home 2024. március 04., Kázmér napja
Online előfizetés
Megingott az EU stabilitása?
Kartali Róbert
2020.05.15.
LXXV. évf. 20. szám
Megingott az EU stabilitása?

Az új típusú koronavírus eddig soha nem tapasztalt gazdasági megpróbáltatás elé állította az Európai Uniót. Az EU gazdaságának helyreállításához több ezer milliárd eurós összegekre van szükség. Ezt a pénzt hitelek formájában teremtenék elő, de nem mindegy, hogy végül melyik hitelkonstrukció lesz a befutó.

Soros György, a magyar származású amerikai milliárdos üzletember is felvázolt egy finanszírozási megoldást, mégpedig: az EU adjon ki 1000 milliárd eurós nagyságrendű örökjáradék-kötvényeket. Ennek a tőkéjét nem kellene visszafizetni, ám a kamatokat annál inkább, hiszen a futamidő jóformán örök érvényű lenne. A Project Syndicate-ben Soros évi félszázalékos kamatot javasolt, ez 5 milliárd eurós terhet róna a tagállamokra évente, ám ugyanezen a platformon Guy Verhofstadt belga EP-képviselő már 2,5 százalékos kamatról írt. A pénzügyi válsággal egyéb gondok is felszínre kerültek — mondta lapunknak a témával kapcsolatban Kiszelly Zoltán magyarországi politológus, politikai szakértő. Akár az is megtörténhet, hogy az EU átalakul egy adósrabszolgaságra épülő Európai Egyesült Államokká?

* Az örökjáradék-kötvények kibocsátásával járó eladósodás veszélyét hogyan lehetne a legegyszerűbben, hétköznapi példával felvázolni? Mi a legnagyobb buktatója ennek a hitelkonstrukciónak?

— Ha egy város új kórházat szeretne felépíteni, de nincs rá anyagi fedezete, akkor örökjáradék-kötvények kibocsátásával úgy juthatna pénzhez, hogy az alaptőkét nem kell visszafizetnie, csak a kamatokat, de azokat örökké. Egymillió egységnyi hitel esetén, évi 1 százalékos kamattal számolva, ez 10 000 egységnyi kamatot tesz ki évente. Ezzel száz év után már kiegyenlítődne az igényelt hitel tőkéje, de mivel a futamidő örök érvényű, a kamatokat a száz év után is fizetni kellene. Ennél a példánál a befektetett tőke megtérüléséhez száz év kell, de magasabb kamatokkal előbb is megtérülne, utána pedig következne az a periódus, amikor a hitelezők hasznot húznak befektetésükből. Igazából tehát ez benne a turpisság, holott alapjában nem ez lenne a konstrukció lényege. A történelemben volt már példa ilyen jellegű kötvények kibocsátására, de általában csak vészhelyzetben. Az angolok a napóleoni háborúban, illetve a II. világháború után folyamodtak ehhez. Rothschildék ennek köszönhetően gazdagodtak meg, amikor ugyanis a waterlooi csatának még nem volt biztos a végkimenetele, akkor ők a londoni tőzsdén elkezdték nagyban eladni ezeket a kötvényeket. Ezzel eladási pánikot idéztek elő a többi kötvénytulajdonos között. Rothschildék így alacsony árfolyamon felvásárolták a 3 százalékos kamatú kötvényeket, melyek nyeresége náluk csapódott le. Ez egy igazi spekulációs történet volt, mely példázza is, hogy miért nem kell ilyen kötvényeket kibocsátani.


Kiszelly Zoltán (fotó: Facebook)

* Ha az Európai Unió mégis élne az örökjáradék-kötvények kibocsátásával, akkor szó szerint hitelrabszolgaságba kerülne?

— Soros javaslata még nem is olyan vészes, hiszen ő fél százalék kamattal számolt, ami évi 5 milliárd eurót tenne ki, az EU pedig kétszáz év alatt fizetné vissza az 1000 milliárdot. Ez nem tűnik rossznak, de itt már 3 százalékos kamatokról is beszélnek. Így már harminchárom év alatt megtérülne a befektetők tőkéje, hiszen évi 30 milliárd euró lenne a kamat. Összehasonlításképp Magyarország a most kifutó, hétéves költségvetési ciklus egésze alatt profitált nagyjából 24 milliárd eurót. Tehát az EU-nak 2,5 százalékos kamattal egy év alatt kellene kifizetnie annyit csak a kamatra, mint amennyi többlete volt Magyarországnak hét év alatt. Ezért sem éri meg ez a konstrukció. Soros azt is javasolta, hogy az EU vezessen be uniós adókat az üzemanyagra, a szén-dioxid-kibocsátásra és a pénzügyi tranzakciókra. Így az uniónak lennének közvetlen bevételei, melyekből tudná fizetni a kamatokat. A közvetlenül Brüsszel által kivetett uniós adók pedig már nem a tagországokat erősítenék, hanem már a lopakodó föderalizáció eszközei lennének. Viszont az EU hitel nélkül is el fog költeni több mint 1000 milliárdot: az Európai Központi Bank az eurózóna megmentésére 750 milliárd eurót mozgósít, az Európai Bizottság pedig további 540 milliárdot. Ezen túl akarnak még 1000-1500 milliárdot mozgósítani, de nem a Soros-terv alapján, hanem a pénzpiacokon felvett hitelekkel, mégpedig úgy, hogy az európai befektetők jegyezzék ezeket a papírokat, hogy a kamat Európában maradhasson. 

