Távoli helyekre mindig úgy indul el az utazó, hogy oda többé biztosan nem fog visszajutni, ezért ki kell használni minden adódó alkalmat, helyzetet és lehetőséget. Mert ha nem kóstol meg valamit, akkor máskor már nem fogja. Ha most nem nézi meg, sohasem fogja. Nem ment fel a kilátóba? Sosem lesznek szép panorámaképei. Aztán gyakran úgy hozza az élet, hogy újra odakeveredik, bevillannak a régi képek, emlékek és ízek. Nosztalgiázik, és azon töpreng, hogy mennyi minden megváltozott.

Ezért kell minden adandó alkalmat kihasználni. Mert a világ hatalmas sebességgel változik. A régi értékek, épületek, ételetek most még vannak, de ki tudja, legközelebb lesznek-e még. A legtöbb nagyvárosban van valami egyedi: óriáskerék, katakomba, extra kilátó, múzeum különleges tárlattal, történelmi jelentőségű épület stb. Egy városlátogatás alkalmával ezeket a helyeket feltétlenül fel kell keresni, mert ilyenekből nincs minden sarkon. A városi kilátó az első olyan hely, ahova mindenképp fel kell menni. Akár régi templomtorony, akár új építésű objektum, meg kell mászni. A legtöbb helyen templom vagy vár tornyában alakították ki a városi kilátót, de sok városban új épületeket emeltek. Az utóbbi időben az expók területén építenek egy magas tornyot, mely később majd kilátóként is fog működni. Ilyen építmény 130 éve a párizsi Eiffel-torony vagy 70 éve az Atomium Brüsszelben. Pozsonyban a kilátó egy híd pilonjának teteje, a brit fővárosban a London Eye óriáskerék, Moszkvában a Hét Nővér, a Közel-Keleten a felhőkarcolók. Fontos, hogy hacsak lehet, napos, páramentes időben menjünk fel a kilátóba. Nagyvárosok kilátótornyaiba előre meg lehet vásárolni a belépőjegyet (néhol kötelező is), így elkerülhető a sorban állás, és idő takarítható meg. Attraktív helyekre korlátozott számú vendéget engednek be, ide is előre meg kell venni a jegyet. A legtöbb helyre lift viszi fel a kíváncsi szemeket. Ahol csak lépcsők vannak, ott mindenki számolja a fokokat.

Kolbász Kazahsztánban

A kilátókon túl a föld alá is érdemes lekukkantani. Az erdélyi Tordán vagy a lengyelországi Wieliczka alatt világhírű sóbánya van, mely látogatható. Olaszországban számos katakombát megnyitottak az érdeklődők előtt. Palermóban és Vácott föld alatti kriptákban múmiák pihennek, melyeket meg lehet nézni. Moldáviában a 200 km hosszú föld alatti vájatokban sétálhatunk, melyeket borok érlelésére használnak. Számos európai város főtere alatt világháborús időkből fennmaradt pincerendszerek és óvóhelyek vannak, melyekben még megtekinthetők az eredeti használati tárgyak. Ezek közé tartozik pl. a budapesti Sziklakórház vagy Tito titkos bunkere Szarajevó mellett.

El kell veszni az arab óvárosok medináiban és bazárjaiban. Bűn nem bemenni a középkori bazilikákba, nem megnézni a világhírű képzőművészeti tárlatokat és múzeumokat. Ismert emberek szülőháza, fontos politikai döntések termei, uralkodók téli és nyári rezidenciái mind-mind olyan helyek, amelyekből csak egy van a világon, ezért csak egy lehetőség van megnézni őket. Ahol van rá mód, ott tevegelni kell, óceánparton megmártózni, Hollandiában kerékpározni, Velencében gondolázni, Moszkvában metrózni. Érdemes felkeresni a városokhoz közel eső különleges helyeket, ahova helyi tömegközlekedéssel is el lehet jutni (Nápoly—Vezúv, Krakkó—Auschwitz).

Tenger gyümölcsei

Minden országnak, vidéknek, sőt városnak megvannak a jellegzetes ételei és italai. A tengerparton kötelező megkóstolni a halból és különféle tengeri herkentyűkből készült finomságokat. Sokan azt gondolják, hogy a makrélát ugyanúgy készítik Szentpéterváron, mint Nápolyban, vagy mint a grúziai halpiacokon. Pedig nem. Minden nemzet más fűszereket használ, különböző edényekben főznek, és máshogy tálalják, így mindenhol más-más ízű. Nagy élmény a szegényebb vidékeken bejárni a piacokat. Itt békebeli, igazi hazai ízekkel találkozik az utazó. Az árusok legjobb tudásuk szerint készítik a kolbászokat és a sajtokat, majd megfelelő ideig érlelik őket, mielőtt árulni kezdenék. Ezeken a piacokon gyakran jól lehet lakni: mindenki el szeretné adni az áruját a gazdag turistáknak, ezért megállás nélkül szeletelik termékeiket, hogy megkóstoljuk.

A legtöbb népnek vannak nemzeti specialitásai, melyeket szintén meg kell kóstolni. Az ír whiskey máshogy esik egy dublini pubban, mint itthon, az igazi kebabot a törökök készítik, gofrit Belgiumban kell venni, rendes söröket Angliában és Németországban lehet inni, Svájcban pedig meg kell kóstolni a sajtokat… Hátizsákos turista lévén az anyagi keret kevés helyen engedi meg az éttermek látogatását, de azok kínálata egyébként is mindenhol ugyanabból a 20-30 fogásból áll. Az utcai árusok viszont mindenhol mást sütnek. Gyakran nem lehet felismerni, hogy miből készült egy-egy étel, de az íze és az elkészítési módja felejthetetlen. Sok helyre úgy érkezem, hogy hasonlón már jártam, és kipróbáltam a specialitásokat, ezért már nem érhet új gasztronómiai élmény. Aztán mindig találok valami felismerhetetlent, amiről csak annyit tudok meg, hogy van benne tojás, mert sárga. Ittam frissen lepottyant kókuszdió tejét, kumiszt, cukornádból facsart nádlevet, teákat, melyekről nem tudtam, miből készültek. Ezek mind olyan élmények, amelyekkel itthon nem találkozunk, csak a nagyvilágban.   

Cukornádlé

Hazatérvén mindenkit elégedettséggel fog eltölteni, hogy az eldugott zegzugokban megtalálta azokat a helyeket, amelyekről indulás előtt olyan sokat olvasott. Látta azokat a világhírű festményeket, illetve volt azokban a monumentális épületekben, amelyekből csak egy van a világon. Megkóstolt olyan ételeket és italokat, amilyenek itthon nincsenek. Idővel pedig rájön, hogy mindemellett mennyi mindent nem látott, nem próbált ki, nem kóstolt meg…

Az emlékek gyűjtésén kívül az ajándéktárgyak beszerzése is egy utazás fontos része. Ehhez adok néhány ötletet a jövő héten.

Tipp: Nem kell itthonról ételt vinni, ki kell próbálni a helyi specialitásokat.

Kumisz

Grúz hacsapuri