Egy szavunk sem lehet rendőrségünkre, hogy durván és kegyetlenül megtör minden tömeges megmozdulást, a nép akaratának e primitív megnyilvánulását. Megteszi ezt maga a nép, amikor saját magát tapossa agyon, például az utóbbi időben mind gyakoribb és divatosabb nagyáruházak megnyitóin. Nem kell rendőrségi megtorlás és gumibotos fegyelmezés ahhoz, hogy a nép megtapasztalja a tömeghisztéria kellemetlenségeit. Újvidéken a közelmúltban taposta egymást több ezer ember, a Tempó nagyáruház ünnepélyes megnyitóján. A rendőrök és a mentők többet dolgoztak, mint a Milošević elleni tüntetések idején.
Megkockáztatnám azt a megállapítást, hogy az ilyen esetekben is a nép, a polgár megalázásáról van szó. A gazdagok teszik ezt, akik csak annyiban különböznek a szegényektől, hogy ők fogyókúrát tartanak, a szegények pedig éheznek. Lényegében mindkét módszer a testsúly csökkenéséhez vezet. Aztán mennyivel lesz gazdagabb a szegény ember, ha tíz üveg étolajat vesz fél áron, vagy 10 ezer dinárért vesz egy tévét - ami ugye fél fizetése. Tulajdonképpen nemcsak a gazdaság, hanem a szegénység is kapzsivá teheti az embert, aki aprópénzen akar meggazdagodni. Közben nyilvánvaló, hogy nem a nagyáruházak megnyitóin és a különböző alkalmi akciós kiárusításokon lehet meggazdagodni. Sokkal több pénzt hozott, amikor vámosaink 10-12 ezer euró csúszópénzt vágtak zsebre egy tehergépjármű vagy nyerges vontató vámolásakor elkövetett vámcsalásokért. De nem panaszkodhat az az 50 személy sem, akik a Belgrád-Niš autópálya-szakasz két fizetőkapuján, két év alatt 150 millió eurót zsebeltek be kettős autópálya-jegyek kiadásával. A miloševići rezsimben, a Dafina bankok és a benzinpumpák előtti sorban állással aláztak meg bennünket, ma pedig azzal, hogy pár dináros árkedvezmény miatt azt is megvesszük, amire semmi szükségünk, sőt még tapossuk is egymást érte.
De ezt teszi velünk a külföld, a nemzetközi társadalom is, hogy csak a lassan már feledésbe menő nemzetközi embargót említsem. A vízumkényszer bevezetése is tulajdonképpen diszkrimináció, az emberek, a nemzetek megkülönböztetése. Európa játszadozik velünk és megaláz bennünket. Vagy Önök szerint nem diszkrimináció és hátrányos megkülönböztetés az, hogy a közeljövőben állítólag egyes kategóriák könnyebben és olcsóbban kapnak schengeni vízumot, mint más szerbiai polgárok? Mert nem mindenki Nobel-díjas tudományos kutatómunkás, egyetemista, énekes vagy népi tánccsoport tagja. Sőt sokkal többen vannak azok, akik azért dolgoznak, hogy a fenti kategóriák utazhassanak, tanulhassanak külföldön is. A nagy többség azonban nem kap vízumkedvezményt, mert ők csak dolgoznak és a hazát szolgálják.
Sajnos olyan ország vagyunk, ahol a hét szűk esztendő is húsz évig tart. Az európai uniós tagsággal szemben pedig mind nagyobb fenntartásaink vannak. Attól tartok ugyanis, hogy mi majd csak akkor léphetünk be az Unióba, amikor az okosabbja már kifelé igyekszik belőle!