* Az Európai Unió valóban akkora bajban van, hogy ezeken az alapokon kívül egy ilyen gigahitelhez kell folyamodnia?

— Ez a mintegy negyvennapos leállás 1500 milliárd eurós kiesést okozott. A gazdaság nagyjából ennyi veszteséget szenvedett el, és ezt kompenzálni kell. Szóval az 1000-1500 milliárdos nagyságrend stimmel. Többfajta megoldást is felvázoltak, Soros igazából csak részt akar ebből a tortából, ezért is javasolta azt, hogy ezeket a kötvényeket ne csak Európán belül tegyék elérhetővé, hanem az amerikai spekulánsok, az amerikai tőke, az ottani befektetési alapok is kapjanak belőle. Feltehetően nem ezt a megoldást fogják választani, de kétségtelen, hogy az eurózónába egyre több pénzt nyomnak bele, aminek egyre kisebb a hatása. Már 3000 milliárd eurót toltak bele az eurózónába úgy, hogy semmi eredménye nincsen, és most még 750-et akarnak, valamint további 540-et és azon felül még 1000-et. Viszont a gazdasági kár mellett egy konfliktus is kialakult az Európai Unió északi és déli tagországai között, mert a déliek ezt a járványt arra akarják kihasználni, hogy közös kötvényeket bocsássanak ki, ezek lennének a koronakötvények.

* Ez az említett konfliktus miben nyilvánul meg?

— Igazából arról szól, hogy megmaradjon-e az eurózóna. A déli államok elérték az adósságuk határát, Franciaország a GDP-jének 100 százalékában eladósodott, Olaszországnál ez az érték 130, és fel fog szökni 150-re, a franciáknál pedig 130 százalékra. Tehát szinte finanszírozhatatlan az államadósság. A kérdés az, hogy ki fizesse ezt. A déliek persze azt szeretnék, hogy az eurózóna északi országai. Az északi tagországok nem akarnak túl nagy mentőcsomagot, a déliek pedig egy örökös transzferuniót szeretnének, ez a fő kérdés. Igazából az a probléma, hogy amíg nem alakítják át a déli országokat, amíg a franciák és az olaszok nem 67 vagy 70 éves korukban mennek nyugdíjba, hanem 62 évesen, és amíg nem csökkentik a jóléti kiadásokat, addig biztos, hogy ez nem oldódik meg. A déliek nem akarnak a görögök sorsára jutni, ezért inkább az északiak pénzét szeretnék költeni. Az északiak pedig nem akarnak pénzt adni, és ezt próbálják meg áthidalni pénznyomtatással, hitelekkel. Az EU egyre nagyobb hiteleket vesz fel, az Európai Központi Bank pedig fedezetlenül nyomtat pénzt. Ezzel viszont a vita nem oldódik meg a déli és az északi tagországok között, hiszen a déliek egyre rosszabbul élnek, az északiak pedig nem akarnak pénzt adni, és igazából most már az euró egyben tartása a kérdés. Olaszországban vagy Franciaországban ha választás lesz, akkor nem biztos, hogy az Európai Unió-párti erők fognak nyerni. Erre utalt Macron is legutóbb a Financial Timesban.

* Egy eladósodó Európai Unióban milyen kilátásai lehetnek azoknak az országoknak, amelyek csatlakozni szeretnének, például Szerbiának? Nem mindegy, hogy egy eladósodott vagy egy gazdaságilag stabil unióba lépünk be.

— Itt már az a kérdés, hogy egyáltalán egyben marad-e az Európai Unió, nem pedig az, hogy bővülni fog-e. Az észak—dél konfliktus azt eredményezte, hogy a franciák és az olaszok ki akarnak lépni az eurózónából. Nélkülük nincs sem eurózóna, sem Európai Unió. Az olaszokat és a franciákat éppen ezekkel az óriási hitelekkel akarják benntartani. És nem is az eladósodás a baj, mert az erősebb gazdaságú tagországok elbírnák ezeket a hiteleket. Inkább az látszik, hogy Németország egy föderális Európát akar, egy német Európát, mely a német gazdaság érdekét szolgálja. A bővítés előtt egy mélyítésben gondolkodnak, ezért halasztgatják az új országok felvételét, mert nem szeretnék, ha Szerbia és Észak-Macedónia is beleszólna a szabályokba. Magyarország és Lengyelország esetében sem szeretnék ezt, ezért van a 7-es cikkely szerinti eljárás, mert fel akarják függeszteni ezt a jogunkat, hiszen mi biztosan ellenkeznénk. Tehát előbb mélyíteni akarnak, kialakítva egy föderális Európát, többségi szavazást, ahol a németek szava dönt, és csak utána következhet a bővítés, de ez egyhamar nem fog megtörténni.   

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..