Bácsfeketehegyen ilyenkor minden a meggy jegyében zajlik, a helybeliek egész évben lelkesen készülnek erre az eseményre. Bojtos Béla, a bácsfeketehegyi helyi közösség tanácsának elnöke szerint ezen a napon leáll a faluban a munka. Ilyenkor minden lakos együtt ünnepel, találkoznak a rég nem látott ismerősök, egész nap együtt esznek és isznak a falubeliek. A testvértelepülések képviselői is rendszeresen ellátogatnak erre a rendezvényre. Ebben az évben Szlovéniából, Szlovákiából, Romániából, Horvátországból és Magyarországról érkeztek vendégek.

Az idei meggynapok rendkívülinek számítottak abból a szempontból, hogy nemrégiben megbecsült és elismert fajtaként jegyezték föl a bácsfeketehegyi meggyet. Ezekből a nemes, édes, fekete szemekből készített süteményekből és pálinkából falatozhattak, illetve kortyolhattak ebben az évben is a látogatók. Én a süteményekre kacsingattam, amelyeket a bácsfeketehegyi női egyesület, a Hestia tagjai készítettek. A körülbelül tízféle édesség közül egy csokoládéval leöntött, vaníliapudinggal és bácsfeketehegyi meggyel töltött, kakaós tésztaalappal készített ínyencséget választottam. Ezenkívül lehetett még méz- és meggybort kóstolni, valamint kecskesajtot, hársmézet és ágyas meggypálinkát vásárolni. A Hestia női egyesület a kézimunkáit is kiállította.

A rendezvény keretében egy kiállítás is megnyílt. Szakácsné Kozári Piroska pécsi nyugalmazott rajz–földrajz szakos tanár képeit tekinthettük meg. Piroska elmondta, hogy bár egész életében pedagógusként dolgozott, mindig is vonzotta az alkotómunka. Nagyon fontosnak tartja a művészetben a közérthetőséget és a festői realizmust. Szerinte egy művész akkor éri el a célját, ha a szemlélőt meg tudja érinteni alkotásával. Piroska hétköznapi emberek életét jeleníti meg a képein, hiszen — mint mondja — ők hordják vállukon a társadalmat. Festményei tojástemperával készülnek. Azt nyilatkozta, hogy a temperával készült képeknek az az előnye az olajfestménnyel szemben, hogy nem kell ötvenévente restaurálni, és ráadásul olcsó is.

A bácsfeketehegyi Sárközi Ferenc Tájház kincseivel is megismerkedhettünk a hétvégi meggy- és falunap keretében. Megtekinthettük, milyen evőeszközökkel és edényekből ettek régen a tanyasiak, milyen kosarakat fontak, milyen eszközökkel és miket dolgoztak, milyen viseletet hordtak, milyenek voltak az utcanévtáblák, az órák, a kalapok, a lámpák, a mezőgazdasági szerszámok. A bácsfeketehegyi Horkai család meggyesébe, valamint a Vinum Lódi borospincéjébe is szerveztek látogatást. A borok közül nálam a rozé vitte el a pálmát. Az íze hasonló volt a málnáéhoz, a színe pedig a koralléhoz.