* Miért csak most született meg a nemzeti tanácsokról szóló törvény? Mi tartott eddig?
- 2003-2004 óta egy olyan huzavona folyt, amelynek lényege: ez a törvény nem azért nem született meg, mert nem volt elegendő ötlet, vagy mert a magyar kisebbségi közösség pártjai akadályozták volna a létrejöttét. Ellenkezőleg. Volt egy olyan időszak, amikor a Koštunica-kormány obstrukciós magatartásához társult a Demokrata Párthoz közel álló nemzeti tanácsok egyike-másika is. Egy adott pillanatban, amikor a Koštunica-kormány kisebbségi szolgálatát sarokba szorítottuk azzal, hogy miért nem tesz semmit a kisebbségi törvény megszületése érdekében, akkor épp a szlovák nemzeti tanács volt az, amelyik olyan ötletrendszerrel állt elő, amely teljeséggel elfogadhatatlan volt. Ez pedig az időhúzás céljából az akkori kormányzatnak tökéletesen megfelelt.
* Önt is sokszor támadták a mandátum elhúzódása miatt...
- Az előbbiek közvetlen következménye volt az is, hogy senki által nem kívánt módon nem négy évig tartott az első MNT mandátuma. Ez persze a magyar közösségen belül néhány embernek alkalmat nyújtott arra, hogy az MNT mandátumával állandóan szórakozzanak, olyan látszatot keltve, hogy ezért az MNT vagy a VMSZ a felelős. Most is ez történik, s azt látjuk, hogy ezek az egyének nem olvasták el a hatályos törvényeket, és nem látják azt, hogy a nemzeti tanácsoknak egy folyamatos mandátumuk van. Igaz, hogy kikényszerített jogi megoldás van a törvényben, amikor akként rendelkezik, hogy a megalakult nemzeti tanácsok mandátuma az új nemzeti tanácsok mandátumáig szól. AZ MNT-t egy maroknyi értetlenkedő támadja, és ez impulzusokat vált ki. Mások szerint ezek az impulzusok a lényegesek, s nem az a tényállás, amelyre az MNT immáron hétéves munkája során helyezkedik. Az igazi kihívás az elmúlt években az volt, hogy az MNT-nek meg kellett találnia a helyét a kisebbségi önkormányzat és a politikai horizonton. Ne felejtsük el, hogy olyan törvényi háttér mellett kellett dolgozni, amely messze volt attól, hogy jól kidolgozott, minden részletre odafigyelő legyen. Szó nem volt arról, hogy a mi első mandátumunkban olyan hatásköri regulakörnyezet létezett volna, amely maradéktalanul vett volna tudomást a nemzeti tanácsok létezéséről. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a végrehajtó hatalom alapvetően fogékony volt a kisebbségi problémák újszerű kezelése iránt. Ez elsősorban a tartományi kormányzat különböző végrehajtó szintjeire vonatkozik, ezen belül is azokra a tárcákra, amelyekben VMSZ-es tisztségviselők segítették a munkát.
* Hogyan kommentálja a magyar választói névjegyzék felállítását?
- Óriási siker, hogy a VMSZ szervezési, emberi kapacitásainak köszönhetően ennek eredménye már kézzelfogható. Ez azért fontos, mert legfeljebb egy-két nemzeti közösség fogja tudni összeállítani a választói névjegyzékét. Az sem lenne meglepetés, ha rajtunk kívül egy sem. Ez azt jelenti, hogy az a közösség, amelynek politikai értelemben a VMSZ áll az élén, képes volt ezt az bonyolult kérdést hatékonyan kezelni.
* Sok szó, viszont kevés konkrétum hangzott el eddig a közéletben az intézményalapítási jogkörről. Járjuk ezt egy kicsit körül!
- A hatásköri rendelkezések a törvény elfogadásával életbe léptek, vagyis azokkal a jelenlegi MNT is tud élni. Ennek értelmében hihetetlen mértékben megerősödtek az intézményalapítási jogosultságok. Ha az MNT úgy dönt, hogy igényt tart bármelyik oktatási, művelődési vagy médiaintézmény alapítói jogára - amelynek pillanatnyilag a Szerb Köztársaság, Vajdaság Autonóm Tartomány vagy egy-egy önkormányzat a tulajdonosa -, akkor ezt az említett hatalmi szintek kötelesek átruházni és a finanszírozást is biztosítani. Ezzel a jogosítvánnyal természetesen nem lehet ész nélkül élni, ezért minden egyes ilyen irányú lépést alaposan mérlegelni kell. Ebbe beleértem a személyi kérdést is.
