A pestis továbbra is létező betegség, és a világ egyes területein manapság is előfordulhat. A modern orvostudomány antibiotikumokkal már hatékonyan tudja kezelni, ám védőoltás még nem létezik rá.

Eddig úgy hittük, a pestis kitöréséért és terjesztéséért a patkányok voltak felelősek, viszont a tudósok most azt állítják, a betegség a középkorban emberről emberre terjedt, és nem a patkányoktól származott, mint ahogyan azt korábban gondolták.

A kutatók a DNS elemzésével és más vizsgálatokkal állapították meg, hogy a betegséget valószínűleg bolháktól kapták el azok az emberek, akik a fertőzött állatokkal érintkeztek. Az elsőként felmerült teória szerint a patkányok hordozták a bolhákat, melyek terjesztették a betegséget. Ez az elmélet azonban nem magyarázta meg azokat a jelenségeket, amelyek a pestis terjedésével kapcsolatosak voltak, például, hogy a betegség hogyan tudott olyan gyorsan elharapózni az emberek között, és miért volt annyira halálos.

Egy 2017-beli kísérlet három forgatókönyvet vett számításba. Az egyik a jól ismert, kizárólag patkányok által okozott fertőzés volt, a másik a levegőben való terjedés lehetősége, a harmadik pedig az a feltételezés, hogy a kórt okozó baktériumot az emberek a saját testükön és ruhájukon hordozták, majd továbbadták másoknak, ezzel elősegítve a pestis hatékony, gyors burjánzását világszerte. A rendelkezésre álló adatok alapján a kutatók arra jutottak, hogy a harmadik a legvalószínűbb, vagyis sokkal inkább okolhatóak az emberek a középkori pandémiáért, mint a patkányok. A betegség azért terjedhetett el olyan gyorsan, mert a középkori emberek nagy számban éltek egymás mellett, és nem voltak tisztában azzal, hogyan kell megvédeni magukat a fertőzéstől. Emellett a betegséget terjesztő bolhákat a rossz higiéniai körülmények is segítették. A betegség térhódítása pedig az emberi tevékenységekkel is összefüggött, mivel állatokkal kereskedtek, és a fertőzött állatokat (velük együtt a pestist terjesztő bolhákat és tetveket is) nagy távolságokon át szállították, így a betegség sokkal gyorsabban terjedhetett, mint ahogyan a rágcsálók képesek lettek volna mozogni a városok között.

Nem tudni, hogy mikortól és ki kezdte el hibáztatni a patkányokat, de a korabeli emberek úgy vélték, a madarak a betegség hordozói, ezért a járvány idején az úgynevezett pestisdoktorok különleges védőruhát viseltek, mely ma már a fekete halál történetének szimbólumává vált. Az álarcot madárszerű arccal és hosszú csőrrel tervezték, és illatos fűszer-, illetve gyógynövényekkel (fahéj, mirha, zsálya, méz) töltötték meg annak érdekében, hogy elfedjék a szagokat, melyek a levegőben terjengtek. Ezek a doktorok nem voltak valódi orvosok, az volt a szerepük, hogy diagnosztizálják a betegséget, megfigyeljék a fertőzötteket, és izolálják őket a társadalomtól. A fekete halál idején a pestisdoktorokra hősként tekintettek, akik azért kockáztatják az életüket, hogy megóvják az embereket a járvány terjedésétől.