Párhuzamos valóságok nincsenek, így nem tudjuk, mi lett volna, ha a dolgok korábban máshogyan alakultak volna. A konfliktus áttétes következményeit mindinkább olyanok is megérzik, akiknek valóban semmi közük hozzá.

Az elmúlt hónapokban az orosz csapatok a front szinte minden szakaszán fokozták a nyomást a védelemre. Több területet is megszereztek, habár — ahogyan az ilyen helyzetekben ez „megszokott” — a másik fél is sikerekről számol be. A valóságban kisebb települések megszerzését sikerült az oroszoknak elérni. Elemzők gyorsan ki is számították, hogy ezzel a tempóval 2030 végére szerezheti meg Moszkva a teljes felügyeletet az „elcsatolt” megyék — Donyeck, Herszon, Luhanszk és Zaporizzsja — felett. A tények azt mutatják, hogy amióta a harcvonalak stabilizálódtak — Ukrajna első sikeres ellentámadásának befejeződése után —, egyetlen nagyváros sem cserélt „gazdát”.

Szalai Attila rajza

Az Amerikai Egyesült Államoknak érdeke lenne az ukrajnai háború minél gyorsabb lezárása. Valójában meg is vannak az eszközei ahhoz, hogy azt előbb-utóbb el is érje. Oroszország sem tud korlátlan ideig háborúzni. Jelenleg még a felek részéről egyfajta időhúzás zajlik. Az üzleti életből ismertek az ilyen fortélyok, amikor egyik-másik fél úgy próbálja meg tárgyalási pozícióit erősíteni, hogy kivár. A tényleges béketárgyalások azonban több elemző szerint is akár már az ukrajnai sárszezon beköszöntével elkezdődhetnek. Valójában azt sem gondolhatjuk komolyan, hogy majd úgy születik megállapodás, hogy előtte semmiről sem egyeztetnek a háttérben a nagyhatalmak. India, Kína és az Európai Unió is érintett, hiszen az, hogy vásárolnak-e orosz energiahordozókat, vagy sem, szintén gyorsíthatja vagy lassíthatja az esetleges békefolyamatot.

Az Amerikai Egyesült Államok még mindig a világ első számú nagyhatalma, de már ott vannak a trónkövetelők, elsősorban Kína és India. Trump elnöknek, akit másodszor választottak meg, a választási kampánya is arról szólt, hogy ismét naggyá teszi Amerikát. Az európai szemmel „fiatalnak” tekinthető Egyesült Államok a felvilágosodás korában született, így politikáját nagymértékben áthatották a felvilágosodás eszméi. Az állam terjeszkedőnek tekinthető külpolitikáját a kezdetektől fogva az általuk felállított rendszer tökéletességébe vetett hit mozgatta. Vezetői rendre olyan országként tekintettek rá, amelynek rendeltetése a kultúra, a civilizáció terjesztése. Bizonyos szempontból azonban ez is csak retorikailag volt fontos. Valódi célja olyan gazdasági és társadalmi struktúrák létrehozása volt a világban, amelyek a saját érdekeinek kedveznek.

Az a tény, hogy a múlt században az Amerikai Egyesült Államok lett a világ első számú nagyhatalma, egyfajta szuperhatalom, azt bizonyítja, hogy sikeresen tudta képviselni a saját érdekeit. Ha kellett, akkor ehhez fegyvereket is bevetett, de a legtöbb esetben puszta nyomásgyakorlással is el tudta érni. Volt, amikor ahhoz, hogy a nyomásgyakorlás kifejtse hatását, több idő kellett. A cél jelenleg már egyértelműen nem az „igazság” győzelemre segítése, ami Ukrajna háború előtti határainak visszaállítása és Oroszország megbüntetése lenne. Józan logika szerint ez eleve lehetetlen. A háború lezárása egy sokkal reálisabb cél. Saját perspektívánkból csak bízhatunk abban, hogy ez valóban mihamarabb meg is történik.