A világ történései, az élet kialakulása és fejlődési szakaszai nem ismételhetőek meg, de megismerésük, az okok és okozatok feltárása lehetséges. Ezt a feladatot hivatott ellátni a tudomány, amely nem más, mint a bennünket körülvevő világ megismerésére irányuló tevékenység és az e tevékenység során szerzett ismeretek összessége. A tevékenységnek bárki által megismételhetőnek kell lennie és azonos eredményre kell vezetnie ahhoz, hogy az eredményt tudományos eredménynek nevezhessük. A tudomány eredménye egyetemes érvényű.
1825. november 3-án a pozsonyi országgyűlésen született meg a Magyar Tudományos Akadémia létrehozásának az elgondolása. A Magyar Tudósok Világtalálkozóján, 1996-ban döntés született arról, hogy ez a nap lesz minden évben A Magyar Tudomány Napja, amelyet először 1997-ben ünnepeltek meg.
Megbecsüljük-e a tudósainkat? - kérdeztük a héten olvasóinktól.
Dr. Szalma József egyetemi tanár, a Vajdasági Magyar Tudományos Társaság elnöke, Újvidék:
- Véleményem szerint a mi közösségünk pozitívan viszonyul a vajdasági magyar tudósokhoz. Az intézményünk által meghirdetett tanácskozások mindig nyitottak, és büszkén mondhatom, hogy sokan látogatják ezeket a rendezvényeket. åk azok, akik meg vannak győződve arról, hogy a tudomány előbbre visz, hogy tudás alapú társadalomra van szükség. De sajnos sokan egy másik eszmét vallanak, mely szerint a tudomány semmitmondó, haszontalan. A tudomány azonban örök: mindig volt és mindig is lesz. A tudomány nem öncélú, eredményei a közösség szellemi kincstárát gyarapítják, ezért a tudományos munkát minél szélesebb körben, folyamatosan be kellene mutatni, közölni kellene a kutatások eredményét. E közlés egyik eszköze az oktatás, a tanulás, a jövő pedig a tudás alapú társadalomé, amely a tudomány továbbfejlődését szolgálja.
Gábrityné dr. Molnár Irén, a Magyarságkutató Tudományos Társaság elnöke, egyetemi tanár, Szabadka:
- Nem mondhatom, hogy kellőképpen megbecsüljük a tudósainkat. De hangsúlyozom ezt is: a tudós maga is hibás azért, hogy nem részesül kellő megbecsülésben. Sok kollégám ugyanis nem tudja megértetni a közvéleménnyel a munkáját, ezáltal képtelen hasznosítani munkájának eredményét. Egy adott célközönséget kell megszólítani ezekkel a prezentációkkal, és általuk ismertetni a tudományt, annak jelentőségét. Sajnos egyre több a szétforgácsolt, nem rendszerbe szedett tudományos munka. Ernyőszervezeteket kellene létrehozni annak érdekében, hogy tudósaink prezentálhassák a munkájuk során elért eredményeket. Egy tudósnak sokkal nyitottabbnak kell lennie mind a szaktekintélyek, mind a közvélemény iránt. A polgárok zöme sajnos megélhetési gondokkal küzd, így nem jut sem ideje, sem energiája arra, hogy a tudománnyal és a tudósokkal foglakozzon. A politikumnak is csak akkor jut eszébe a tudós, amikor egy-egy kampány során szüksége van adatokra, elemzésekre. Amikor azonban anyagilag kellene hozzájárulni valamely tudományos munkához, a tudós már nem számíthat a politikus támogatására.
Muhi Béla fizikus, egyetemi tanár, Újvidék:
- Akik elérték azt a szintet, hogy tudósnak tekinthetjük őket, általában megbecsült egyetemi vagy kutatói munkahelyen dolgoznak viszonylag szép fizetésért. Nem egy esetben valamilyen tudományos vagy társadalmi (sőt politikai) tisztséget töltenek be, díjakat, kitüntetéseket vesznek át, a nyilvánosság is megismerheti őket. Viszont a fiatal tehetségek, tanársegédek, doktoranduszok nincsenek megbecsülve, alig tudnak az egyetemen vagy a tudományos intézetekben állandó munkaviszonyba lépni, fizetésük alacsony, gyakran jóval az országos átlag alatt van. Ezért sokan közülük ideiglenesen vagy végérvényesen külföldre távoznak, ami hatalmas veszteség a számunkra, de meg kell értenünk, hogy itt nem sok reményük van a fényes tudományos karrierre. Csak kedvező jövőképet előrevetítő társadalmi-gazdasági légkörben lehet olyan stratégiát érvényesíteni, amely folyamatosan biztosíthatja a kulturális, ezen belül a tudományos felemelkedést, kollektív és nemzeti érdekeink érvényesítését.
Dr. Körmendi Ferenc atomfizikus, Zenta:
- Ahhoz, hogy erre a kérdésre meg tudjuk adni a választ, meg kell ismernünk a tudománynak a társadalmi helyzetét. Szerbiában egyrészt a politikum dönt a tudományos munka finanszírozásáról, másrészt pedig a vállalatok, amelyek befektetőként jelennek meg, amikor egy-egy tudományos kutatást, felmérést, elemzést kérnek termékeik, szolgáltatásaik minőségének emelése érdekében. Úgy érzem, hogy a politikum nem becsüli meg kellőképpen sem a tudósokat, sem a munkájukat. Ugyanakkor gondot okoz az ország gazdasági helyzete is, és hogy itt csak silány árut állítanak elő, amihez szükség van egy vevőkörre - ami pedig a tudatlan, műveletlen fiatalság. A mai fiatalok a való világ helyett egy virtuális világban élnek, elhiszik, hogy az ember csak úgy átléphet egy falon, mint a számítógépes játékokban vagy a filmekben. E falat éppen a tudatlanság állítja eléjük, amelybe beleverik a fejüket, ha megpróbálnak kilépni ebből a képzeletbeli világból. åk a XXI. század jobbágyai, akik hamis hősöket imádnak: előadóművészeket, milliókat bezsebelő sportolókat. Így egy megoldhatatlan helyzet áll elő, hiszen a fiatalokat a társadalom formálja, nem tud számukra munkát, megélhetést adni, ezáltal nekik sincs igényük a tudásra, a műveltségre. Ezek az emberek már sajnos nem fordulnak a tudomány felé, így nem is becsülik azt. Az ő világukban a tudomány és a tudósok háttérbe kerülnek.
Vincze István csillagász, a belgrádi Csillagvizsgáló Intézet főmunkatársa:
- Az állam nem becsüli meg eléggé a tudósokat, és ez elsősorban a tudományos munkára fordított anyagiak hiányában mutatkozik meg. Világszínvonalú teljesítményt vár el a tudósoktól, ugyanakkor a külföldön folyó tudományos kutatásokba befektetett anyagiaknak csak a töredékét biztosítja. A polgárok például úgy vélik, hogy a tudós nem szolgál rá a megbecsülésre, hiszen az ő munkájából nincs közvetlen hasznuk. A külföldön dolgozó egykori hazai tudósok viszont sokkal nagyobb elismerést és megbecsülést kapnak. Úgy látszik, más államokban a kormány már felismerte ezt a problémát, és hihetetlen összegeket fordít a tudományos munka eredményeinek prezentálására, arra, hogy a tudományt közelebb vigye a hétköznapi emberekhez.