Géczi: — Az elismerés és az eredményesség mennyire járt kézen fogva az esetedben?

Karikó: — Az elismerés köztudomásúan eddig nem volt jelen az életemben, de ez nem zavart engem. Nagyon jól megvoltam anélkül, hogy elismerték volna azt, hogy amit csinálok, az jelentős. Az volt a lényeg, hogy én tudtam, hogy az fontos. Mint egy Kassandra, láttam a jövőt, de nem tudtam másokat meggyőzni, viszont most, hogy eljött a jövő, és az most már ma van, örülök, hogy minél több helyen használják az mRNS-t. Az emberek nem tudtak róla, amíg nem jelent meg a vakcina, de elmondom, hogy a szívgyógyászatban használják, a második fázisban vannak a kísérletek, ahol az infarktusos emberek szívét mentik meg vele. A tumorba való injektálást én kezdtem el a BioNTechnél, vagyis már két éve folyamatban vannak az embereken való tesztelések. A felszínen levő tumorba bele lehet tenni egy mRNS-t tartalmazó keveréket, mely odahívja az immunsejteket, hogy elpusztítsák a rákot. Az állatkísérletek bizonyították, hogy az így betanított immunsejtek kiirtották a tüdőből az áttéteket, így már elkezdtük az embereken is kipróbálni ezt a módszert, és várjuk az eredményeket. Sokféle alkalmazása van az mRNS-nek, és vakcinaként sem most jelent meg először, hiszen két évvel ezelőtt Németországban 200 emberen már kipróbáltak egy ugyanilyen típusú és csomagolású vakcinát az influenza ellen. A módosított RNS-ről beszélek, hiszen azokat, amelyek nincsenek módosítva, már tizenöt-húsz évvel ezelőtt is próbálták főleg a rákellenes vakcinákra alkalmazni. A módosított RNS kifejlesztését én vezettem, állatokon figyeltük meg a hatásmechanizmusát, és hirtelen kellett átváltanunk az influenzáról a koronavírusra. Az RNS technológiája ekkor már olyan fejlett volt, hogy valójában csak egy új kódolószekvenciát kellett alkalmaznunk, tehát rendkívül könnyen adaptálható ez a technológia. Nagyon fontos az embereknek tudomásul venni, hogy a tudomány a tudományra épül, és rengeteg ember munkája benne van abban, hogy létre tudtuk hozni ezeket a vakcinákat. Tökéletes szervezés, fantasztikus logisztika és a szakemberek ismerete mind kellett ahhoz, hogy egy éven belül az emberek karjában legyen a védőoltás. Sok ember nevét nem tudnánk, ha nincs ez a járvány, és nagyon jó lenne, ha az én nevemet sem ismerték volna meg, mert akkor az azt jelentené, hogy nincs világjárvány. Elmondanám, hogy 1993-ban francia kutatók már használtak mRNS-alapú technológiát, amivel az volt a gond, hogy gyulladást okozott az állat szervezetében, mivel uridint tartalmazott. Mi pseudouridint tettünk bele, ami által nem okoz gyulladást.

Géczi: — Ha a koronavírus, mondjuk, egy éven belül lecseng, akkor is biztos, hogy világjárványok még jönnek ránk, de a mostani technológiának köszönhetően az új és ismeretlen vírusok ellen gyorsabban és felkészültebben tudnánk legyártani az ellenszereket. Igaz ez?

Karikó: — Igen, hát hogyne. Megjelent nemrég a közlemény, hogy a Pfizer vakcina véd a brazil típusú variáns ellen is, a dél-afrikai ellen nem annyira, de hozzá kell tennem, hogy itt csak az ellenanyagot tesztelik. Amikor az mRNS-ről a fehérje a saját sejtünkben készül el, akkor van sejtes immunitásunk is, ami azt jelenti, hogy ha ilyen vakcinát kapunk, mint a Pfizer vakcina, akkor a mi immunsejtjeink felismerik a megfertőzött sejtet is, és megölik azt. Ha a fehérje nem a sejten belül képződik, akkor ott csak ellenanyag keletkezik. Az mRNS esetében kétféle védelem van, méghozzá az ellenanyag és a sejtes védelem, vagyis ha az ellenanyag nem segítene, akkor még mindig van egy másik védelem. Legközelebb valóban gyorsabb kell hogy legyen ez a folyamat, hiszen nem kell újraengedélyeztetni a védőoltásokat.

