— Újvidéken születtem, a Szakállas család második gyermekeként 1984-ben. Gyermekkorom egy részét Piroson, az anyai nagyszülők házában töltöttem, mielőtt szüleimmel és bátyámmal véglegesen beköltöztünk Újvidékre, ahol jelenleg is élek. Újvidék volt az a város, ahol elindultam a tanulás rögös útján. Óvoda, majd a Petőfi Sándor Általános Iskola és a Svetozar Marković Gimnázium következett, természetesen mindenütt magyar tagozatra jártam. A tanulás nem esett nehezemre, a könyv ugyanis családunk mindennapjainak része volt. Édesanyám a bölcsészeti, apám pedig jogtudományi karon végzett, mindketten a Vajdasági Rádió és Televízió alkalmazottjai voltak, folyamatosan írtak, olvastak. A gimnázium befejeztével beiratkoztam az Újvidéki Egyetem Jogi Karára. A harmadik év után, egy nemzetközi csereprogram révén jutottam el a németországi Greifswald Állam- és Jogtudományi Karára. A vizsgaeredményeimet Újvidéken elismerték, így hamarosan diplomáztam. A tartományi székvárosban fejeztem be mestertanulmányaimat, és kiváló eredményeimnek köszönhetően díjban is részesültem. A gyakorlatszerzési évek következtek, ismét Németország, a Bundestag, a parlament alsóháza, ott fél évet töltöttem, majd magyarországi képzések, végül pedig az Újvidéki Alapfokú Bíróság. Tíz évvel ezelőtt kerültem a tartományi közigazgatási szervekhez. Különféle munkakörökben dolgoztam, míg 2016-ban nekem jutott a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi — Nemzeti Közösségi Titkárság altitkári tisztsége. Előtte Belgrádban a külügyminisztériumban befejeztem a Koča Popović Diplomáciai Akadémiát, és időközben letettem az igazságügyi szakvizsgát is. A magyar és a szerb nyelv mellett folyékonyan beszélek németül és angolul, de a franciát is aránylag jól ismerem.

* Milyen feladatokat látott el a titkárságon, és milyen tapasztalatokat szerzett?

— Az akkori tartományi oktatási titkárságon először munkatárs, illetve szakmunkatárs voltam, az altitkári tisztség előtt pedig tanácsosként dolgoztam. Tehát ismerem a titkárság tevékenységének megannyi szakterületét. Okmányokat fogalmaztam, terepet jártam, meghallgattam az embereket, majd a problémák megoldásán munkálkodtam. Örömömre szolgál, hogy hozzájárulhattam a magyar oktatási intézmények eredményesebb működéséhez, valamint számos épület, épületrész megújításához. Az elmúlt évek során külföldön is sok helyen megfordultam, ahol a vajdasági magyarok helyzetét ismertettem — különös tekintettel az oktatási, nemzetmegtartási kérdésekre.

* Nyilas Mihály jobbkeze volt, őt váltja. Milyen érzéseket kelt a megválasztása önben? Milyen ambíciókkal lát feladatához az új tisztségben?

— Nyilas Mihály úrral hat éven keresztül sikeresen együttműködtem. A kezdetektől fogva céltudatosan vezette a titkárságot, és példát mutatott, hogy kellő kitartással, jó tervezéssel bármilyen összetettnek tűnő feladatot is meg lehet valósítani. Biztos vagyok benne, hogy ez a tapasztalat hasznomra válik az elkövetkező időszakban. Tisztában vagyok vele, hogy milyen jelentősége van az oktatói-nevelői munkának, azon belül pedig a nemzeti kisebbségekhez tartozó fiatalok képzésének. Ez ugyanis megmaradásuk, megmaradásunk egyik alapfeltétele. Az a nemzet, amelynek nincs értelmisége, nincsenek tanult szakemberei, nehezen boldogul a mai világban. A nemzeti hovatartozás, maga a tudat, hogy egy nagy múltú, dicső, de sok megpróbáltatást megélt nemzet tagjai vagyunk, kötelez bennünket. Mindenkinek, de különösen a tisztségben levőknek az a feladatuk, hogy azt a tapasztalatot és tudást, amely nemzetünket élteti, átadják a következő nemzedékeknek. Arra fogok törekedni, hogy a legjobb lehetőségeket teremtsem meg az anyanyelvű oktatáshoz minden diák, különösen a vajdasági magyar tanulók számára.

