Megkondult a lélekharang Bajmokon, amikor az 1944. november 2-án ártatlanul kivégzett áldozatokra emlékeztek az egybegyűltek. Az elhunytak nevét az akácfánál kihelyezett márványtáblákon örökítették meg 2004-ben.
Dévavári Zoltán, a VMSZ alelnöke elmondta: „Ha már az áldozatok neve kőbe vésve hirdeti az örökkévalóságnak az elkövetett bűnöket, akkor azt gondolom, hogy 69 év után eljött az ideje annak, hogy elsősorban a történelmi igazságszolgáltatás nevében — és azért, hogy a fejekben is végre-valahára lezáruljon és véget érjen a második világháború — meg kell nevezni a gyilkosokat, a bűnösöket!”
Tóth Anikó, a szabadkai magyar főkonzulátus konzulja beszédében kiemelte: ,,Emlékezünk, de nemcsak pusztán az elmúlt dolgokat idézzük fel, hanem keressük az igazságot, a kárpótlással beteljesülő teljes rehabilitációt.’’
Bajmokon az akácfánál több mint 250 ártatlan áldozat fekszik a tömegsírban. A helyet fel kellene tárni — mondta Szakács József, a Dózsa Hagyományápoló és Kegyeleti Bizottság elnöke, majd hozzátette: ,,Hogyha ez megtörténne, akkor talán megbékélne az ember, talán nyugodtabb lenne.’’
A kegyelet virágait az önkormányzati vezetők, a pártok, a magyar és a horvát nemzeti tanács képviselői, a civilszervezetek és a testvérvárosok képviselői helyezték el.
