home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Megbecsülik-e nálunk a tudományt?
(T. T., tv.)
2011.11.02.
LXVI. évf. 44. szám

Gróf Széchenyi István 1825. november 3-án az országgyűlés ülésén birtokainak - később 60 000 forintban megállapított - évi jövedelmét a Tudós Társaság céljaira kötötte le. A Magyar Tudományos Akadémia megalapítását kimondó törvény két évvel később lett szentesítve, az Akadémia szervezését pedig öt é...

Gróf Széchenyi István 1825. november 3-án az országgyűlés ülésén birtokainak - később 60 000 forintban megállapított - évi jövedelmét a Tudós Társaság céljaira kötötte le. A Magyar Tudományos Akadémia megalapítását kimondó törvény két évvel később lett szentesítve, az Akadémia szervezését pedig öt évvel később fejezték be. A magyar tudósok világtalálkozóján (1996) döntés született arról, hogy ez a nap lesz minden évben a magyar tudomány napja. Először 1997-ben ünnepelték meg.
A jelentős tudományos eredményeket a világon szinte mindenütt díjakkal is értékelik. Se szeri, se száma a különféle nemzeti és nemzetközi elismeréseknek. Ezek sorában megkülönböztetett jelentőségű a Nobel-díj, amelyet Alfred Nobel dúsgazdag svéd gyáros és föltaláló alapított. Statisztikusok szerint az egy főre jutó Nobel-díjasok aránya Magyarország esetében a legnagyobb, ugyanakkor csak egyetlenegy díjasunk kapta a kitüntetést hazai munkája alapján.
A magyar tudomány napjához közeledve azt kérdeztük kedves olvasóinktól, hogy: vajon megbecsülik-e nálunk a tudományt?
KORMÁNYOS Róbert zentai okleveles biológus:
- Hogy megbecsülik-e nálunk a tudományt? Úgy gondolom, hogy ebben a tekintetben sem különbözünk a világ más részeitől, csak néha túl sok önkritikát gyakorolunk, más területeken pedig néha túl keveset. Úgy gondolom, hogy magával a tudománnyal kapcsolatban egy kis fogalomzavar van a fejekben. Az emberek tudományon főleg elvont, gyakran érthetetlen, katedráról prédikált és a valóságtól elvonatkoztatott dolgokat értenek. Arról nem is beszélve, hogy ára és értéke is lehet valaminek, nemcsak anyagi, hanem erkölcsi értelemben is értékelhető módon.
Hozzám legközelebb a természettudományok állnak, így talán ennek a területnek a történéseit tudom legjobban átlátni. Az alaptudományok - a fizika, kémia, biológia - nálunk is kiszolgáltatottabb helyzetben vannak, mint az alkalmazott tudományok. Például a biológiai alapkutatások képezik a hajtóerejét az orvosi, mezőgazdasági és biotechnológiai fejlesztéseknek, mivel azonban ez utóbbiak vannak közelebb a piachoz, és ezek produkálnak piacképes terméket, a beléjük visszaforgatott pénzek is sokkal nagyobbak. Megjegyzem, hogy a természettudományok területén is a tudományok művelése jórészt pénzkérdés. Drágák a felszerelések, a mérőeszközök, a külföldi szakirodalom...
Elvonatkoztatva az anyagiaktól: az egyes tudományos felfedezések értékét az szabja meg, hogy mennyire járultak hozzá az emberiség boldogulásához, az emberek élettartamának és életminőségének javításához. Úgy gondolom, hogy az ilyen jelentős felfedezéseket elérő tudósok méltán öregbítik nemzetük hírnevét, és habár felfedezéseikből csak kevesen gazdagodtak meg, mégis elégedetten és szerényen, a tudomány iránt érzett kellő alázattal hagynak itt bennünket a még ránk váró megoldandó problémák tömkelegével. Ők már tudják, hogy a tudományt különben sem szabad rögtön aprópénzre váltani.
BALOG Anikó szabadkai egyetemi hallgató:
- Az éppen aktuális kor, illetve annak tudósa, kutatója mindig nehéz helyzetben van. Azt gondolom, hogy a tudományokkal való foglalkozás, illetve a különféle diszciplínák bűvkörében megvalósuló ,,játék'', a kutatómunka nem csupán egy ,,félőrült'' egyén világmegváltó próbálkozása, hanem életforma. Egyedi életformát és egyedi gondolkodásmódot képviselni pedig ma sem túl népszerű, és nem is egyszerű. Ezzel szemben én is azt tapasztalom, hogy megszámlálhatatlan lehetősége van egy fiatal tudósnak, még akkor is, ha minimális támogatottságot élvez a környezete részéről. Így tehát, a tudományok szerintem csak bizonyos körök számára népszerűek, verejtékes munka a megszelídítésük, de mindezek ellenére sem hiábavaló próbálkozások, hanem mindenki számára tanulsággal járó, még be nem fejezett folyamatok.
HOLLÓ Berta, az újvidéki Természettudományi Kar Kémiai, Biokémiai és Környezetvédelmi Tanszékcsoportjának kutató-munkatársa:
- Mint kutató-munkatársnak az a tapasztalatom, hogy aki tisztában van azzal, mi is a tudomány, az meg tudja becsülni, látja az értékét és hatását a társadalom haladása szempontjából. Sokkal többen vannak azonban azok, akik nem igazán tudják, mennyi mindent értünk tudományon, és hogy nemcsak a világrengető és szenzációs eredményeket elérő tudósok foglalkoznak tudományos munkával. Ez utóbbiak természetesen gyakran negatív véleményt alkotnak a tudományról és a kutatókról tudományterülettől függetlenül. Úgy gondolom, ezzel a miénknél fejlettebb társadalmak sincsenek másként.
Mivel a kísérletezések, kutatások igencsak pénzigényesek, a kutatók általában különféle projektumokon dolgoznak, amelyeket az állam támogat anyagilag. E projektumok keretében sok tehetséges fiatalt is foglalkoztatnak, biztosítva ezáltal a megélhetésüket. Természetesen a támogatás (amit tekinthetünk a megbecsülés hivatalos formájának) bizonyos szinten függ a teljesítménytől. A teljesítményt az elért eredmények minősége és mennyisége alapján határozzák meg az erre hivatott szervek, nemzetközi kritériumok alapján. Szerintem azokban a körökben, ahol jelentősége van, ott megbecsülik a tudományt.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..