* Az oktatás, a jogalkotás, a közigazgatás és a nemzeti közösségi területeken mely feladatok élveznek prioritást?

— Számos célunk van, melyek közül csupán néhányat emelnék ki: az oktatás terén a kis létszámú osztályok megőrzése, a korszerű tankönyvekről való gondoskodás, melyhez elengedhetetlen a Magyar Nemzeti Tanáccsal való szoros együttműködés, továbbá fontosnak tartom, hogy az egyházi alapítású oktatási intézményeink zavartalan munkáját is lehetővé tegyük. A jogalkotás területén az a feladatunk, hogy gondot viseljünk arra, hogy a tartományi előírások összhangban legyenek az alkotmánnyal, a törvényekkel és más előírásokkal. Hatványozott figyelmet kell fordítani arra, hogy a tartományi autonómia keretében éljünk a kisebbségi többletjogainkkal, ami csak akkor lehetséges, ha a tartomány gyakorolja hatásköreit. A nemzeti kisebbségeket illetően jelentősnek tartom a már meglevő jogok következetes érvényesítését.

* Kormányalelnökként milyen pluszfeladatai lesznek?

— Idesorolhatnám a folyó ügyek hatékony intézését, a titkárságok közötti gördülékeny együttműködést. Hiszen számos olyan tevékenység van — például felsőoktatás, művelődés, gazdaságfejlesztés, egészségügy —, amely a kisebbségi sorsban élőket is hatványozottan érinti. A felsorolt területek nem kizárólagosak, valójában mindenhol, ahol közösségi érdekek vannak, jelen leszek, hiszen a Vajdasági Magyar Szövetség átfogóan foglalkozik minden témakörrel.

* Beszéljünk a koronavírus-járványról is: várható-e, hogy az áldatlan helyzet miatt hamarosan át kell majd térni a távoktatásra?

— A járványügyi helyzet napról napra kedvezőtlenebb, így valószínű, hogy a közeljövőben újabb döntéseket hoz a köztársasági válságstáb, ami biztosan hatással lesz az iskolák működésére. Az intézkedések végrehajtásában a titkárság is részt vesz. A távoktatással kapcsolatban most már számos tapasztalatunk van, és mindannyian tudjuk, hogy hosszú ideig nem igazán helyettesítheti a tantermi oktatást, ezért csak akkor kell alkalmazni, ha más már nem maradt hátra. A távoktatás megszervezésében eddig is nagy szerep jutott a Magyar Nemzeti Tanácsnak, mely ez alkalommal is teljesítette ezt a nem könnyű feladatot. Tisztában vagyok vele, hogy ennek a módszernek nemkívánatos hozadékaként a diákok megtapasztalhatják a szociális interakció hiányát, valamint a szülőknek is külön kihívás a napi rutin megszervezése, az eszközök előteremtése. Ha mégis át kellene állni a távoktatásra, szem előtt tartva az imént felsoroltakat, minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy a tanítás a lehető legrövidebb időn belül visszatérjen a normális mederbe.

* Arra kérem, egy kicsit magánemberként is mutatkozzon be.

— Nemrég mondtam ki a boldogító igent, Bernadett-tel a jövőnket tervezgetjük nap mint nap. Kedvelem a társaságot, sok barátom, ismerősöm van országon innen és túl. Szeretem a komolyzenét — zongorázni tanultam —, a színházat, az utazásokat. Szabadidőmet — melyből nincs sok — szívesen töltöm távol a város zajától, kertészkedem a családi ház körül, barangolok a feleségemmel és kutyánkkal a Tarcalon, de kerékpáromra is nagy szeretettel pattanok fel rekreációs vagy akár közlekedési céllal. Az unokaöcséimmel is szívesen játszom.