* A személyi kérdést is?
- Azért mondom ezt, mert az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy téved az, aki azt hiszi, hogy százszámra állnak rendelkezésre kiemelkedő vezetői képességű magyarok itt a Vajdaságban. Nagyon nagy problémáink vannak azzal, hogy intézményeinkben a vezetői posztokat betölthessük. Elég csak a főszerkesztő-választásokra utalnom; hogy a legtöbb esetben azzal szembesültünk: egyáltalán nincs jelölt erre a tisztségre.
* Viszont azt is hallani lehet az ellenkezők részéről, hogy a nemzeti tanácsoknak csak véleményalkotási joguk van. Ami azért korántsem jelent autonómiát... Helytálló-e ez a kritika? Nézzük meg ezt egy kényes téma, az oktatás szemszögéből!
- A törvény megkerülhetetlen helyzetbe hozza a nemzeti tanácsokat egy-egy iskola igazgatójának megválasztáskor, az iskolaszékek tagságának az összeállításakor. Ez a törvény hihetetlen mértékben belenyúl azokba a hagyományos hatalomgyakorlási körökbe, amelyeket a közoktatási törvénycsomag határoz meg. Ez aránylag egyszerű képletet ír elő például az iskolaszékek felállítására. Azt mondja, hogy hármat jelölnek az alkalmazottak, hármat a szülők tanácsa és hármat a helyi önkormányzat. Mostantól a nemzeti tanácsok által adott jelöléseknek előnye van az önkormányzati jelölésekkel szemben. Ebben az esetben az önkormányzat köteles tudomásul venni ezeket a jelöléseket. Ez a példa talán egyértelművé teszi, hogy nem igazak azok az állítások, amelyek arról szólnak, hogy a nemzeti tanácsoknak csak véleményalkotási joguk van.
* A közelmúltban személycserék voltak a jelenleg regnáló MNT-testületeiben. Miért?
- A legfontosabb feladatunk az, hogy az oktatás, a művelődés, a tájékoztatás és a nyelvhasználat területén egy alapos szakmai előkészítés után átvegyük azokat a hatalmi jogosítványokat, amelyeket a törvény szavatol. Már ebben a mandátumban fel kell készülni arra, hogy ezekre a kihívásokra azonnali, mérvadó válaszokat tudjunk megfogalmazni. Hihetetlen mértékben megnövekedett az a feladatkör, amely a szürke mindennapokat jellemzi, hiszen immáron államigazgatási feladatokat kell ellátnunk, ez pedig a munkafeladatok jelentős mértékű növekedését is eredményezte. Ezen túlmenően a közösség élén egyfajta jövőépítésre is szükség van. Ez egy legitim elvárás. Az MNT utolsó néhány hónapja erről szólt. Ennek fényében jól megfontoltan felújítottuk a szakmai bizottságok személyi összetételét. Tettük ezt abból a célból, hogy az említett feladatköröknek megfeleljenek.
* Az elmúlt évtizedekben sokat lehetett hallani a nemzetstratégia különféle aspektusairól. Csakhogy a valóságban ebből nem sok valósult meg. Hogy is van ez?
- Ebben a tekintetben nem vagyunk teljesen fegyvertelenek, hiszen számos stratégiai dokumentum született az elmúlt húsz évben. Most, amikor jelentős hatásköri jogosultságokkal rendelkezünk, szükséges az eddigiek revideálása. A stratégiaépítés azonban nem egyszerű feladat - s erre a kulturális stratégia hiánya mutat rá a legjobban -, s tudomásul kell venni, hogy egyes kiemelkedően fontos témákban a Kárpát-medencében egészen egyszerűen eddig nem születtek adekvát válaszok. Vagyis nincs átfogó stratégia. Ha pedig meg akarjuk fogalmazni a saját oktatás- és művelődéspolitikai stratégiánkat, válaszokat akarunk adni médiapolitikai kérdésekre, akkor azzal számolnunk kell, hogy egy vajdasági magyar stratégia nem lehet ellentéte egy kialakításra kerülő Kárpát-medencei magyar nemzetstratégiának. Hallatlanul kényes dolgokról van szó. Ki van zárva, hogy voluntarista, leegyszerűsített hozzáállással ezt a munkát sikerrel el lehessen végezni. A vajdasági magyar politikum releváns részének viszont arra van kapacitása, hogy a mi sajátos és az általános magyar nemzeti érdekeknek egyaránt megfelelő stratégiát hozzon létre.