„Különös, a magyar nyelvben összecseng és egymásból következik ez a két szó: ölés és ölelés” — mondta Márai Sándor.
A kopott rendelő ablakán kitekintve különös és rettentő látvány fogad. Egy döglött (vagy megölt?) galamb rekedt meg a gaz ölelésében. Talán több is nyugszik békében szerteszét, viszont láthatatlan, mert a végtelennek tűnő gaztenger játszva elnyeli. (A gyepmester és a fűnyíró ismeretlen fogalom, vagy a kettő ugyanazt jelenti?)
...És végtelenül védtelennek látszanak mindazok, aki a váróteremben gubbasztanak. Várnak.
Az egyikük alsó lábszárát finoman feszülő fásli öleli át. A vér rögeszméje, hogy ölelésre vágyik. Ehhez nem mindig elég az ér. Csak azt ne mondja most senki, hogy nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Mert van! A gaz törékeny szárát például lehetetlen eltörni. Eltörni tőben.
Az iskolaudvarban frissen ültetett facsemetéket már gyerekjáték.
Mielőtt felcseperednének. Mielőtt átmásolnák a mintát az összeölelkező fákról. Korábban azt hittem, hogy egyetlen ilyen fapár van a városban. Aztán egy hosszúra nyúlt utcában, a gaztenger közelében, többre is felfigyeltem, és megelégedetten nyugtáztam, hogy ők már rájöttek: így könnyebb, szebb és hathatósabb az élet. Ráadásul példamutatóak lettek. És adakozóak. Amikor virágzanak és illatukkal átölelnek. Nem kell attól tartanunk, hogy mögöttünk a kezükben mérgezett élű tőrt szorongatnak. Ez inkább afféle emberi szokás. Szerencsére vannak, akik kioktatnak, megmagyarázzák, hogy mit jelent, ha ölelés közben a hátadon, a válladon vagy éppen a derekadon pásztáz a másik keze.
Mert megannyifajta ölelés van. Baráti (különös lelki támasz és kötelék), szerelmi („elfogyni az ölelésben”, ahogyan azt Ady is akarta), védelmező, vigasztaló, birtokló, távolságtartóan felszínes (tudománytalanul: a London-híd), meghitten bensőséges (amikor letargiádban valaki finoman rád ijeszt, hogy felébredj) és... még lehetne folytatni a sort.
Ülsz az ölelés várótermében. Amikor sorra kerülsz, a háttérben a Don’t Give Up szól (tudod, a hozzá készült videóban P. és K. egymás nyakába borulnak). És közben arra gondolsz, jó volna megrekedni egy ilyen ölelésben. Jó volna. Ha volna... (Van.)