Géczi: — Az ilyen eksztatikus kutatói pályát nehéz háttér nélkül végezni. Szeretnélek a családodról is kérdezni.

Karikó: — Amikor elmentem Németországba, és az egyetemistáknak tartottam előadást, akkor mondtam a lányoknak, hogy jó férjet találjanak, aki támogatja őket, mert ez nem egy reggel 9-től délután 5-ig tartó állás, hanem az ember ebben él. Volt olyan, hogy májusban néztem azt, hogy még nem volt olyan nap, január 1-jét is beleszámítva, hogy ne lettem volna a laborban. Mindennap ott voltam, mert mindig találtam egy okot arra, hogy mennyire fel tudom gyorsítani a munkát, ha hétvégén is beszaladok. Sokszor úgy jöttem haza, hogy kisebb házi feladatot is hoztam a férjemnek, ő viszont mindig nagyon támogatott. Abban is, amikor nyolc évvel ezelőtt elmentem Németországba. Látta, hogy ha itthon vagyok, akkor sem vagyok igazán itthon, hiszen folyton csörög a telefon, és neki lábujjhegyen kell járni, mert épp egy konferencia zajlik, ezért kijelentette, hogy ő nem jön Németországba, de mindig nagyon megértő volt velem, ahogyan a lányom is. Néha visszaemlékeznek arra, hogy az első nagy ötletem az volt, hogy cirkuláris RNS-t kell tenni, és én leültettem a férjemet meg a nyolcéves lányomat, és azt mondtam nekik, hogy ne szóljanak egy szót se, csak hallgassák meg, hogy milyen ötletem van. A lányom még a mai napig is emlékszik, hogy ott ültek a férjemmel, aki nem ért hozzá, és meghallgatták, hogy miért jó a cirkuláris RNS.

A beszélgetés után a hallgatók feltehették a kérdéseiket az immár Széchenyi-díjjal is kitüntetett Karikó Katalinnak. Az egyik kérdés így hangzott:

— Az emberek azért félnek, mert tájékozatlanok, ezért lehetséges lenne-e egy tájékoztató jellegű előadás megszervezése Magyarországon?

Karikó: — Az első probléma az, hogy még nincs elég oltóanyag, és kellemetlen, amikor arra buzdítom az embereket, hogy vegyék fel a védőoltást, miközben nincs elegendő. A másik dolog az, hogy vannak mindent tudó emberek, akiket nem lehet megváltoztatni, és vannak olyanok, akik a tájékozódás hiányában nem kérnek az oltóanyagból, de őket bizonyára meg lehetne győzni. Én egy biokémikus vagyok, aki az RNS-hez ért, és hiába mondom, hogy oltakozzanak a Pfizerrel, ha nincs még belőle elég, a többi oltóanyagra pedig nem biztathatom az embereket, mert azokat nem ismerem. Az emberek mindig is féltek attól, amit nem ismertek, és ez érthető. Ez alatt az egy év alatt megtanultam, hogy nem beszélem sem magyarul, sem angolul azt a nyelvet, amelyet az átlagember megértene. Nem tudunk kommunikálni, és a tudósok, kutatók úgy elszaladtak, az átlagember ismerete pedig olyan messze van ettől, hogy nem találjuk meg a közös hangot, hogy el tudjuk nekik mondani, hogy mi a hatása és a következménye az mRNS-nek.

Karikó Katalin a kérdésekre válaszolva azt is elmondta, hogy ő sosem az elismerésekért vagy az anyagi javakért kutatott, hanem egyszerűen azért, mert élvezi a munkáját. Soha nem érezte azt, hogy a főnökének dolgozna, hiszen ő egy olyan hivatást választott, amely a tudományért van. Véleménye szerint mindig is lesznek elégedetlenkedők, megkeseredett emberek, akik mindig csak a hibát keresik, de nem szabad velük foglalkozni, hanem a munkánkra kell teljes erőbedobással koncentrálni, csak úgy lehet előre haladni.

— Biztosan itt leszek, mert meghalni sincs időm — zárta le a beszélgetést Karikó Katalin.