illetve számos helybéli vállalkozó. A Szentkút sokoldalúságából következik a szolgálatok sokoldalúsága is. A Kisboldogasszony-napi kétnapos búcsú idején a nagyszámú egyházi méltóság — püspökök, papok, diakónusok — mellett világiak, nők és férfiak, fiatalok és a mindig fiatalok is itt vannak. Ilyenkor jelenik meg szolgálatával az asszisztencia, a zenei szolgálattal kórusok, kántorok állítják Isten dicséretébe talentumaikat. A különféle alkalmak, a szentmisék, áhítatok és körmenetek előkészítésében sekrestyések csoportja segédkezik. A parkoltatást évek óta a helyi Önkéntes Tűzoltó Egyesület tagjai végzik. A rendfenntartásról a zombori rendőrség, az orvosi felügyeletről a zombori mentőszolgálat alkalmazottai gondoskodnak. Az étkeztetésben az idén tizenkét-tizenhárom fiatal segédkezett, az adminisztrációs tevékenységekben pedig az iskola három dolgozója és hat helyi lakos: egyetemista, könyvtáros, boltos a munka mellett, óvónő a lányaival, két háztartásbeli anyuka, majd a férjek is megjelentek. A szomszédos magyar falvak, Gombos, Kupuszina és Szilágyi felajánlva segítségét önkéntesek munkájával támogatott bennünket. Minden nehézség ellenére a tavalyi és a tavalyelőtti COVID-helyzet után most felszabadultabb, mosolygósabb volt mindenki, legyen az szolgálatot végző hívő ember vagy zarándok. 

A Mária Rádió a búcsú teljes programját élőben közvetítette. A hallgatókkal SMS formájában tartották a kapcsolatot, a közösségi oldalon élő videókat tettek közzé. Egy belső stúdiós közreműködésével Doroszlón négy munkatárs és egy önkéntes végezte ezt a nemes szolgálatot. A mindig mosolygó, gazdag lelkű Szabó Réka szerkesztő ezúttal riporterkedett, az atyákkal és a zarándokokkal beszélgetett.

— Úgy érkeztem meg a Szentkútra, hogy szeretnék valami szépet alkotni, viszont erőlködésnek, izomszagúnak éreztem mindaddig — úgy szoktam nevezni ezt az állapotot, hogy száraz a lélek —, amíg nem engedtem be a Lelket, mégpedig azért, mert én akartam a saját magam akaratát megvalósítani, holott valójában a Jóisten, úgy tűnik, egészen mást szánt nekem erre a napra. A Mária Rádióban való munka szolgálat, mely lélek nélkül nem működik, és ha száraz a lélek, a legjobb hallgatni, félrevonulni és imádkozni, csendben lenni. És akkora nagy erőt kaptam a Szentlélek által, hogy most már teljes odaadással, a Jóistenre hagyatkozva igyekszem ezt a szolgálatot végezni.

A „backstage-ben” a magyarkanizsai Horváth Ákos atyára lettem figyelmes, ezúttal is a tőle megszokott közvetlenséggel, lendülettel és teljes odaadással beszélt. Szolgálatban hatodik éve van a doroszlói búcsúban, zarándoklatban majd egy évtizede.

— A háttérben dolgozom a doroszlói búcsú alatt, a liturgikus dolgokért vagyok felelős egy másik paptestvéremmel, Baráth Gábor atyával. Éppen ma volt egy kedves élményem, amikor megérkeztem, és leparkoltam az autóval, az egyik kedves szervező odajött hozzám: Végre megjöttél, atya, annyira vártunk! Gyere, nyugtasd le az embereket! Én a sekrestyében vagyok a legtöbbet, a sekrestyéseket kellett megnyugtatni, hiszen ők laikus emberek, a részleteket jól tudják, de az egészet mi látjuk át, hiszen Verebélyi Árpád kegyhelyigazgató velünk egyeztet, és mi mondjuk meg nekik, hogy mely dolgokat kell kivinni a szertartásokhoz, és mikor.

A szentségimádás áhítatos, megnyugtató csendje, közös imái, énekei Széll József atya végtelenül őszinte, szívhez szóló vezetésével azt az egész évre szóló lelki kapaszkodót adták, amelyre vágytam.

Jó volt hallgatni az atya kérő hangját, együtt imádkozni a szabad ég alatt, és együtt énekelni a Béke Fejedelme népéneket, békét kérve szívünknek, családunknak, nemzetünknek, a világnak.