— Tamási Áron neve hívószó az összmagyarság számára. Szeretnénk újra bemutatni az írót, közelebb hozni a műveit a fiatalokhoz, a programokkal pedig összefogni a magyar közösségeket az egész világon — hangsúlyozta Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára az emlékévvel kapcsolatban tartott sajtótájékoztatón. Hozzátette azt is, hogy Tamási Áron egész életében hitet tett magyarsága mellett, munkássága a magyar kultúra elidegeníthetetlen része, szervesen hozzátartozik a magyar identitáshoz.

Tamási Áron 1897. szeptember 20-án született Erdélyben, Farkaslakán. Jogi diplomát a kolozsvári egyetemen szerzett, majd a Kereskedelmi Akadémián tanult tovább, végül banktisztviselőként helyezkedett el. Huszonhat éves korában kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba, volt alkalmi munkás, majd banktisztviselőként is dolgozott, noha írói karrierje éppen ekkoriban kezdődött. A székely népballadák, népdalok és népi mókák ihlették azokat a novellákat, amelyekből első kötete, a Lélekindulás összeállt. Amerikából küldte haza a kéziratot a kolozsvári kiadóhoz, ahol 1925-ben megjelent. 1926-ban települt haza Kolozsvárra, hogy rövid időn belül szűkebb hazájában, de Magyarországon is az egyik legnépszerűbb íróvá váljék.

Tamási Áron szülőháza Farkaslakán

A két háború között gyors egymásutánban jelentek meg novelláskötetei, regényei, az elsők között A szűzmáriás királyfi, melyet javarészt még Amerikában írt, de csak itthon fejezett be. Ezután jött a Czímeresek, melyben az erdélyi világ feszültségeit rajzolta meg, majd fő műve, az Ábel-trilógia. Előbb az Ábel a rengetegben, majd folytatásai: Ábel az országban és Ábel Amerikában, melyek tartalmát javarészt saját életéből merítette. A későbbiekben is számos regénye, elbeszélése, színpadi játéka látott napvilágot.

1944-ben feleségével Budapestre költözött. 1949 és 1953 között kiszorították az irodalmi életből, majd ismét megjelenhettek cikkei, elbeszélései, valamint Kossuth-díjjal is kitüntették. Négyszer kapta meg a Baumgarten-díjat, a Corvin-koszorút 1940-ben, a Magyar Örökség díjat pedig 1997-ben posztumusz ítélték oda neki.

1966. május 26-án hunyt el Budapesten. Kérésére szülőfalujában, Farkaslakán temették el. Szülőháza nyitva áll a látogatók előtt, a templomkertben található síremlékét Szervátiusz Jenő és Szervátiusz Tibor erdélyi szobrászok alkották. A kövön ez a felirat olvasható:

„Törzsében székely volt, fia Hunniának,
hűséges szolgája bomlott századának.”

Az emlékév fővédnöke Kövér László, az Országgyűlés elnöke, a rendezvények lebonyolítója pedig a budapesti Magyarság Háza. Az anyaországban, a Kárpát-medencében és a diaszpórában egyaránt lesznek események, színházi előadások, kiállítások, irodalmi estek, próza- és esszéíró verseny, novella- és illusztrációs pályázat. Emellett díszkiadásban jelenik meg az Ábel-trilógia egy erdélyi grafikus illusztrációival, valamint születnek tanulmánykötetek, folyóirat-emlékszámok is. A tervek szerint Farkaslakán szeptember 20-án, Tamási Áron születésnapján rendeznek ünnepséget.

Síremléke a templomkertben